Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Debrecenben a hagyománynak megfelelően az ökumenikus imahét 4. napját a Szent Anna-székesegyházban tartották január 24-én, amely nap központi gondolata a remény és a gyógyulás volt. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte az egybegyűlteket a zsúfolásig megtelt templomban, és az igeszakaszok kiemelt gondolatára, a békére irányította a figyelmet, amely mint mondta, mindig belül, a szívünkben kezdődik. A békesség Istentől jön és elkezd hatni az emberben, majd túlcsordulva eljut a másik emberhez.

A római katolikus székesegyházban Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, amelyben először Jézusnak az evangéliumban elhangzott búcsúbeszédére utalt, ebben a tanítványaihoz szólt, nem pedig tanulókhoz, hallgatósághoz. Jézus rendelkezik, búcsúzik, súlyos és lényeges dolgokat mond ki. A református püspök a tanuló és tanítványság lényegi különbségéről beszélt. Elmondta, a tanuló kijárja az iskolát, elhagyja a tanárát bármilyen kedves is az számára.  Jézus korában magasabb rendű volt a tanítványság, hiszen a tanítvány nem hagyta el mesterét, egy levegőt szívott vele, együtt ettek, megbeszélték az élet dolgait, és közben eggyé lettek, olyannyira, hogy a tanítványt azonosították a mesterrel, hiszen benne folytatódott a tanítása, bölcsessége. A tanítvány dönt a mestere mellett. Ebben az életközösségben lehet igazán tanulni, nem lehet passzívnak maradni, kérdezni kell, Jézus válaszol, és a tanítvány magába szívja a mestere szellemét, lelki kincseit. A református püspök hangsúlyozta, Jézus, a mester búcsúbeszédében örökséget hagy tanítványaira, amely első ténye, hogy pártfogót küld. Ő elmegy, de jön valaki, aki a követe, az Atya és Jézus Krisztus lelkét hordozza, segítségül hívott közbenjáró, vigasztaló, segítő, szószóló, pártfogó.

Ezután Fekete Károly kiemelte, életünkben sok a távolságnövelő tényező, amely éket ver közénk és Isten közé, arra csábítva, hogy maradjunk meg diáknak, hallgatónak, közönségnek, de ne legyünk tanítványok. Szükségünk van a Szentlélek távolságot áthidaló erejére. Jézus Krisztus fenn akarja tartani a viszonyt a tanítványokkal ezért küldi el a Szentlelket és két dolgot bíz rá. Tanítson és emlékeztessen. Jézus megígérte azt, hogy amikor eljön a színvallás, Krisztushoz ragaszkodás kifejezésének helyzete, és meg kell vallanom, hogy hozzá tartozom, mint tanítvány, akkor elküldi az Ő lelkét, hogy bátorítson és megtanítson az odaillő szavakra, amellyel hitelesen ki tudom fejezni Istenbe vetett hitemet. A pártfogó arra is képes, hogy megértesse velünk Isten titkait.

„A mester a búcsúzáskor átérzi a tanítványai nyugtalanságát és egy mondaton belül háromszor is mélyíti az üzenetet” — folytatta igehirdetését a református püspök. „Először Jézus általánosítva mondta: „Békességet hagyok rátok”, majd amikor tanítványai nem értik szavait, konkrétabban folytatta: „Az én békémet adom nektek”, de „nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 14,27). Jézus ezzel azt üzeni tanítványainak, hogy a békességre találás neve nem más, mint Krisztus keresztáldozata, az ő megváltó műve, az Atya kiengesztelése. Akkor értjük meg Őt igazán, ha ennek a beszédnek minden mozzanatára figyelünk. Mert ahová indul a Mester oda a tanítványai is követik. Ezt fejezi ki az a másság, amiről Jézus beszélt.”

Fekete Károly hangsúlyozta, az ember úgy akarja elérni a saját békességét, hogy kivárja, amíg a környezete megváltozik.  Ez a kívülről befelé út, amely világi. A keresztre induló, és a kereszten győzelmet arató Jézus ezt a világi logikát megfordítja, neki belső békessége van és ez az Atyával való kapcsolatából ered.  A református püspök itt utalt az evangéliumi szakaszra, amelynek sokszor előjövő szava az a viszony, ami közte és az Atya között van. Jézus többször is mondja nem a kisebbrendűség érzésével: „az Atya nagyobb nálam” (Jn 14,28), és ezt boldogan mondja, úgy cselekszik, ahogy az Atya parancsolta és nem a maga akarata szerint. Az derül ki, hogy a Mesternek is van Mestere, Őt szólítja meg a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46).

„Jézus Krisztus a Mesternek jó tanítványa, Atyának hűséges Fia, ezért Ő az Ige örököse, és mi örököstársai lehetünk, ha a kereszten született békesség, harmónia, az Atyával való összhang, bennünk is megszületik. Ezért kell a tanítványnak minél közelebb lennie a kereszthez, a kereszt krisztusához. A kereszt áldozata a békesség forrása, amely egészen más, mint a világ békéje, mert ez belül, a körülményektől függetlenül születik meg” — fejezte be gondolatait Fekete Károly református püspök.

Az imaalkalmat, amelyen részt vettek a debreceni keresztény felekezetek képviselői, Krakomperger Zoltán, a Szent Anna-székesegyház plébánosa vezette.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye