Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Régi szép magyar hagyomány, hogy advent hajnali óráiban szentmisét tartunk. Elindulunk otthonról még sötétben, és mire véget ér a szentmise, addigra kivilágosodik. Advent is akkor kezdődik, amikor egyre jobban növekszik a sötétség, majd elérkezik a karácsony, Jézus születésének napja és megszületik a fény. Ez a fény szülessen meg a mi szívünkben is – kezdte hajnali gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök, aki a Szent Anna-székesegyházban mutatott be roráté szentmisét.

A hagyomány szerint a főpásztor karácsonyig legalább egyszer meglátogatja a debreceni egyházközségeket, ahol hajnali szentmisét mutat be.

Az Advent idején a szentírási olvasmányok segítenek bennünket, hogy az üdvösségtörténetről elmélkedjünk. Isten, ahogyan kinyilatkoztatta magát, üdvözíteni akar minden embert. Kinyilatkoztatta szeretetét a próféták által, és Jézus Krisztusban, a kinyilatkoztatás teljességében pedig megmutatta, hogy mennyire szereti az embert.

Kinyilatkoztatja azt, hogy Ő mindenkihez jött, mindenkit szeret, nemcsak a választott népet, a hatalmasokat, a tehetségeseket, a nagyokat, hanem a legkisebbeket, a legegyszerűbb embert is. Minden embernek végtelen értéke van az Ő szemében. Az akarja, hogy eljussunk ahhoz a lakomához, ahol Vele szeretetközösségben asztalhoz telepedhetünk. Kinyilatkoztatja azt az akaratát, hogy mindenki, aki válaszol a meghívásra, ott lesz az Ő asztalánál.

Hallottuk az evangéliumban is, hogy „Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról” (Mt 8,11). Az Istennek az az akarata, hogy az ember vele legyen, ezért teremtette, hogy közösségbe gyűjtse a benne hívőket és megajándékozza őket a saját életével.

Az ószövetségi olvasmányban biztatják egymást az emberek: „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása” (Iz 2,3). Mi is így biztathatjuk egymást szeretettel, kedvességgel, jósággal és föltehetjük magunknak a kérdést, hogyan állunk Isten előtt.

Mert nem elég hinni és tudni azt, hogy Isten minden embert üdvözíteni akar, azt is tudni kell, hogy személy szerint engem üdvözíteni akar, és ezt mindannyiunknak ki kell mondani magunk felé, majd föltenni a kérdést: Uram mit kell tennem ahhoz, hogy elnyerhessem az üdvösséget? Isten össze akar gyűjteni mindenkit az Ő közösségébe, hogy megajándékozza az igazsággal és a békével. Nem lesz szükség kardra, fegyverre, olyan módszerekre, amivel kijátsszák egymást az emberek, nem lesz szükség az ügyeskedésre, hanem csak a szeretet lesz és béke igazsága, valósága.

Erre nekünk már itt a földi életünkben törekednünk kell, úgy, hogy az isteni szeretetet életre váltjuk, és ezáltal munkáljuk örök üdvösségünket, Isten nagy művét. Isten nemcsak kinyilatkoztatja, hogy üdvözíteni akar minden embert, nemcsak meghívja, hanem kéri, hogy válaszoljunk. Amikor pedig válaszolunk, akkor mi magunk is az Ő munkatársai leszünk.

Biztassuk egymást most az adventi időszakban, hogy Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, tanuljuk meg az Ő útjait, az igazság, a béke és a szeretet útját, hogy eljuthassunk országába. Vigyázzunk, nehogy kimaradjunk!

Örömhír, evangélium, hogy az Isten mindannyiunkat végtelenül szeret, üdvözíteni akar és azt akarja, hogy személy szerint mi is mindannyian jelen legyünk az Ő országában – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az ünnep igazi csodája, hogy észrevesszük embertársaink üzenetét, azokét is, akik rászorultságukkal üzennek nekünk.

A városi Karitatív Testület összefogásban az önkormányzattal, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyével, a Hajdúdorogi Főegyházmegyével és a Tiszántúli Református Egyházkerülettel december 23-ig tartó adventi adománygyűjtésre hív.

