Debrecenben a hagyománynak megfelelően a református Nagytemplomban záródott az idei ökumenikus imahét 2018. január 28-án, ahol Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hirdetett igét. Köszöntőt mondott Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, valamint záró imádságot mondott Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek is részt vett.
Fekete Károly református püspök köszöntő gondolataiban elmondta, az imahét anyagát összeállító karibi térség keresztényei két jelképet javasoltak: a rabszolgaságot, emberi méltóságtól való megfosztottságot, sokféle megkötözöttséget szimbolizáló láncot, és a Szentírást. A lánc arra emlékeztet bennünket, hogy Isten kiszabadította a választott népét az egyiptomi fogságból. E szabadulásról szól a fogság utáni győzelmi ének is, amely az imahét mottójaként is szolgált: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik rejével…” (2Móz/Kiv 15,6).
A másik jelkép a Szentírás, amelynek igéi viszont nincsenek bilincsre verve, így szabadító erőt jelentenek. A látható bilincsek: a szegénység, munkanélküliség, szolgaságban tartás egyéneket, népeket, földrészeket tartanak megkötözöttségben. A református püspök az egyház szétszakítottságát is jelképező lánc egy darabját átadta az igehirdető Palánki Ferenc római katolikus püspöknek.
Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban a kijelölt evangéliumi szakaszra utalva kifejtette, az Úr hatalmas jobbjával, erős karjával védelmezi azokat is, akik nem ismerték föl szeretetét, akik visszautasították jóságát. Szomorú tapasztalatunk hogy milyen sok ellenségeskedés, vita, torzsalkodás van az istenhívők emberek között is. Pedig a mennyország kapujában nem azt fogják megkérdezni, életünk során hányszor volt igazunk, hanem azt, hogy volt e bennünk szeretet, irgalom. „Ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad, nem is szeret.” Isten szeret így bennünket. Megbántottuk Őt a bűneinkkel és Jézus Krisztusban megvigasztalt bennünket. Ez a feltétel nélküli szeretet, amely szabad utat ad az egyéneknek az Atyához.
Ezután a megyéspüspök Ferenc pápa az ökumenikus imatalálkozón elhangzott gondolatát idézte: „A keresztségben a szentség kegyelme elpusztította ellenségeinket, a bűnt és a halált.” Az ember ellensége elszakítja őt Istentől és a másik embertől, és Jézus megváltásának gyümölcseként a keresztségben rádöbbenhetünk arra, hogy Isten milyen sok embert meghívott, bár nem egy felekezethez, de egy családhoz, a megváltottak közösségéhez, a megszabadítottakhoz tartozunk.
A püspök atya Jézus példájára mutatott, amelyben az Atyára irányította a figyelmet. Jézus „munkamódszere” az ima volt, erre bennünket is megtanított. Állandóan imádkozott, és azzal, hogy égre emelte a tekintetét, ráhangolódott Istenre, egész lényével odafordult az Atyához példát mutatva nekünk.
„Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged” (Jn 17,1). Az evangéliumi szakaszra utalva a megyéspüspök hangsúlyozta, Jézus tudja, mi vár rá, és azt kéri, mutatkozzék meg rajta Isten dicsősége a szenvedésben, a halálban, a szeretetteljes odaadottságában is. Mi hogyan gondolkodunk a dicsőségről? Jézus dicsősége a kereszt, szenvedésében dicsőítette meg az Atyát, ezért meg kell tanulnunk tőle, hogy mi is úgy tudjuk megdicsőíteni az Istent, ha nap, mint nap felveszsük a keresztjeinket. „Semmilyen életállapotból nem lehet kispórolni a keresztet, nem lehet csak a dicsőséget követni. Isten igazi dicsősége a szeretet, a mindenadás, ami áldozattal jár. Jézus nem szenvedni szeretett, hanem bennünket szeretett, értünk vállalta a szenvedést, meghívott bennünket a követésére. Ha erre nem válaszolunk, akkor is lesz részünk a szenvedésben, de nem mindegy hogyan állunk a kereszt alá. Hisszük hogy a szeretetből meghozott áldozataink Isten dicsőségére szolgálnak” — fogalmazott a püspök atya, végül a hét középpontjában is álló dicsőítésre irányította a figyelmet: „Magasztaljuk Istent, a létezésért, a szeretetért, a gondviselésért, megváltásáért a szabadításért. Dicsőítjük Istent életünkkel. Jézus megdicsőült tanítványaiban, és ma is választ magának munkatársakat akik odaadják életüket erre a szolgálatra, hogy helyreállítsák a harmóniát, békét, hogy helyes irányba tereljék a rábízottakat” — fejezte be igehirdetését Palánki Ferenc megyéspüspök.
Kovács Ágnes