Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Pócspetri egyházközség hívei szeptember 5-én szentmise keretében ünnepelték Pásztor Károly nyugalmazott plébánosuk 90. születésnapját.

A szerény és alázatos Károly atya éltes kora ellenére örökké úton van, mindig megy, ha hívják helyettesíteni, temetni, gyóntatni, ajtaja éjjel-nappal nyitva áll az hívei előtt. Hűséges szolgálatáért is köszönetet mondott Holp György, az egyházközség gondnoka, aki aszentmise előttaz egyháztanács képviselőtestülete és a hívek nevében köszöntötte a 21 éven át Pócspetriben szolgáló egykori plébánosukat.

A köszöntőben elhangzott: „Papnak lenni annyi, mint állandóan úton lenni. Az Isten útján. Mi hívők pedig rászorulunk az “útravalóra”,  sőt megköszönjük, ha “tarisznyánkba” beletesznek olyan szellemi, lelki táplálékot,  amellyel Károly atya is minden szentmisében, a szentségek kiszolgáltatásakor vagy a vele való találkozásokkor  ajándékoz nekünk, figyelmeztetve a lényegre: ne felejtsük el, hogy az élet csupán egy híd, amit Isten épített fel nekünk, ezen végig kell haladnunk, és akarva, akaratlanul, egyszer mindenki eljut a híd másik oldalára, csak idő kérdése.

Nagy úr az idő, de még nagyobb az idő Ura.  Minden napunkat neki kell megköszönnünk, és neki kell számot adni arról, hogyan használtuk fel azt fel, amelyet Tőle kaptunk. Szent Ágoston írja: „Minden idő alkalmas arra, hogy benne Istennek szolgáljunk. Használjuk fel az időt – és az szent idővé válik.”

A mi időnkben, vagyis életünkben vannak olyan események, évfordulók, amelyek különösen is hálaadásra és számadásra indítanak minket. Minden pap életében ilyen alkalom a pappá szentelésének az évfordulója, illetve a születésnapja is. Tavaly ünnepelte, ünnepeltük pappá szentelésének 65.évét, vasmiséjét, és most hálát adunk születésének kerek évfordulóján.

A 90 esztendőből mi, pócspetriek és máriapócsiak 21 évet kaptunk, hogy lássuk, megtapasztaljuk Isten jóságát, tevékeny szeretetét az Ön alázatos jelenléte, tettei és imái által e két település plébánosaként. Egy éve azt nyilatkozta az Öröm-hír egyházmegyei újságban a vasmiséjére készülve: a Szűzanya ajándékának tartja, hogy nyugdíjas éveit Máriapócson a nemzeti kegyhely közelében töltheti. Úgy gondolom, hogy ez nekünk is nagy ajándék. Hiszen településeinktől nem szakadt el, segít, amikor szükség van a szolgálatára, ajtaja továbbra is nyitva áll a hívek előtt.

Szent József évében gyakran felidézzük Vianney Szent János életpéldáját, tanításait. A plébánosok védőszentje így beszél a papságról szóló katekézisében:

„A szentség az embert Istenhez emeli. A pap olyan ember, akit Isten minden hatalommal felruház. Elmondhatjuk, hogy minden boldogság, minden kegyelem, minden mennyei ajándék a pap által érkezik el hozzánk. A pap, nem érti meg hivatása nagyságát, míg el nem jut a mennybe. Ha már itt a földön megértené, bele is halna, de nem a félelembe, hanem a szeretetbe!”

Kedves Károly Atya! Hálával tartozunk Istennek, hogy megőrizte Önt egyházmegyénkben, egyházközségünkben. Mennyi emlék, történet merül fel az itt élőkben, szinte alig akad olyan ember, akit ne ismerne ezen a vidéken. Így fogadja köszöntő szavaimat nem csak az itt egybegyűltek, hanem az egész település, Pócspetri, Máriapócs, a KOSZISZ Királyfalvi Miklós Általános Iskola és Óvoda, valamint korábbi szolgálati helye Baktalórántháza hívei nevében is!

Szűz Mária, az Egyház Anyja, Szent József az ő jegyese erősítsék meg Károly atyát hitében és papi szolgálatában, kísérjék kitüntetett figyelemmel további egyházi szolgálatát, és adjanak neki hozzá erőt, egészséget, türelmet és a Szentlélek kegyelmét.

Isten éltesse sokáig!”

A köszöntő gondolatok után Károly atya mutatta be a szentmisét. Homíliájában többször visszautalt az elhangzottakra, miszerint az idő nagy úr, de még nagyobb az idő Ura. Hiszen minden út Hozzá, a Jóistenhez vezet.

Az ünnepelt plébános megköszönte a 90 évet elsősorban szüleinek, testvéreinek, de leginkább a Jóistennek.

A szentmise zárásaként Tamás György Pócspetri polgármestere, Pekkné Póti Szilvia, a Pócspetri Gondozási Központ vezetője és Májer Józsefné, a helyi nyugdíjas egyesület vezetője is köszöntötte Károly atyát.

A szentmisét követően az ünneplés a Büszkeségpontban állófogadással fejeződött be.

Holp Andrea sajtóapostol, Pócspetri

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Trauttwein Éva/Magyar Kurír beszámolója:

Statio Orbis a Hősök terén: a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Ferenc pápával ünnepelt záró szentmiséjén az egyetemes egyház közössége gyűlt össze az Úr asztala körül. Több százezer ember imádkozott szeptember 12-én a pápával, a világ püspökeinek, papjainak, a testvéregyházak tagjainak jelenlétében.

„Tu es Petrus” – a Krisztus oratórium egyházalapítást megéneklő műve kísérte Ferenc pápát, miközben a pápamobillal végighaladt az Andrássy úton és a Dózsa György úton, a szívében még a tegnapi eucharisztikus körmenet emlékével integető embertömeget üdvözölve. 

A több százezres tömeg három órán keresztül várakozott a Szentatyára, s ez a várakozás zenével, valamint tanúságtételekkel kísért készület volt a szentmisére. A NEK hírnökei – Ekler Luca és Dani György paralimpikonok, Pindroch Csaba és Kubik Anna színművészek – személyes vallomásokat tettek az élet nehézségeinek közepette megtalált Istenről, a Benne megismert szeretet életalakító hatásáról.

Erdő Péter bíboros, prímás köszöntőjében megfogalmazta, a mai szentmise – Statio Orbis – nagyon erős szimbólum: kifejezi egységünket Krisztus körül, Szent Péter utóda vezetésével, az egész világból ideérkezett püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel és szerzetesnőkkel, és valamennyi hívővel; az ökumenikus jelenlét pedig közös vágyunkat minden megkeresztelt ember egysége iránt.

A főpásztor az egység építésének küldetéséről szólva úgy fogalmazott, az „idők élő jele”, hogy most együtt ünnepelünk, hogy jelen vannak a testvéregyházak képviselői, I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka személyében az ortodoxia, és jelen vannak a zsidó vallás képviselői, de olyanok is, akiknek más a világnézetük.

„Budapest – Magyarország és Európa szívében – a hidak városa. Hivatásunknak érezzük, hogy híd legyünk Kelet és Nyugat között, a különböző kulturális és vallási világok, a nemzetek között” – hangsúlyozta a bíboros. Ezt tesszük lelkiismeretünk által ösztönözve, vértanúink és hitvallóink nyomdokain a krisztusi életszentségre törekedve.