Az idén is elsősorban tartós élelmiszert, tisztálkodási- és tisztítószert, valamint a kisgyermekes családokra gondolva édességet gyűjtenek. Az adományok leadhatók a debreceni plébániákon, vagy a szentmisék előtt, vagy után a sekrestyében.

Csatlakozzunk minél többen ehhez az adománygyűjtéshez!

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye

Debrecenben a város hagyományihoz hűen vallási és kulturális értékeket egyaránt felvonultató műsor keretében kezdték el a karácsonyt megelőző várakozást november 28-án, advent első vasárnapján.

Idén a járványhelyzet miatt kisebb közösségi teret választottak az ünneplésre, az egyházi méltóságok, politikusok a Nagytemplom mögötti szakrális téren, az Emlékkertben gyújtották meg az adventi koszorú első gyertyáját. Az Emlékkertben található a protestáns gályarab prédikátorok emlékoszlopa is, amelyet 1991-ben, éppen 30 évvel ezelőtt II. János Pál pápa megkoszorúzott a kiengesztelődés jegyében.

„Az advent a remény életben tartására hívja fel a figyelmet, az élet üres lenne advent nélkül.” A beszédek sorát Papp László polgármester Szent II. János Pál gondolatával kezdte, majd visszatekintett a debreceni pápalátogatást megidéző nagyszabású augusztusi programsorozatra, amelyen a város keresztény közössége együtt ünnepelt. A polgármester kiemelte, emberi és egyházfői nagyságára utalt azzal, hogy személyesen helyezte el a kiengesztelődés koszorúját a gályarabok emlékművén. Ezzel az alázatos gesztussal is gyógyítani akart, kiemelkedő mértékben hozzájárulva ahhoz, hogy a felekezeti feszültségek és küzdelmek okozta sebek begyógyulhassanak.

Ma az első gyertya gyújtásánál megidézhetjük ezt a felemelő pillanatot is, hiszen a koszorú első két gyertyája szimbolikusan ugyanarra a rendíthetetlen hitre és arra a bizonyossággal teli reménységre utalnak, amelyről a pápa beszél.

A remény ma ebben a nehéz időszakban különösen is kapaszkodó számunkra – fogalmazott a polgármester, majd hangsúlyozta, a gyertya a gyógyulás és a járvány elmúlásának lángját hordozza mindazoknak, akik éppen most szenvedik el ezt a betegséget. Éppen ezért az első gyertya lángját elviszik a kórházakba, hogy közvetítsék a hitet, a reményt és a szeretetet, hogy elvigyék a város polgárainak együttérzését mindazokhoz, akik életet mentenek, és akik életét meg kell menteni.

„Szembesülünk a hatalmas és drámai harccal, ami a rossz és a jó, a halál és az élet, a halál kultúrája és az élet kultúrája között zajlik” – idézte ismét a néhai pápát Papp László, de nemcsak hogy szembesülünk vele, hanem mindannyian részesei vagyunk, és feltétel nélkül az élet pártjára állunk – fogalmazott.

„Ki jön az én házamba? Emlékezhetünk gyermekkorunk játékára, amikor édesanyánk, édesapánk karjait kitárva a totyogó gyermeke felé fordult és mi boldogan szaladtunk a karjaikba” – kezdte adventmegnyitó gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök:

„Adventben mi is kitárjuk karjainkat egy kisgyermek felé. Belegondolunk-e abba, hogy ki is az, aki eljön a mi házunkba, aki arra méltatott bennünket, hogy kimutassa és elhozza Isten szeretetét hozzánk, erre a világra. Megdöbbentő és felemelő ez a szeretet.

A római katolikus hajnali szentmiséken a rorátékon énekeljük: „Ébredj ember mély álmodból! Megszabadulsz rabságodból” – Ébredj, vagy legalább álmodj valami nagyot, emberhez (és Istenhez) méltót. Aztán ha mégis fölébresztett a kegyelem, váltsd valóra az álmot! Az első igazi adventi álmot a Szentírás szerint Jákob álmodta, hogy van egy létra az ég és a föld között. Mi keresztények tudjuk, hogy ez a létra Jézus Krisztus. Az Ő eljövetele óta van Közvetítő. Van összeköttetés Isten és ember között, a Lét forrása és az esetleges létező között.

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás! Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” (Weöres S.) – Jézus, a létra, Ő bennünk is összeköti az eget a földdel.

Az Isten emberré lett. Az idők előtt létező Isten a történelem egy meghatározott pontján kicsiny emberré lett, hogy összekösse földi, véges életünket az isteni, örök élettel. Felé kell most kitárni karjainkat, szíveinket.

Nagyon sok gondolkodó elfogadja, hogy van Isten. De a kereszténység Istene önkinyilatkoztatása egy új Isten-képet mutat. Isten meg akarja élni a világ szenvedését testileg is. Hozzánk jön, vállalja létünket, kínlódásainkat, szenvedéseinket. A szeretet Istene nem tehet mást, minthogy vállalja a sorsközösséget azokkal, akiket szeret.

Vajon megérte? Ez nem logikus! Hát nem! Ez több! Ez nem az értelem logikája, hanem a szívé. „A szívnek megvannak a maga útjai, melyet az ész nem ismer.” (Pascal). Szent Pál apostol pedig így fogalmaz, „Ő, aki gazdag volt, értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk” (2Kor 8,9).

A filippiekhez írt levelében pedig ezt olvassuk: „Ő, mint Isten, Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez, mint zsákmányhoz ragaszkodjék, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött. és hasonló lett az emberekhez....” (Fil 2,6)

Ha valaki az anyagi lét szintjéről nem tud felemelkedni, abból soha nem lesz szellemi, még kevésbé lelki ember. Vannak, akik a testet csodálják, sőt istenítik, mintha szellem nem volna. Vannak, akik a szellemet, az észt dicsőítik, mintha bölcsesség nem volna. Mert minden szeretet-megnyilvánulás Isten megnyilvánulása, hiszen „Isten a szeretet” (1Jn 4,16). A világ összes gazdagsága, összes szellemi alkotása nem ér annyit, mint egy pohár víz, melyet szeretetből adtak. Az egy másik világ. Jézus éppen ezért testesült meg, hogy ez a másik világ, az Isten világa belénk szálljon, a mi szívünkbe is. Hiszen a szív bölcsessége a szeretet” – hangsúlyozta Palánki Ferenc megyéspüspök, majd egy imával zárta gondolatait:

Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy az idei advent során is megerősíted bennünk a hitet, a reményt és a szeretetet! Köszönjük, hogy eljöttél a házunkba, a szívünkbe! Köszönjük, hogy kegyelmedből megkezdett örök életünk van, melyet nem vehet el semmilyen vírus, semmilyen körülmény! Dicsőség és hála ezért néked! Ámen.

Az ajándékműsor fellépői, az ORT-IKI Báb- és Utcaszínház, a Pendely Énekegyüttes-család, Varga Klári, Jászai Mari-díjas színművész és Tordai Zoltán zenész az ünnepi beszédek között hozták egyre közelebb a több száz fős ünneplő közönséghez a várakozás kezdetének hangulatát. Pásztorimát mondott Medgyesi Gergely.

A gyertyagyújtás előtt további beszédet mondtak: Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája és Püski Lajos, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője.

Az ünnepi műsor után, Heit Lóránd zenekarának és a Hortobágy pásztorainak kíséretével, az egybegyűltek átsétáltak az Emlékkertből a Nagytemplom elé, ahol ünnepélyesen felgyulladtak a város fényei.

Idén több mint 202.000 fényforrást szereltek fel a városban, a karácsonyfát a főtéren pedig 16.500 égő díszíti. A korábban megszokott díszek mellett a Dósa nádor téren újdonságként fénykúp ajándékdobozokkal és gömbkanapé várja a látogatókat.

