Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Jézus Krisztus megtestesülésekor az Isten megerősíti az ember teremtésének üzenetét.
„Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. És uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmásásra teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1, 26-27.)

Az első család teremtésből fakadó szépsége és szentsége jelenik meg a Szent Család életében. Isten Fia is megéli a család, a fejlődés, a közösség embert formáló valóságát.
Karácsonykor Jézus születését, az élet ajándékát ünnepeljük. Ahogyan sokan elveszítették életükben a karácsony misztériumát, lényegét, úgy veszítették el saját életük és családjuk életének Istentől jövő hivatását is. Ha hittel közeledünk karácsony ünnepéhez, megerősödünk elkötelezettségünkben a saját életünk, a család és a szeretet szolgálatában. Legfontosabb vágyunk, hogy életünk a hétköznapokban is értelmet nyerjen. Minden igazi szeretet egyben szolgálat is. Akit szeretek, azt szolgálom, és aki engem szeret, az szolgálja az életemet. Minden ember a mindennapi munkájával tudja megélni és átadni a szolgálatban kibontakozó szeretetét. Ezt a családban lehet és kell megtanulni. A tizenkét éves Jézusról olvassuk: „Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik... Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban s kedvességben Isten és az emberek előtt.” (Lk 2,51-52)

A családok jövője a szép szeretettől függ

Karácsony ünnepén a Szent Család otthonában Isten megtanít szeretni bennünket. Az egyén és a családi közösség válságából csak ezen az úton remélhetünk kiutat. A szeretet adást, elfogadást, áldozatot, megszentelő alázatot, szolgálatot jelent. II. János Pál csodálatos gondolatokkal fogalmazza meg ezt az üzenetet a családokhoz írt levelében. „Krisztus biztosítani akarja a család és a házasság szent voltát, meg akarja védeni az emberi személy és méltósága teljes igazságát.” Csak ennek az igazságnak fényénél lehetséges, hogy a család a nagy „kinyilatkoztatás" legyen, a másik első fölfedezése: először a házastársaké, majd a tőlük született gyermekeké. A mai ember ezt a modern hírközlő eszközökből nem képes megtanulni. A „szép szeretetet" elsősorban az imádságban tanulja az ember. Az imádsággal ugyanis mindig együtt jár – Szent Pál szavával élve – a Krisztussal együtt Istenben való benső elrejtőzés: „a ti életetek már el van rejtve Krisztussal Istenben". A Szentlélek, a szép szeretet forrása csak az ilyen elrejtettségben működik. Ő nemcsak Mária és József szívében ébresztette föl ezt a szeretetet, hanem minden olyan házaspár szívében is, akik készek meghallani Isten szavát és megtartani azt. Minden kis család jövője ettől a „szép szeretettől” függ: a házastársak, a szülők és a gyermekek s az összes nemzedékek kölcsönös szeretetétől függ.

Az ünnep átöltöztet

A családi élet egyik nélkülözhetetlen forrása az ünnep. Isten ünnepre hív, ünnepet ad az
embernek. A hetedik nap nemcsak a munkától való mentesség ideje, hanem feladata az is, hogy kiemeljen a hétköznapok szorításából, és ünneplőbe öltöztesse testemet, lelkemet, gondolataimat. Minden korban az emberi méltóság mutatója, hogyan tudunk ünnepelni családban, közösségben, nemzeti szinten. Az ünnepnek van külső üzenete, belső gazdagsága. Az ünnepre készülni kell lelki ajándékkal magamnak és szeretteimnek. Az első és legfontosabb ajándék én kell hogy legyek. Adjak időt, törődést, szolgálatot. A csomagolópapír rejtelmében csak ezek szimbóluma húzódhat meg.

Az ünnep liturgiával együtt teljes

Az ünnep nem létezhet liturgia nélkül. Ezért csodálatosan vezet és tanít az Egyház ünnepi liturgiáival. Ebből forrásozva kell felépítenünk saját ünnepeinket. Legyen benne előkészület, kezdete és vége bensőséges mély tartalommal. Csak a családi ünnepekkel tudjuk megtanítani a gyerekeknek a család valódi küldetését, szeretetünk valódiságát, az emberi élet Istentől kapott méltóságát. A Szent Liturgiáról szóló zsinati dokumentum azt írja: „A liturgia az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad minden ereje. Az Eucharisztiából, mint forrásból árad belénk a kegyelem; és általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése. Az egyház minden más munkájának erre a célra kell irányulnia.” (II. Vatikáni Zsinat: A Szent Liturgiáról 10.)

A családban is ilyen forrássá kell válnia az ünnepnek. Nehéz újra kezdeni, alakítani, de hinnünk kell, hogy minden ember, öreg és fiatal egyaránt, erre az ünneppel díszített életre vágyik. Mindezeknek az ereje és alapja, hogy bennünk is megszülessen  Isten szeretete.

Felföldi László
általános püspöki helynök
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

(A cikk megjelent az Öröm-Hír 2018 karácsonyi számában)