A szentmise zenei világának gazdagsága annak a 2140 fős, a Magyar Állami Operaház Zenekara kíséretében énekelő kórusnak volt köszönhető, amely Varga László, az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) központi igazgatója, a váci székesegyház karnagya szervezésével kifejezetten erre az alkalomra állt össze a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola vegyeskarából és a Kárpát-medencei magyarság katolikus énekkaraiból, abból a sok-sok kórusból, melyek vasárnaponként énekelnek saját templomukban.

A szolgálat zenei rendezője ifj. Sapszon Ferenc, a kórus szervezője Varga László volt. A változatos zenei repertoárt úgy állították össze, hogy minden korosztályt megszólítson. A gregoriántól kezdve a klasszikus polifónián át a későbbi zenei korszakok számos remekműve megszólalt.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusokat záró szentmisét XXIII. János pápasága óta nevezik Statio Orbisnak, és ez az ünnepélyes szertartás megjeleníti az egyetlen nagy közösség létrejöttét az Úr asztala körül. Budapesten Ferenc pápával gyűltünk össze Krisztusban együtt ünnepelni; 2000 óta először történt meg, hogy a katolikus egyházfő zárómisét celebrálva részt vett a világeseményen.

Magyarországra legutóbb huszonöt éve érkezett pápa Szent II. János Pál személyében, aki akkor Pannonhalmára és Győrbe látogatott. Mi, magyarok két évvel ezelőtt találkozhattunk Ferenc pápával Csíksomlyón.

A szentmisén mintegy száz püspök és sok száz pap koncelebrált, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia számos tagja és sok vendég főpásztor. A szentmisén részt vett mások mellett Áder János köztársasági elnök; Orbán Viktor miniszterelnök; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes; Kövér László, az Országgyűlés elnöke; Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke; Varga Zs. András, a Kúria elnöke; Varga Judit igazságügyi miniszter; Benkő Tibor honvédelmi miniszter; Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára; Schmitt Pál volt államfő; Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is.

„Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” – Jézus tanítványainak feltett kérdésére a Szentatya Péter reakcióinak útját követve adott választ homíliájában. Péter ezen az úton eljutott Jézus csodálatából Jézus követésére. Ferenc pápa azt kérte, haladjunk vele ezen az úton, és mi is adjuk meg saját válaszunkat.

Jézus fokozatosan fedte fel húsvéti identitását – a valódi Jézust, aki azonban nem az volt, akit a világ várt. A világ az uralkodót várta, a valódi Jézus azonban nem erővel uralkodik, nem hallgattatja el ellenségeit. A valódi Jézust az Eucharisztiában fedezhetjük fel: Jézus a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet. Úr egy kenyér egyszerű formájában: mindig velünk van, és engedi, hogy megtörjük, szétosszuk, és táplálékunkká válik. Szolgává lesz azért, hogy üdvözítsen bennünket, meghal azért, hogy nekünk életünk legyen. Benne a szeretet áll elénk, és különbségtételt kér: választanunk kell a valódi Isten és énünk istene között.

(A felajánláshoz való lelki társulás jelképes megjelenítése, amikor az adományokat (a kenyeret és bort) a hívek viszik az oltárhoz. Ezen az ünnepi szentmisén a Szentatya az ajaki egyházközség híveitől vette át az adományokat.)

Ahogyan Péter is szívesebben lázadt, amikor felmerült a fájdalom perspektívája, úgy mi is legszívesebben elfordulunk a kereszttől. „Jézus azonban megráz bennünket. Azt várja, hogy a kereszt előtt megtisztítsuk vallásosságunkat, és engedjük, hogy Jézus kigyógyítson a bezárkózásból, hogy megnyisson az osztozásra. Ez bensőnk gyógyulását hozza, és elindít azon az úton, amely mindig a másik javát keresi, egészen önmaga feláldozásáig.

Péter ezt az utat járja, míg megtalálja a maga válaszát. Felismeri, ki az igazi Jézus, és bár még elbotlik, de megbocsátásról megbocsátásra egyre jobban felismeri Isten arcát, míg végül eljut a terméketlen csodálattól Krisztus valódi követésére.

Tőlünk is ezt kéri Krisztus. Ferenc pápa arra biztatott: nyerjünk ehhez erőt a szentségimádásból, szánjunk erre mindig időt. Az Úr mindig ott van velünk.

Erre hív minket is a NEK és a mai nap. Előre kell néznünk. Legyen ebben kiindulópont a ma adott válaszunk, és mindennap ébredjen bennünk újra a kérdés: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?”

A felajánláskor Kodály Pange lingua művét hallhattuk, a Sanctus és az Agnus Dei Strohbach-Harmath De Angelis miséjéből hangzott el, a kórus és a nép felváltva énekelt. Az áldozási énekek között felhangzott Szent Ignác imája, az Anima Christi Frisina megzenésítésében, az eucharisztikus himnusz, a Győzelemről énekeljen, de a taizéi Ubi caritas is.

A szentmise a pápai himnusz, a magyar himnusz és a Boldogasszony anyánk kezdetű népénekünkkel zárult.

Végül Ferenc pápa vezetésével elimádkoztuk az Úrangyalát. A Szentatya Isten áldását kérte a magyarságra, majd köszönetét fejezte ki:

Köszönöm a nagy magyar keresztény családnak, amelyet szeretnék magamhoz ölelni különböző rítusaival, történelmével, a katolikus és más felekezetekhez tartozó testvérekkel, akik valamennyien a teljes egység irányába haladunk.”

Azt kívánta Ferenc pápa, hogy a kereszt legyen számunkra a híd a múlt és jövő között. „A vallásos érzés ennek a gyökereihez olyannyira kötődő nemzetnek az éltető nedve. De a földbe szúrt kereszt nemcsak arra indít bennünket, hogy jól gyökerezzünk meg, hanem a magasba is nyúlik és kitárja karjait mindenki felé. Arra hív, hogy ragaszkodjunk gyökereinkhez, de ne elégedjünk meg ezzel; hogy merítsünk a forrásból és adjunk inni mindazoknak, akik szomjaznak a mi korunkban. Azt kívánom nektek, hogy legyetek ilyenek: megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezőek és másokat tisztelők. Veletek és értetek mondom: Isten, áldd meg a magyart!” – kért áldást népünkre az egyházfő.

Utoljára Piero Marini, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke szólt az ünneplőkhöz. „A keresztény közösség itt, az Ön jelenlétének is köszönhetően, Szentatyánk, megmutatja valódi arcát: a befogadást és a nyíltságot, a kitárt karú édesanya képében, hogy befogadjon minden férfit és nőt, minden népből és nemzetből.”

„Nekünk pedig, akik eljöttünk ide, különböző kultúráinkkal és hagyományainkkal, mindazzal, ahogyan emberségünket megéljük, meg kell újítanunk a hit és a testvéri közösség egyszerű és erős gesztusát; és

miután magunkhoz vettük az élet kenyerét és ittunk a kehelyből, Jézus módjára oda kell állnunk a világ elé, és el kell indulnunk, hogy eljussunk mindenhová, mint a magok a barázdákba, új utakat nyitva, melyek Isten országa titokzatos szövetét alkotják.

El kell indulnunk, hogy gyógyítsunk, hogy a béke szavaival és a kiengesztelődés tetteivel forduljunk embertársainkhoz.

Meg kell érintenünk a világot is, amelyben élünk és dolgozunk, és tovább álmodni a nyitott kapu egyházának álmát”

– melyet, mint ahogy Marini érsek fogalmazott, Ferenc pápa kínál fel nekünk.

Tennünk kell, abban a biztos tudatban, hogy „a szeretet szentségére alapozva gondolkodásunk képes átalakítani minden keresztény közösséget” – buzdított az érsek.

Szerző: Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Fotó: Szabó Dávid/dnyem.hu

Jézus, minden forrásom belőled fakad, te vagy a lét forrása. Mindent általad és érted teremtett az Atya és benned állt fel minden. Köszönjük neked a létezés ajándékát!

Jézus, Te vagy az élet forrása, kiárasztod lelkedet, és minden életre kél, megújítod a föld színét. Köszönjük neked a földi élet ajándékát, hogy megosztottad velünk földi életünket, és azért jöttél, hogy életünk legyen és bőséggel legyen!

Jézus, Te vagy az isteni élet, az örök élet forrása, a mi örök életünkért halálra adtad magad. Köszönjük neked a megváltás kegyelmét az örök élet ajándékát!

Jézus, te vagy a hit forrása, hiszen annak van örök élete, aki hisz benned, és te feltámasztod az utolsó napon. Köszönjük neked a hit ajándékát!

Jézus, Te vagy a remény forrása, bizalommal rád hagyatkozunk, hiszen te reményt és jövőt adsz nekünk, örök jövőt, örökké valóságot. Köszönjük neked a remény ajándékát!

Jézus, te vagy a szeretet forrása, mert Te magad vagy a szeretet. Add, hogy a Te feltétel nélküli szereteteddel szeressük egymást! Köszönjük, hogy megtanítasz minket szeretni!

Jézus, Te vagy az öröm forrása. Ha megtartjuk parancsaidat, a Te örömöd lesz bennünk, és ezáltal örömöd teljes lesz. Köszönjük neked az öröm ajándékát!

Jézus, köszönjük, hogy itt vagy velünk a kenyér színe alatt és kínálod magad nekünk. Táplálj minket, tápláld bennünk a létezés, az élet, a földi és az isteni élet, a hit a remény és a szeretet örömét és áld mg minket, hogy hiteles és hűséges tanúid legyünk! Ámen

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK ifjúsági referense imádsága indította útra azt a 12 000 fiatalt, akik a 2021. szeptember 5-12-ig tartó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében megrendezett Forráspont Estre érkeztek szeptember 10-én, Budapestre, a Papp László Budapest Sportarénába. Ezen alkalmon az egyházmegyénk köznevelési intézményeiből is több száz fiatallal találkozhattunk.

Valódi feltöltődést jelentett a zenés dicsőítéssel – a Forráspont Band, Vizy Márton vezetésével és a 4 Akkord Show Kórus közreműködésével – tanúságtételekkel, szentségimádással, vizuális és akusztikus élménnyel teli találkozó, ahonnan maradandó élményekkel térhettek haza a fiatalok otthonaikba, iskoláikba, ahol átadhatják az itt szerzett élményeket, Jézus Krisztus üzenetét.

Palánki Ferenc megyéspüspök atya a NEK- rendezvényen a vele készült interjúban így fogalmazott: „a fiatalok nem rosszak, bennük is ott van a lelkesedés, a tűz, a hit, nyitottak és tele vannak kérdésekkel. Ha megtalálják a kérdéseikre a választ, akkor a szívük is tele lesz örömmel, amit képesek továbbadni. A fiatalok pasztorációja egyik fiataltól a másikig tart. Ferenc pápa alapgondolata, hogy egy fiatal tud meghívni egy másik fiatalt az Egyházba. Ha belegondolunk, hogy Jézus 12 emberrel mit ért el a világban, most 12 ezer fiatal lesz, akiknek ha valamit tudunk adni, akkor rajtuk keresztül reményeink szerint a világnak, Magyarországnak tudunk adni”.

Az örök élményt adó est Ákos koncerttel kezdődött. Az énekes erre az alkalomra azokból a dalaiból válogatott, amelyek Istenről, hitről, szeretetről szólnak.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ifjúsági programjának keretében immáron harmadik alkalommal hívja a 15 és 30 év közötti fiatalokat Forráspont című eseményére.

Az est házigazdái: Kállay Kati és Tóth Márton voltak.

Tanúságot tettek megtérésükről: Sophia Kuby, az European Dignity Watch (Európai Méltóságőrző), az egyik legismertebb élet- és családbarát európai szervezet vezetője, akinek a megtérésében jelentős szerepe volt az Eucharisztiának, valamint Proszenyák Róbert, az Édesapák Imái közösség magyarországi koordinátora.

Az est szentségimádással ért véget Palánki Ferenc megyéspüspök atya vezetésével. Szolgálatot végeztek egyházmegyénk kispapjai: Szabó Gábor diakónus, Hágen Pál Tamás, Novák Lajos, Gyarmati Valentin, Lestál Balázs és Tatár Bálint kispapok.

Az eseményről a képriportot Szabó Dávid készítette.

 A Forráspont Est itt újranézhető:

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust 2021. szeptember 5-12-ig rendezik Budapesten. A nemzetközi keresztény találkozó nyitó – elsőáldozással egybekötött – szentmiséje utáni hétköznapokon, hétfőtől péntekig – a Hungexpón – minden egyes nap főpásztori vezetésű ünnepi Laudessel kezdődött, majd neves előadók, bíborosok, püspökök, teológusok, nemzetközileg elismert személyek, lelkiségi mozgalmak vezetői előadásokat, katekéziseket, tanúságtételeket tartottak, gazdagítva a nemzetközi eseményt. A délelőttök az Eucharisztia méltó ünneplésével, felemelő ünnepi szentmisékkel zárultak, amelyeken több száz lelkipásztor – bíborosok, érsekek, püspökök, papok és több ezer zarándok volt jelen. A szentmisék főcelebránsa minden alkalommal egy-egy bíboros volt, az asszisztenciában pedig az ország szemináriumainak kispapjai szolgáltak.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kispapjai a keddi szentmisén, illetve a Forráspont Est szentségimádásán végeztek szolgálatot.

Szabó Gábor fődiakónusként a keddi szentmise főcelebránsa: Jose Serofia Palma, a Fülöp-szigeteki Cebu érseke mellett szolgált. Az alábbiakban Gábort arról kérdeztük, hogy ez az életre szóló élmény, szolgálat és a kongresszuson való jelenléte hogyan hat a hivatására.

– A hívek sorában bennünket nagy büszkeséggel töltött el Palánki Ferenc megyéspüspök atya és egyházmegyés papjainak állandó jelenléte, a kispapjaink, diakónusunk szolgálata a nemzetközi eseményen. Milyen érzés volt Cebu érseke mellett szolgálni?

– Nagy megtiszteltetés volt számomra. Gyermekként, amikor a családomban elhangzott a püspök, bíboros, pápa kifejezés, mindig elképedve hallgattam, és ezen személyek nagysága jelent meg előttem. Soha nem gondoltam, hogy kezet foghatok majd egy püspökkel, bíborosok, érsekek, püspökök társaságában veszek részt nemzetközi eseményen, és mindezen élmények csúcsaként jelen lehetek a Ferenc pápa által vezetett záró szentmisén, szeptember 12-én a Hősök terén, amelyre közel 90 ezer zarándokot várnak.

A keddi szentmisén vezető diakónusként szolgálhattam. Itt elsősorban azt emelném ki, hogy nagyon büszke vagyok a kispaptársaimra, fantasztikus volt, hogy együtt szépen, méltóságteljesen szolgáltunk, ez sokat jelentett számomra. A cebui érsek atya melletti szolgálat engem elsősorban az alázatosságra szólít fel. A diakónusszentelés után népszerűvé válik az ember, egyre többen felkeresnek, dicsérnek, kiemelnek. Nagyon fontos, hogy ne felejtsük el, hogy Krisztus a középpont az életünkben. A cebui érsek atya jelenléte olyan alázatosságot sugárzott, amelyre mindig emlékezni fogok. Végtelen egyszerűségére mutatott az is, amikor mellette állva hallottam, hogy az Eucharisztia vétele után kicsit dúdolta a kórussal az éneket, kezének finom, észrevétlen mozdulataival még irányította is a kórust. A maga egyszerűségében megszólított, a szentmise előtt angol nyelven beszélgettünk. Az alázatossága, a kicsinyekhez való lehajlása megmutatta Krisztus arcát, nekem ez irányt adott abban, hogy mire kell törekednem.

Ezen a napon a reggeli dicséretnél, a Laudesen is szolgáltunk, a szertartást Ternyák Csaba érsek úr vezette, ahol mellékdiakónus voltam. A Forráspont Esten, a Papp László Sportarénában szintén diakónusként szolgálhattam püspök atya mellett a kispaptársaimmal: Hágen Pál Tamás, Novák Lajos, Gyarmati Valentin, Lestál Balázs, Tatár Bálint asszisztenciájával bemutatkozhatott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye.

Az élményeket nagyban gazdagítja Palánki Ferenc püspök atyával való találkozásunk, aki büszkén tekint ránk – ahogyan ő mondja – fiaira, az egyházmegyés kispaptársaimra e világeseményen. Mindig keresi a tekintetünket, és mosolyával bátorít, buzdít bennünket. Ezek nagyon jól esnek nekünk, érzékeljük az összhangot, a közvetlenséget a részéről. Ezen az ünnepi szentmisén is figyelt, ahogyan szolgálok, keresett a tekintetével, és összemosolyogtunk.

– Ez a kontakt sokat jelenthet a papi hivatásod erősödésében.

– Diakónusként több lehetőség van a vele való párbeszédre, nagyon felemelő hogy a püspök atya munkatársa lehetek. A papi út sok mindent tartalmaz, problémákat emlegetnek, de erről még nincs tapasztalatom. Most e találkozás során az fogalmazódott meg bennem, hogy a mosoly híd a másik emberhez. Ha szomorú vagyok, vagy örömömet szeretném vele megosztani, tudom, hogy bátran fordulhatok püspök atyához. Ebben a mosolya is megerősít. A jelenlévő egyházmegyés papok: Törő András, Papp László, Bökő Péter, Sziklai Dávid atyák is mosolyogtak rám a szertartás alatt, és ez sokat jelentett nekem. Ez nem érzelgősséget jelent a részemről, hanem azon egyszerű racionalitásra mutat rá, hogy mi egy akolhoz tartozunk, együtt dolgozunk, egy közös utat járunk. Ez nekünk, a papi hivatás előtt állóknak nagyon sokat jelent, és megerősít.

– Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson az ember életében jó esetben egyszer vehet részt. Most hazai földön erre sokunknak lehetősége volt. Mit jelent ez számodra?

– Nagy elvárásokkal és egy kicsit félve érkeztem. Mi otthonról nehezen láttuk át a szervezőmunkát, sok mindent nem értettünk, sajnáltam a szervezőket, de itt már profizmussal találkoztam. Annyira jó! Mély alázatosságot is tapasztalok. A segítők, önkéntesek, munkatársak mindenkire mosolyognak, mindent megtesznek értünk. A felemelő, gyönyörű szentmisék az Egyházat mutatják. Kedd reggel az imádságra hívással kezdtük a reggeli zsolozsmánkat: „Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!” (Zsolt 24,7) Ezek a sorok azt a gondolatot ébresztették bennem, hogy ez a rendezvény most Magyarország kapuja, beengedi más ország keresztényeit, összegyűjti sajátjait, amit termelt a magyar föld: a királyaink, püspökeink, papjaink, amit Isten kegyelme létrehozott. Ide betérhet az Isten, mert közösségben, köztünk lakozik. Jelenleg ezt élem meg.

Amikor minden nap magamhoz veszem az Eucharisztiát a szentmisében, körbenézek, és azt látom, mindannyian ugyanazt a Krisztust vettük magunkhoz, tehát mi egyek vagyunk, így a mi lelki kapunk is feltárul, és teret engedek a dicsőség Királyának. Ha bevonul, megkérdezem magamtól, ki a dicsőség Királya, mi köze van az életemhez? A válasz a bizalom, és az, hogy egyszerűen benne van az én életemben. A megtérésemnél is az Eucharisztiában találtam meg a bizalmat, most az Eucharisztikus Kongresszuson ez megerősödött bennem, és arra bátorít, hogy nehéz vagy örömteli körülmények között, a hétköznapokban is bízzak. Talán a szeretetnek a magasztos szintje az, hogy én bízhatok. Tapasztalom, hogy szeretni nehéz a gondterhelt időkben, bízni viszont könnyebb, és ez elvezet a szeretethez, ami nem más, mint az Eucharisztia, a bizalom forrása. Ez egy hatalmas üzenet a világ, Magyarország számára: emeljük fel a fejünket, magunkat a szigetünkből és váljunk nyitott kapukká.

Ferenc pápa azt hangsúlyozza, hogy lépjünk a templom kapuin kívülre, vagyis lépjünk ki a mi kis templomunk belső köréből, a vigasztalanság, szomorúság, gyász, a magamnak való kereszténységből, nyissam ki az ajtómat és hagyjam, hogy más betöltse.

Fotó: Szabó Dávid

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hívei egész napos szentségimádással csatlakoztak a Budapesten éppen most – szeptember 5-12-ig – zajló 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz (NEK).

 Az egyházközségek hívei szeptember 9-én, csütörtökön a szentségimádás után ünnepi szentmisében adtak hálát a köztünk élő Krisztusnak. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, aki az első naptól kezdődően részt vesz a kongresszuson, erre az alkalomra hazautazott, és a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen jelen volt Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atya is.

Ferenc püspök a szentmise homíliájában elmondta, a NEK minden napja egy-egy tematikus nap is egyben. Az ötödik nap a reménységről szól, amely az előadások, homíliák, közös imádságok, tanúságtételek központi gondolata is. A főpásztor is erre irányította a jelenlévők figyelmét:

A keresztény reménység nem más, mint a bizalom, a ráhagyatkozás, hogy meghalljuk az isteni szót, kijelentést, amit már az Ószövetségben olvashatunk: „reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jer 29,11). Fel tudjuk-e fogni Istennek ezt az üzenetét?

„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). A NEK szlogenje újra és újra elvezeti a szívünket arra, hogy rácsodálkozzunk, mindennek a forrása a teremtő Isten, aki nekünk létet ajándékozott és megosztotta velünk annak örömét. Ő a létezés forrása. Amikor rátekintünk az Eucharisztiára, azt mondhatjuk, hogy minden általa és érte teremtetett, és benne áll fönn.

A tudomány a legapróbb lényektől a leghatalmasabb létezőkig vizsgálja az életet. A teremtett világban az ember az egyetlen, aki rá tud döbbenni arra, hogy létezik, van. Isten az élet forrása, bennünket nemcsak a léttel, hanem a tudatos élettel is meg akar ajándékozni.

Ő kiárasztja lelkét: „Kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét” (Zsolt 104,30), és nemcsak a biológiai életet, hanem – azáltal, hogy tudatot, értelmet adott – halhatatlan lelket is ajándékozott, mert Ő az örök életnek is a forrása.

Nagy baj az, amikor az ember sajt magát állítja középpontba, és elfeledkezik életének igazi középpontjáról, Istenről.

Az emberrel foglalkozó tudomány neve antropológia. Az antroposz szó jelentése: ember, aki képes fölfelé nézni.

Amikor letérdel az Oltáriszentség előtt, alázatosan imádja a jelenlévő Krisztust, akkor a szíve fölfelé kezd nézni. Akkor ember igazán az ember, ha tudja, hogy örökéletének forrása az Isten, és Tőle alázattal kéri azt. A Vele való kapcsolat Neki köszönhető, és nem a jócselekedeteinkért elvárt jutalomért van.

Sokan megtagadják a létezését, ha nem elvárásaiknak megfelelően alakul az életük. Már nem Isten felé néző, hanem saját magát az Ő helyébe állító létezővé válik, elveszítve az örök életét.

„Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét” (Mk 8,35). Az ember a szeretetből meghozott áldozatokkal elveszíti az életét, cserébe megnyeri az örök boldogságot.

Ahhoz, hogy ezt az ember belássa, elsősorban hitre van szüksége, amely szintén Istentől kapott ajándék.

A hitnek három összetevője van: az ismeretanyag, az emberi akarat és az isteni kegyelem. Az ismeretanyag önmagában még nem elég, szükséges, hogy akarjunk Isten felé fordulni, aki ajándékozó jóságával, kegyelmével vár bennünket, és az örök életbe, vagyis a Vele való szeretetkapcsolatra hív.

Amikor letérdelünk az Oltáriszentség elé, akkor nem bálványimádást végzünk, hanem azt az Istent imádjuk, aki végtelen alázatában beletestesült egy darab kenyérbe, hogy tápláljon minket.

A hit szilárd bizalom abban, amit nem látunk, csak remélünk. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára, de ez nem igaz. A reménynek nem az a természete, hogy meghal, hanem, hogy beteljesedik. Ha erre rádöbbenünk, akkor szeretettel tudunk válaszolni, mert Isten a szeretetnek is forrása, Ő maga a szeretet, Aki nem azért szeret bennünket, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk.

Sok mindent kapunk Istentől minden nap, de sokszor elmegyünk ajándékai, például egy szép virág mellett, anélkül, hogy rácsodálkoznánk, vagy a másik ember mellett anélkül, hogy szeretettel rámosolyognánk, és elmegyünk az élet mellett, amelyet Isten adni akar nekünk.

Mire is jó az Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus? Személy szerint mindenkit megajándékoz. Ezért fontos, hogy akik nem jutottak el Budapestre, azok lélekben kapcsolódjanak a világméretű keresztény találkozóhoz, hogy megmutassuk, egyek vagyunk a krisztusi hitben, hogy megvalljuk, itt van közöttünk az Úr az Oltáriszentségben és teljesíti ígéretét: „veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,8).

Az Eucharisztia hálaadást jelent. Amikor letérdelünk az Oltáriszentség előtt, akkor vagyunk igazán emberek, mert rácsodálkozunk Istenre, aki minden szépnek, a jónak, igaznak, szeretetnek a forrása. Hálaadásunkban válaszolunk erre a szeretetre, és megköszönjük ajándékait – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök atya.

Fotó: Kardos György

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Rendkívüli hangulat uralkodik Budapesten, a szeptember 5-12-ig tartó 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Több ezer ember, nemzetek keresztényei: főpásztorok, papok, civilek pünkösdi tapasztalatot élnek meg, együtt tesznek tanúságot keresztény hitükről, és élik meg a Jézussal való találkozás örömét.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya az első naptól kezdve jelen van a világeseményen. A főpásztorral a rendezvény hétköznapjainak központi helyszínén, a Hungexpón beszélgettünk a keresztény találkozó hangulatáról, kegyelmi ajándékairól, és arról, hogy az egyházmegyéje hogyan kapcsolódik a világméretű eseményhez.

– Püspök atya, hogy érzi magát itt a rendezvényen?

– Otthon érzem magam, mert az Egyházban vagyunk. Egy igazi egyház-tapasztalatot élek meg.

Sok ország zarándokait, püspökeit, papjait fogadja Magyarország ezekben a napokban. Mindenki mosolyog, figyel a másik emberre, segít abban, hogy minél jobban sikerüljön megélni a találkozót. Fantasztikus érzés kerít a hatalmába mindannyiunkat. A jól sikerült szervezést, a világméretű kongresszus profi megjelenését, gördülékenységét megtapasztalva a külföldi vendégek gratulálnak a magyar népnek.

– Az embert valóban ámulatba ejti a több ezer résztvevős nagyrendezvény koordinálása, az emberileg szinte lehetetlennek tűnő szervezőmunka megoldása, sehol nincs várakozási idő, naponta közel húsz, kisebb-nagyobb program segít a Jézussal való találkozás – a rendezvény fő üzenete – megvalósulásában.

– Elsősorban a Jóistennek kell megköszönni, hogy a koronavírus-járvány ellenére megrendezhettük az Eucharisztikus Kongresszust. A környező országokban erre nem kaptak volna engedélyt, éppen ezért maga az is óriási öröm, hogy rajtunk keresztül kapta a világ ezt az ajándékot, a világméretű találkozót.

Minden olajozottan működik, a programok egymásutánisága, egymásra épülése, az előadók nagyszerűsége, hitelessége, a résztvevők nyitottsága, bátorsága az elköteleződésre, mind-mind a találkozó sikerességét igazolja. Annyi jó dolog ér bennünket, hogy elmondhatom, itt is otthon érzem magam, az Egyház közösségében.

A Fülöp-szigeteki 51. Eucharisztikus Világkongresszuson Magyarországot képviselő küldöttség tagjai közül balról: Tarcsay Péter, Soltész Miklós, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár; Mohos Gábor, esztergom-budapesti segédpüspök; Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek; Palánki Ferenc, debrecen–nyíregyházi megyéspüspök; Monostori László teológiai tanár, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

– Püspök atya 2016-ban a magyar delegációval együtt részt vett a Fülöp-szigeteki Cebu városában rendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Visszajönnek az emlékek?

– Igen, a nyitószentmisén újraéltem a cebui elsőáldozás hangulatát, ahol áldoztathattam a csillogó szemű fiatalokat. A konferencia délelőtti programjai: előadások, katekézisek, tanúságtételek gyakorlatilag hasonló módon történtek, mint Budapesten, ugyanazt élem át most. A Fülöp-szigeteken is otthon éreztem magam az Egyház közösségében. Tegnap Esztergomba utaztunk, és közben hosszan beszélgettem Jose Serofia Palma cebui érsek úrral az ottani változásokról, felidézve az öt évvel ezelőtti élményeket is, megmutatva a cebui konferencián készült fényképeket, videókat. Ő a járvány miatt csak két munkatársával érkezett hozzánk, eredetileg 15-en tervezték az ideutazást.

– Már az első napokban megtapasztalhattuk a hit egyre jobban mélyülő útjának különlegességét. Ránk is hasonló kegyelmi ajándékok várnak, mint amit a püspök atya megélt a cebui konferencián?

– Az ember új lendületet kap a hite megélésében. A Covid és a világban bennünket körülvevő folyamatok sokszor negatív hatást gyakorolnak ránk, és úgy érezzük, hogy csak küszködünk, nincs kiút, reménytelen a jövő. Jézus türelmesen vár bennünket az Eucharisztiában, hogy válaszoljunk a hívására. „Reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jer 29,11). Jézus bátorít és arra hív, hogy bízzunk benne. Ez az, ami reményeim szerint sokat jelent és ad majd az ittlévőknek és azoknak is, akikkel a résztvevők találkoznak. A nemzetközi esemény megtermi a gyümölcsét, ami elindul az Isten szívéből, és mint mag eljut az emberek szívébe, hogy gyümölcsöt teremjen. Ez az a forrás, amely a kongresszus alapgondolata is: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Az Eucharisztia keresztény életünk forrása és csúcsa, erre kell rácsodálkozni, meríteni belőle, engedni, hogy az én szívembe is belépjen és túlcsordulva átlépjen a másik ember szívébe. Ezek azok a remények, amelyek bennem is élnek, és talán sokak élete, hite, Istennel való kapcsolata meg fog újulni.

– Bennünk, világi résztvevőkben is megfogalmazódott a kongresszuson eddig elhangzott előadások, tanúságtételek hatására a vágy a Jézussal való mélyebb találkozásra. Valóban érdemes „mindent feltenni egy lapra”, az Isten országára, hiszen a százszorosát kapjuk vissza.

– A rendezvény előtt sokan dilemmáztak a részvételt illetően, visszahúzó erők, feladatok akadálya, fontos dolgok megtétele tartott vissza sokakat attól, hogy jelen legyenek ezen a nagy eseményen. Fontosak a feladatok, de ha az ember ezeket átlépi és tudatosítja magában e találkozó rendkívüliségét és azt, hogy életében ilyen eseményen jó esetben csak egyszer vehet részt, meghozva ezt az áldozatot, megdöbben, hogy mekkora kegyelmeket kap.

Ha a kényelmi szempontokat le tudnánk győzni, akkor akár egy-egy vasárnapi szentmisén, életünk minden napján, minden percében, a másik emberen, az imádságon, a szentségimádáson keresztül is találkozhatnánk Jézussal. Nem figyelünk arra, hogy időt szánjunk, kilépjünk a mai világból, a rengeteg nehézségből és végre meghalljuk Isten szelíd hangját, aki mindennap szólni akar hozzánk.

– A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében talán sok ember szívében létrejön ez a találkozás, akik a kongresszushoz szentségimádással csatlakoznak.

– A kongresszus ideje alatt csütörtökön egyházmegyénk templomaiban egész napos szentségimádást tartanak, amely ünnepi szentmisével zárul. Erre az alkalomra hazautazok és a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban részt veszek a szentmisén.

– Hazavisz egy kis kegyelmet az otthoniaknak.

– A megélt élményekből viszek az otthon maradt híveknek. Szerettem volna, ha ez az emlékezetes esemény a legkisebb faluban is emlékezetes maradna azáltal, hogy lélekben bekapcsolódnak. Nagy öröm tölti el a szívemet, hogy szeptember 12-én, a záró szentmisére egyházmegyénkből 49 busszal érkeznek zarándokok. Ez nagyszerű dolog.

Erre az alkalomra 75 ezer ember regisztrált. Országunk lakosságához képest véleményem szerint ez szép szám, mégis vannak, akik megjegyezték, hogy kevesen leszünk. Minden negatív vélemény ellenére szeretnénk megosztani az örömünket azokkal is, akik magukat kívülállóknak érzik.

Palánki Ferenc megyéspüspök atya Fábry Kornél atyával a NEK titkárságának főtitkárával

– NEK csúcspontja, a statio orbis szentmise – a városért és a világért bemutatott szentmise. A liturgiát Ferenc pápa vezeti. Püspök atya szorgalmazta, hogy a hívek vasárnap ezen a szentmisén vegyenek részt.

A statio orbis azt jelenti, hogy megáll a világ, Magyarország, ez a kicsiny nép a világ figyelmének középpontjába kerül. Kiemelkedő esemény lesz annál is inkább, mert Péter utóda jön el. Ez egyrészt azért fontos, mert mi attól vagyunk katolikusok, hogy a pápát elismerjük főpapunknak, másrészt pedig, hogy Péter utóda és a püspökök az egyház tanítóhivatalát alkotják, amely őrzi a hitletéteményt, ebből merít mindenki, és mi együtt mutatunk rá a köztünk lévő Krisztusra az Oltáriszentségben. Ez óriási ajándék! A pápa látogatása is rendkívülinek számít, hiszen több évet kell várni arra, hogy egy-egy országba ellátogasson, valamint a római katolikus Egyház vezetője a szokással ellentétben vesz részt a záró szentmisén.

Amikor egy egyszerű falusi templomban a vasárnapi vagy a hétköznapi szentmisén részt veszünk, ugyanaz a Krisztus van jelen, de „Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!” (Zsolt 89. 16). Mi tudunk, meg akarjuk ünnepelni a köztünk lévő Krisztust, és külön ajándék számunkra, hogy Krisztus földi helytartója is jelen lesz ezen a szentmisén.

– A NEK egyik kiemelkedő eseménye az Ákos koncert és Forráspont Ifjúsági Est. Püspök atya, mint az MKPK Ifjúsági Bizottságának elnöke a program összeállításában, szervezésében is részt vett.

– A Papp László Budapest Sportarénába, 12 000 fiatalt várunk, teltház lesz, sajnos sokan vannak a várólistán, mert nem férnek be a sportcsarnokba. Óriási az érdeklődés ezen program iránt. Hálás vagyok a munkatársaimnak, hogy megszervezték a találkozót, és ennyi fiatalt meg tudtunk szólítani. A fiatalok nem rosszak, bennük is ott van a lelkesedés, a tűz, a hit, nyitottak és tele vannak kérdésekkel. Ha megtalálják a kérdéseikre a választ, akkor a szívük is tele lesz örömmel, amit képesek továbbadni. A fiatalok pasztorációja egyik fiataltól a másikig tart. Ferenc pápa alapgondolata, hogy egy fiatal tud meghívni egy másik fiatalt az Egyházba. Ha belegondolunk, hogy Jézus 12 emberrel mit ért el a világban, most 12 ezer fiatal lesz, akiknek ha valamit tudunk adni, akkor rajtuk keresztül reményeink szerint a világnak, Magyarországnak tudunk adni.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Zenészek, írók, közösségek, játékok, párkapcsolati sátor és sok más program kikapcsolódásra, elmélyülésre, találkozási lehetőségre hívja a látogatókat.

A nagyszínpadon és a kamaraszínpadon fellépő előadók, meghívott vendégek a produkción kívül beszélnek majd hitükről, Istennel való találkozásukról.

Elfogadta a szervezők meghívását mások mellett: Szalóki Ági, Lackfi János és Dr. Csókay András NEK hírnökök, Sillye Jenő, Mező Misi és az Euchariszt Együttes, a Kaláka Együttes. Hallhatják majd Hodász András atyát, Göttinger Pál színházrendezőt az Irish Coffee zenekarral és Berecz Andrást is.

A kamaraszínpadon és a sátrakban az eseményt szervező Családok Jézusban Közösség és a Katolikus Társadalmi Napok hivatásának és feladatának megfelelően két téma kap hangsúlyosabb szerepet: a párkapcsolat és házasság, valamint a tágabb értelemben vett teremtésvédelem és társadalmi fogékonyság.

A meghívott szerzetesrendek és közösségek több mint hetven sátorban mutatkoznak be és kínálnak interaktív programokat minden korosztálynak. Az érdeklődőket párkapcsolati sátor, imasátor, Meghallgatlak-sátor, kerekasztal-beszélgetés, szabadulószoba, a gyerekeknek LEGO sátor, kézműves foglalkozások, néptánc, ugrálóvár várja. Előadások hangzanak el a nap folyamán cigánypasztorációról, hivatásról, párkapcsolatról. Természetesen gyónási lehetőséget biztosítunk.

13:00 órakor egy élőképet formáznak meg a résztvevők közreműködésével: az Oltáriszentséget, benne az IHS betűkkel. Ezzel azt hirdetjük, hogy Jézus ma is jelen van a világban.

Az esemény végén egy nagyszabású dicsőítő zenélés lesz a nagyszínpadon, majd a résztvevők Székely János püspök atya vezetésével közös menetben vonulnak a Kossuth térre, az ünnepi szentmisére és az azt követő eucharisztikus gyertyás körmenetre.

További részletek a programban, a www.nekcsaladinap.hu weboldalon vagy a Katolikus Társadalmi Napok facebook oldalán olvashatók: https://www.facebook.com/katolikustarsadalminapok

Forrás: NEK sajtószolgálat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az alábiakban a Főnix Rendezvényszervező Kft sajtóközleményét olvashatjuk.

A Szent Korona és a „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7), az Emberi Erőforrások Minisztériumának virágkocsija tekinthető meg szeptember 6. és 12. között a budavári Nagyboldogasszony-templom, ismertebb nevén Mátyás Templom előtt.

Bódor Edit, a Debreceni Virágkarnevál főszervezője elmondta, nagy megtiszteltetés Debrecen városa számára, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programkínálatában helyett kapott két virágkompozíció is.

Az egyik alkotás, az Emberi Erőforrások Minisztériumának virágkocsija már a nevében hirdeti a világméretű katolikus ünnepségsorozat mottóját a „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). A Pikó Sándor képzőművész és Szabó Erzsébet virágdesigner által megálmodott virágkocsi is azt hirdeti, hogy egyre jobban felismerje mindenki, mennyire szereti Isten a világot. Isten szeretetének ugyanis egyik legnagyobb jele a találkozó középpontjában álló Eucharisztia, ami mindennapos valóságos találkozást enged az Istennel. Az Eucharisztia tulajdonképpen Jézus valóságos Teste és valóságos Vére a kenyér és a bor színe alatt, az évek során számos csoda kötődik az Eucharisztiához, az egyik legismertebb a magyarországi Bátán történt, amikor egy átváltoztatott ostya vérezni kezdett. Ezen a virágkompozíción ez próbál megelevenedni: fontos az, hogy egy világméretű találkozót a Szent István által Mária oltalmába ajánlott országban rendeznek meg. Mária életének pedig a középpontjában az Isten volt, ezt szimbolizálja az Eucharisztia, amelynek piros színe a bátai csodára emlékeztet. (Tervező és szobrász: Pikó Sándor és Nádasdi Róbert, virágdizájn: Szabó Erzsébet, statikus: Kiss Péter)

A másik virágkocsi a Szent Korona, amely a magyarok legfontosabb nemzeti ereklyéjét, a magyar államiság jelképét jeleníti meg.

Szent István király intelmeinek bizonysága szerint a Szent Korona jelenti az országot, a királyságot, a király, a hitet, az egyházat, az uralkodói tulajdonságokat és az erényeket. Fiának, Imre hercegnek azt írja, hogy „az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját”. A kompozíció a koronázási jelvényekkel – az országalmával és a jogarral – teljes. A 40. Debreceni Virágkarnevál óta hagyománnyá vált, hogy magyarországi és határon túli városok fogadják a virágkocsit: a Szent Korona tiszteletét tette már Budapest, Balatonfüred, Pécs, Eger, Nagyvárad, Cegléd, Kecskemét, Székesfehérvár, Gyula, Tiszafüred városában. A kompozíció rendszeres vendég Esztergomban, ahol Nagyboldogasszony napján Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek áldja meg. A virágkocsi – a Szent Korona nemzetegyesítő küldetését beteljesítve – a nyugati országrésztől egészen Székelyföldig bejárta tehát a Kárpát- medencét, hirdetve a magyarok összetartozását.

Debrecen város külön ajándékaként a Mátyás Templom előtti téren szeptember 8-án, szerdán 18.30-tól koncertet ad a Karaván Família és a Szent Efrém Görögkatolikus Általános Iskola kórusa, Nemes József karnagy vezetésével.

Forrás: Kerekes Sándor s.k. kommunikációs vezető/ Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson napról napra egyre nagyobb számú részvevővel kezdődnek a programok. A Hősök terén bemutatott nyitó szentmisén közel 20 ezer hívő ember ünnepelt, a Hungexpo területére koncentrálódó napi nagyrendezvényeken szintén több ezer ember mélyül el a Jézussal való találkozás örömében. A nemzetközi konferencián különleges előadások, tanúságtételek, ünnepi szentmisék, párhuzamosan fotó fakultatív programok, valamint a főváros különböző helyszínein, templomaiban a kongresszust kísérő szintén nagyrendezvények, koncertek vezetik a zarándokokat egyre közelebb az Eucharisztiához.

Napról napra újabb és újabb ismerős arcokat fedezhetünk fel, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területéről is érkeznek papok, hívek a nemzetközi keresztény találkozóra. Palánki Ferenc, egyházmegyénk püspöke is részt vesz a kongresszuson, a főpásztorral ma fogunk beszélgetni. Papp László egyeki plébános is a nyitó szentmisétől kezdve jelen van a nemzetközi eseményen. A plébánost a szünetben többek között arról kérdeztük, hogy papként mit jelent számára a találkozó.

– Számomra nem volt kérdés az egész kongresszuson való részvétel. Bökő Péter püspökladányi plébános és Sziklai Dávid rakamazi káplán atyák, egyházmegyés paptársaim társaságában is megoszthatom a napi élményeimet.

A részvételemnek a különleges oka az, hogy pap vagyok, aki az Eucharisztiával a legbelsőségesebb kapcsolatban lehet. Amikor bejelentették, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Budapesten rendezik meg, már akkor megszületett bennem az elhatározás, hogy az elejétől a végéig jelen leszek a világeseményen. Papként felfrissítem az ismereteimet, megerősödök a tapasztalatokban, táplálkozok a jelenlét élményéből, hogy mindezt beépítve a magam életébe átadjam a rám bízottaknak is.

– Az előkészületi évek is segítettek abban, hogy megfelelő lélekkel vegyünk részt a nagy eseményen. 

– A készületet is ugyanilyen fontosnak tartottam. Amikor meghirdették a világméretű szentségimádási alkalmakat, mi, az egyeki egyházközség is csatlakoztunk a kezdeményezéshez. Kicsit fájdalmas tapasztalatként éltem meg azt, hogy a sok-sok hirdetés ellenére az alkalmakon kevesen vettek részt, nagyfokú passzivitást tapasztaltam, annak ellenére, hogy nálunk minden közösségi megmozdulás, program nagy népszerűségnek örvend. Igazán nem értettem az okát. Mindettől független a kongresszuson való részvételi szándékomtól nem tántorított el, amely számomra egyben egy nagy lelkigyakorlat is.

Elsősorban tehát magam miatt vagyok itt. A hétfői szentmise homíliájában Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke egyik gondolata szíven ütött. Azt hangsúlyozta, hogy nemcsak az a fontos, hogyan mutatom be a szentmisét, hanem, hogy utána hogyan élek. Azt szoktam mondani, jó, ha egy pap sok mindenhez ért, de mi mégis csak a liturgia szakavatottjai vagyunk. Minden szakmának megvan a maga mestere, de nekünk, papoknak a liturgia a területünk. Viszont vigyáznunk kell arra, nehogy abba a hibába essünk -ahogy a magyar mondás is kifejezi -,  „Suszternak nincs jó cipője, ácsnak rossz a kerítése”. Tudnunk kell tehát úgy élni a szentmiséből, ahogyan egy papnak élnie kell.

Mindenekelőtt tehát a magam épülése a cél, hogy az a tűz, vágy, amely közel 20 évvel ezelőtt a pappá szentelésemkor lángra lobbant, megszületett a szívemben, ne aludjon ki, valamint újra és újra lángra lobbanjon. Időnként meg kell tehát állni, táplálkozni, tanulni egymás hitéből.

A közmédiában a kongresszust megelőző héten egy nyolc részből álló 7-8 perces adásban a szentmise titkáról beszélgettek. Barsi Balázs OFM atya az első részben mondta, sokan azért panaszkodnak, hogy mennyire unalmas a szentmise, nem értik a liturgia egyes részeit. Balázs atya ott kifejtette, sok szentmisén kell részt venni, hogy egy az én szentmisém legyen, ami megérint, nekem szól és felforrósítja a szívemet. Ehhez a szentmiséken nekem is oda kell tennem magam, hogy Isten beépüljön az életembe. Az a tapasztalatom, hogy a külső keretek segítenek a misztérium közelében maradni. Ezt pedig nem nekem kell kitalálni, rögtönözni, hanem az előírt mozdulatokkal, intencióval, beleértve a szentmise szándékot is, úgy álljak, oda, hogy majd nekem is legyen istenélményem.

Itt a kongresszuson a maga méltóságával, összeszedettségével minden a helyén van, és a szentmisére irányul. Ezek a keretek megkönnyítik a találkozást. A hétköznapi életben is egy találkozásra készülve, megteremtem a szükséges körülményeket ahhoz, hogy megszülessen a találkozás élménye. A külső intenzíven visszahat a belsőre, ha megteremtjük a méltó külsőséget a bensőnk is ünneplőbe öltözik, boldogságot, örömet tapasztalhatunk meg.

– Reggel 8:45-től egészen este 10 óráig számtalan előadás, program segít ebben az elmélyülésben. A döntés is nehéz, hiszen vannak párhuzamosan futó fakultatív programok.

– Az ember a saját igényének megfelelő lehetőséget választja, éppen ezért az elmélyülés saját szintünkhöz mért.

Tegnap az egyik fakultációt Damian Stayne, a Cor et Lumen Christi katolikus karizmatikus közösség alapítója tartotta. Előadásában rácsodálkoztam arra, hogy Jézus nevének mekkora ereje van. Ha beszélgetésben Jézus nevét hittel megemlítem, akkor ott megváltozik valami. Elkoptatjuk a szavainkat és Jézus neve is elkophat egy papnak az ajkán. Akkor most legyen újra íze Jézus nevének az ajkamon, a szívemben, hogy úgy tudjak beszélni róla, mint kedvesemről, szerelmemről, kincsemről! Ezek mind-mind hatalmas töltést adnak. 

Mindennek a megélésében a háttérben segít az a profizmus amivel itt találkozunk. E monumentális rendezvény megszervezése emberileg szinte kivitelezhetetlennek tűnik. Köszönjük minden egyes munkatársnak, önkéntesnek a munkáját, a háttérimákat, amelyek tartják a rendezvényt. A világ ránk figyel, és büszkék lehetünk önmagunkra, keresztény hitünkre.

– Éppen ma, Louis Raphael Sako bíboros, bagdadi érsek atya előadásában arról beszélt, hogy míg a kereszténység bölcsőjében, Közel-Keleten az üldöztetést elszenvedő keresztények – akik a vértanúságig harcolnak a hitükért –, büszkék a kereszténységükre, addig a nyugati világ embere sokszor szégyelli azt megvallani.

– Igen ezt mi is tapasztaljuk, az elmúlt évben sok szenvedést okozott a járvány, de ez sem volt elég sokaknak. Az emberek hite nem megerősödött, hanem eltávolodtak az Egyháztól. Pontosan ezért is vagyok itt, hogy tegyek ez ellen, hogy a tűz ne csak az én szívemben lobbanjon fel.

– A harmadik nap vége felé járunk, és mindannyian tapasztaljuk az út egyre nagyobb mélységét.

– Már a nyitó szentmisén hálatelt szívvel mondtam köszönetet azért, hogy papként lehettem jelen. Pünkösd élményeként hatott rám az, hogy több száz lelkipásztorral együtt ünnepeltük a Jézussal való találkozást. Megélhettük, megmutathattuk a világnak az Egyház erejét, lendületét. Sokan azt mondják nincs jövője az Egyháznak, de ez nem így van.

Minden egyes nap ajándék a nemzetközi világeseményen. Csak kifejezetten Jézussal foglalkozhatok, semmilyen hétköznapi gond, egyéb feladat nem vonja el Róla a figyelmem. Ez egy utazás a nyitó szentmisétől a Stacio Orbit záró pápai szentmiséig. A számtalan gazdag programokkal teli hét csak segít az út egyre mélyebb megélésében.

A NEK programjairól a közmédia csatornáin, a Magyar Kurír oldalán, a NEK You Tube felületén folyamatos tájékoztatást kaphatunk.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Képriport a keddi előadásokról, szentmiséről