Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Jubileumi mise Nyíregyházán

Ünnepi papi rekollekción mutatattak be hálaadó szentmisét az idén ezüstmisés egyházmegyés papok: Kiss Tibor, Dr. Linczenbold Levente, Maga László, Szováti Tamás és Zubály Lajos 2016. május 25-én, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. A szentmise főcelebránsa Bosák Nándor kiérdemesült debrecen-nyíregyházi püspök volt, a homíliát pedig dr. Seregély István nyugalmazott érsek tartotta. A szentmise előtt a rekollekción Palánki Ferenc megyéspüspök tartott előadást az egyházmegye papjai részére.

Seregély István érsek atya homíliáját az evangélium szavaival kezdete: — „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Mt 20, 28). Minden embernek Jézus Krisztus példáját követve ezen a projekten kell dolgoznia egy életen át, hogy a zarándoklata végén Krisztushoz hasonlónak találja az örök élet Ura. Az ezüstmisét különösképpen úgy tartják számon, mint a papi élet aktív időszakának első felét. Minden jubileum visszatekintés és előrenézés. A jubiláló papoknak emlékezni kell arra a meghívásra, amit elfogadtak 25 évvel ezelőtt, és a visszatekintés hálát ébreszt bennük azért, hogy megmaradtak hivatásukban – fogalmazott a nyugalmazott érsek atya.
Seregély István érsek aktív papi évei a kommunista diktatúra idejére estek, ezért, mint mondta, voltak, akik életükkel fizettek a papi hivatásukért, de mégsem jutott eszébe senkinek, hogy a papságnak, vagy az országnak hátat fordítson. Az ezüstmiséjüket ünneplők a rendszerváltás után részesültek a papság szentségében.
— Lehet, hogy nagyon nehéz volt a diktatúra idején vállalkozni és megmaradni Krisztus szolgálatában, de nem volt nehezebb jó papnak lenni a diktatúra idején, mint most egy fékeveszett konzum világban, hogy el ne ragadjanak bennünket hiábavalóságok – hangsúlyozta a főpásztor.
— Hála ezért Istennek, hogy sem a modern technikának sem a jóléti társadalomnak nem estünk áldozatul. Az viszont nagy öröm, hogy amit Jézus Krisztus képviseletéhez ajándékba kaptunk, azt osztogathatjuk ma is, mert Ő ugyanaz tegnap ma és mindörökké. Gálos László jogászprofesszor egyik lelkigyakorlatán emlékezett vissza arra a pécsi egyházmegyés papra, aki irodalmi anyagot kért tőle, hogy jól prédikálhasson. Erre odaadta neki az evangéliumot, mire azt a választ kapta, hogy ma már az evangélium nem érdekli az embereket. Nekünk más mondanivalónk nincsen, csak Jézus Krisztus, akiben a mindenható Isten eleven élettel és emberi szóval megmondta, milyen legyen az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember. Az evangélium hirdetése, amivel elfogadtuk ezt a hivatást, magvetés volt akkor, és ma is az — hangsúlyozta az érsek atya.
Majd Seregély atya emlékeztetett az emberi gyengeségre, amely sokszor eluralkodik minden emberen, így a papokon is. Lisieux-i Szent Teréz példáját emelte ki, aki az élete végén is szívesen ült le a bűnösök asztalához, mondván, ha az Úr nem vigyázott volna rá, tőlük sokkal nagyobb gazember vált volna belőle. A jubiláló papnak tehát hálát kell adni azért, hogy az Isten megtartotta őt szolgálatában, szeretetében és küldetésében.
— Van egy garancia, amely segít abban, hogy megmaradjunk ezen az úton, és ez nem más, mint a mindenható Isten minden emberi bukfencet helyreállító irgalmának elfogadása. Senki számára nem fölösleges a Miatyánkban bocsánatot kérő szó, amelyet őszintévé tesz a „mi is megbocsátunk” kifejezés, mert akkor lehetünk biztosak abban, hogy a Mindenható Isten országában — ahol a Boldogasszony kivételével mindenki irgalomból részesül —, nekem is meglesz a helyem. Ez a remény, bizalom alapozza meg azt az elhatározást a jubileumi ünnepen, hogy akármi történik, megmaradunk hivatásunkban.
Ferenc pápa szava szerint bűnösök vagyunk. A pap is legyen bűnbánó, ismerje el, hogy senkitől sem jobb. Az ezüstmisésekkel együtt a saját életéért és hivatásáért hálát ad minden pap azzal a kívánsággal, hogy megmaradjanak hivatásukban. Ez a kívánság viszont nem maradhat puszta emberi óhaj, ezért imádkozni kell. A hálaadáson és a jubileumi ígéreten túl az imádság lesz tehát az az egyetlen biztos jel napról napra, hogy az emberekért életét adó Krisztus nyomában járó papként jó úton járok — fejezte be gondolatait Seregély István nyugalmazott érsek atya.
Kovács Ágnes