Az ünnepi alkalmat újranézhetjük Papp László Debrecen polgármestere Facebook-oldalán,

https://www.facebook.com/drpappl

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Mi, katolikusok úgy is köszönthetnénk egymást advent első vasárnapján, hogy: boldog új évet, hiszen elkezdődik az új egyházi év, készülődünk, hogy a hozzánk érkező Urat be tudjuk fogadni a szívünkbe, az életünkbe – köszöntötte a híveket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök november 28-án, advent első vasárnapján a debreceni Szent Anna- székesegyházban bemutatott szentmisén.

A főpásztor emlékeztetett a 2023-as püspöki szinódusra és az addig tartó kétéves folyamatra, amelynek sikeréért, kegyelmi ajándékaiért a hívek közösen imádkozzák a szinódusi imát advent első vasárnapjától kezdődően minden szentmise végén a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye templomaiban.

A főpásztor homíliájának bevezető gondolataiban az ószövetségi olvasmányra utalt (ld. Jer 33,14-16), ahol arról hallottunk, hogy Isten megígéri, teljesíti mindazt a jót, amit a próféták Isten ígéretéről megjövendöltek.

„A választott nép fiai gyakran szembesültek azzal, hogy nem tudják magukat megvédeni, megváltani, szükségük van az isteni közbeavatkozásra, és Isten megígéri, hogy beteljesíti ígéretét, elvezeti őket abba a városba, aminek a neve „Az Úr a mi igazságunk”. Isten az igazság, Ő az, Aki teljesíti mindazt, amit megígért” – fogalmazott a püspök atya, majd a hívekhez intézett kérdéseiben az Isten iránti bizalomra, az ősbizalomra, őstudásra irányította a figyelmet:

„Mit ígért nekünk az Isten? Hogy könnyű lesz az életünk, nem kell szenvednünk, áldozatot hoznunk szeretteinkért? Nem. Kereszthordozást, nehéz életet ígért, de megmondta, hogy velünk lesz a világ végéig. Hiszünk-e Isten ígéreteiben, rá merjük-e bízni az életünket, meg van-e bennünk az az ősbizalom, amivel születtünk?

Amikor megszületik egy kisgyermek, mit érez, miben növekszik, milyen hatások érik? Ha egészséges családban nőhet fel, megérzi azt a benne lévő ősbizalmat, őstudást, hogy: szeretve van, szeretik a létét. Ezt még nem tudja, de felfogja, érzi, és ebbe nő bele, erre alapszik a hite, hogy amikor majd kinyílik az értelme, rádöbben arra, hogy a szeretet forrása az Isten, Aki a szülein keresztül szereti őt.

A „szeretve vagyok” őstudás annak a feltétel nélküli isteni szeretetnek a gyümölcse, amit Istentől kapunk. Nem a tulajdonságaimért szeret Isten, hanem a létemet szereti, azt, hogy vagyok.

Erre a szeretetre vágyik minden ember tudva és tudatlanul, ez teszi igazán boldoggá. Viszont, ha ezt a szeretetet nem találja meg, akkor sérül. Nehéz meggyógyítani ezeket a sérüléseket.”

Advent, az újrakezdés időszaka arra is alkalmat ad, hogy először is bocsánatot kérjünk Istentől, hogy nem tudtuk az Ő szeretetét megfelelő módon képviselni embertársaink, családjaink felé, hogy nem úgy szerettük őket, ahogyan az Isten szereti őket – hangsúlyozta a főpásztor, majd a bűn természetéről szólt, amely nem csupán egy rossz cselekedet, hanem egy Isten nélküli életállapot:

„Vannak az életemnek olyan részei, amibe nem akarom beengedni Istent. Bár imádkozok, templomba járok, gyakorlom a vallásomat, jó ember vagyok, de bizonyos dolgokba ne szóljon bele az Isten, Aki azt várja tőlünk, hogy mindig őrá figyeljünk, vele legyünk élő kapcsolatban.

Vegyük figyelembe a belső sugalmazásokat, cselekedjünk a lelkiismeretünk szerint és ráérzünk annak hullámhosszára, hogy árad felénk a feltétel nélküli szeretet, rajtunk keresztül pedig eljut másokhoz, a ránk bízottakhoz.

Az ősbizalom, az ősszeretet, a szeretet létezése az, amit meg kell tanulnunk, képviselnünk kell. Nem csak emberi, hanem isteni szeretettel kell egymást szeretni, de ezt csak úgy lehet, ha egy pillanat sem telik el Isten nélkül.

Adventben elindulunk Isten felé, teszünk egy lépést, áldozatot hozunk, önmegtagadást vállalunk és rádöbbenhetünk, hogy Isten boldogan rohan felénk. Ő sokkal nagyobb utat tesz meg, hogy velünk találkozhasson. Mi talán csak néhány lépést, km-t teszünk meg azért, hogy vasárnap szentmisén vegyünk részt, de Isten minden pillanatban kopogtat a szívünk ajtaján. „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3,20).

Nagy lakomára, szeretetvendégségre hív bennünket Isten a szentmisében is. Advent ennek az ideje, hogy újra felfedezzük az Istennel való élő szeretetkapcsolatunknak az örömét, reménységét, és újra rábízzuk magunkat. Kérjük Őt megerősödött hittel, reménységgel szeretettel, hogy ne csak karácsonykor, hanem életünk minden napján szülessen meg bennünk az a szeretet, amivel Ő szeret, hogy egymást feltétel nélküli szeretettel tudjuk szeretni. Ez a szeretet tesz bennünket boldoggá.

Ebben a nehéz időszakban hol keressük a biztonságot, miben bízhatunk? Személyes sikereinkben, gazdagságunkban, hatalmunkban? Egyáltalán nem. Abban az őstudásban, ősi meggyőződésben – amit talán édesanyánk méhében is érezhettünk –, hogy az Isten engem végtelenül szeret közvetlenül és embertársaimon keresztül.

Legyen bennünk ez a készség, ezt munkáljuk ki az adventi kegyelmi időszak során, hogy mi is ezzel a feltétel nélküli isteni szeretettel tudjuk egymást szeretni, és így legyen mindannyiunk számára boldog a karácsony” – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

A szinódus imája:

Előtted állunk, Szentlélek,

a te nevedben gyűltünk össze.

Egyedül te vezess minket,

lelj otthonra a szívünkben;

taníts minket a követendő útra,

és arra is, miként járjunk rajta.

Gyengék és bűnösök vagyunk;

ne hagyd, hogy zűrzavart szítsunk.

Ne engedd, hogy a tudatlanság

tévútra vezessen bennünket,

vagy hogy az elfogultság befolyásolja cselekedeteinket.

Add, hogy megtaláljuk benned az egységet,

hogy együtt haladhassunk az örök élet felé,

és ne térjünk el az igazság útjától,

sem attól, ami helyes.

Mindezt tőled kérjük, aki mindenütt

és minden időben munkálkodsz,

az Atyával és a Fiúval egységben,

mindörökkön örökké. Ámen.

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az idei esztendőben november 28-án, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyt előkészítő időszak.

Advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésre utal, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Szent várakozás ez, ami megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakozunk négy héten át azért, hogy karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent, az Élet Urát.

A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezését várjuk, akkor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Az újkor adventi szimbólumának számít az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorúra elhelyezett négy gyertya az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A gyertyák színe lila (a bűnbánat színe) egyet kivéve (ami rószaszín): ezek együttesen szimbolikusan azt jelzik, hogy a bűnbánati időszak harmadik vasárnapján van okunk az örvendezésre is, mert az Úrjövet már közel van.

A keleti egyház évezredes tradícióját megőrizve és ehhez igazodva a görögkatolikus egyházban negyvennapos adventi bűnbánati előkészületi időszak előzi meg a karácsonyt, ezért a görögkatolikus híveknél az advent kezdete korábbra esik, mint a római katolikus testvéreknél.

A pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor bemutatott szentmisék, az úgynevezett rorate misék, az adventi időszak liturgikus sajátosságának számítanak, elnevezésük pedig a latin miseének kezdő sorának, a „Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!” mondatnak a rövidítése. