Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Családok, családtagok együtt érkeztek december 30-án, Szent Család vasárnapján a debreceni Szent Anna-székesegyházba, hogy boldogságukért fohászkodjanak és ünnepi áldást kérjenek életükre. Isten akarja, hogy családjaink boldogok legyenek. De hogyan érhetjük ezt el?

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a székesegyházban bemutatott szentmisén három pontban fogalmazta meg Isten, a családoknak szóló üzenetét. Elsőként az ószövetségi olvasmányt hívta segítségül (1Sám 1,20-22;24-28), amely az Isten felé való hálás lelkületről, nyitottságról, bizalomról szól. Sámuel, Elkana és Hanna idős szülők gyermekeként jött a világra. Amikor Hanna gyermekáldást kérő imája meghallgatásra talált, ígéretéhez híven hálájának jeléül Istennek ajánlotta a 3-4 éves korú Sámuelt. Micsoda nagylelkűségre vall ez! Tudunk–e mi is így fordulni Istenhez, akinek jósága, szeretete mindent felülmúl? A családok egyik nagy problémája az, hogy nem tudnak elég hálásak lenni — fogalmazott a főpásztor. Meg kell tehát tanulnunk mindig köszönetet mondani Istennek és egymásnak.

A megyéspüspök Szent Család vasárnapjának második üzenetében Szent János apostol levelének (1Jn 3,1-2.21-24) központi gondolatára utalt, amely azt hangsúlyozza, hogy Isten a szeretet és mindannyian Isten gyermekei vagyunk. A szülők gyermekeiket nevelve gyakran elfeledkeznek arról, hogy ők is gyermekek, Isten gyermekei. Majd idézve a szentírási szakaszt hangsúlyozta: „most Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló.” Ezt a mondatot többféleképpen lehet értelmezni. Egyrészt, véges értelmünkkel nem tudjuk a végtelent befogadni, vagyis annak misztériumát, hogy Isten az emberi élet teljességének mit szán, milyen életünk lesz a mennyországban. Másrészt, még nem nyilvánvaló az, hogy földi életünk után hová kerülünk. Ez azon is múlik, hogyan élünk, képesek vagyunk e szeretni és tudatosítani magunkban istengyermekségünket. Meg kell tanítani gyermekeinknek, hogy csak a szeretetnek van értelme. Nem a gazdagság, kényelem, elégedetlenségünk okán újabb és újabb élmények keresése tesz bennünket boldoggá, hanem az, ha a másik örül a szeretetemnek. „Csak akkor találod meg önmagad, ha a másik nálad boldogabb” — idézte a püspök atya egy ifjúsági ének sorát.

Az ünnep harmadik üzenete az elcsodálkozás képességére figyelmeztet. A tizenkét éves Jézus a templomban című evangéliumi történetből (Lk 2,41-52) a főpásztor először is arra a bizalomra hívta fel a figyelmet, amely az ünnepről hazafelé tartó családok között uralkodott. Mária és József nyugodtak voltak Jézus holléte felől. A családok számíthattak egymásra, ismerték, szerették egymást, nem elszigetelve éltek, hanem közösségben. Milyen jó az, ha vannak családok, akik egymás számára erőforrás, támasz tudnak lenni.
Majd a megyéspüspök a gyermek Jézus és Mária közötti párbeszédre utalt, amely egy problémamegoldó helyzetet tár elénk. Amikor Mária és József három aggodalommal teli nap után megtalálták Jézust a templomban, nem dorgálták meg a gyermeket, hanem elcsodálkoztak. Mária nem számonkért, hanem beszélt Jézusnak az aggódásáról, félelméről. Ez egy konfliktuskezelés volt. A családjainkban hogyan működik ez? Elmondom-e, hogy mi játszódik le bennem egy-egy történés során? Szeretettel teli-e a hozzáállásom? Jézus válasza is példamutató. Nem kioktatja a szüleit, hanem megerősíti bennük, hogy Ő az Atyához tartozik. Ahogy az evangélista írja, Mária és József ezt nem értették meg, de a szívükbe vésték, és gyakran elgondolkodtak rajta. Nagy szeretetáramlást lehet érezni ebben a párbeszédben. Családokban így kellene működni a szeretetnek. Szeretném tudni, mi játszódik le a másikban, nem pedig bántani, sérteni akarom és azt bizonygatni, hogy nekem van igazam. A nyolc boldogság sorai között nem szerepel az, hogy boldogok, akiknek igazuk van, de az viszont igen, hogy „boldogok az irgalmasok”, akik tudnak megbocsátani, keresik az igazságot, vagyis Jézus Krisztust, nem pedig a maguk igazát.

Mitől lesznek boldogok a családjaink? Ha megtanuljuk azt, hogy Isten felé mindig hálásnak kell lennünk, megéljük istengyermekségünket és problémáinkat szeretettel oldjuk meg. Isten nem az ígérte, hogy nem lesznek nehézségeink, hanem azt, hogy mindig velünk lesz. Isten a szeretet, tehát Vele együtt a szeretet is mindig velünk van. Segítsen bennünket a Szent Család példája, Isten kegyelme, hogy a mi családjaink is egyre szentebbek és boldogabbak legyenek — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye