Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ajakon már 14 éves hagyománya van annak, hogy a város lakói, hazalátogatói közösen kántálnak Szentestén a település központjában.

A város önkormányzata, az egyházak és a helyi intézmények szervezésében idén az ajaki katolikus általános iskola tanulói adtak meghitt műsort a hideg és szeles idő ellenére nagy számban megjelent közönségnek. A város Oktatási és Kulturális Parkjában feldíszített karácsonyfa, az élő állatokkal megtelt jászol, díszvilágítás és erre az alkalomra megépített színpad várta közös ünneplésre, kántálásra a Jézus Krisztus befogadására vágyókat. Az ünnepségen Gáspár Mátyás, Galsi János, Takács András atyák, Zúró József parókus és Kerekes Miklós, Ajak polgármestere is részt vettek.

Az ünnepi műsor az iskola tanulóinak verseivel kezdődött, majd Galsi János atya által betanított betlehemes játékot láthatták a jelenlévők a gyerekek előadásában, felelevenítve Jézus születését. Ezt követte a harmadikos diákok pásztorjátéka, kik pásztorbottal a kezükben táncoltak. Az iskolások műsoruk hátralévő részében ismét versekkel kedveskedtek a közönségnek.

Kerekes Miklós polgármester arról szólt, hogy a Kis Jézus születésének ünnepe mindig egy új kezdetet jelent. A településen élők egy igazi, valóságos, reményteli katolikus jövő felé néznek, melynek az alapjait az egyházmegyei fenntartású Tamási Áron Katolikus Általános Iskolában tették le.
Galsi János atya rámutatott arra, hogy karácsony szentestéjén mindenki elfelejti a bajt, minden előítéletet félretesz, annak ellenére, hogy elég beteg a világ. Egy dologért vagyunk itt, azért a Jézus Krisztusért, akit mi is köszönteni szeretnénk, aki a szívünkbe költözik, aki megszületett nekünk ebbe a világba. Majd felkérte Takács Imre római katolikus kántort, hogy kezdje el a kántálási énekeket, melyhez a jelenlévők kapcsolódtak és felcsendült az ajkakon a „Fel nagy örömre ma született...” karácsonyi ének, amit több száz ember együtt énekelt.

A szervezők forró teával, borral kínálták meg a kellemetlen időjárásban is kitartó ünneplőket.

A karácsonyi ünnepséget megelőzően a gyermekek már az adventi időszakban összejártak esténként, hogy gyakorolják a karácsonyi énekeket. Nagy várakozás töltötte be a szívüket, tervezgették kikhez fognak menni, mely énekeket, milyen sorrendben fognak énekelni. Eljött a várva-várt nap, és már szürkülettől elindultak a lányok, fiúk csoportokban, négyen öten összeverődve először a szomszédokhoz mentek, majd mindenkinek a rokonához. A ház ablakán bekopogva erőteljes hangon kérdezték: „Hagyják az Istent dicsérni?” Megvárva a házigazda válaszát: „Hagyjuk!” – kezdték is az első karácsonyi éneket az ablak alatt.
Régen, a múlt század derekán nagy volt a szegénység, ezért a gyerekek almát, diót, vagy tubut (madár alakú kalácsot) kaptak a kántálásért. A felnőttek később indultak, ők is csoportosan járták a falut, volt akik harmónika kisérettel az ablak alatt énekeltek. Majd behívták őket a pitvarba és borral, bobajkával, kaláccsal kínálták őket. A kántálás egészen az éjféli miséig tartott.
A szervezők célja, hogy a közös kántálással ápolják, továbbadják ezt a szép hagyományt a fiatalabb generáció számára.

Hasulyóné Rutkai Éva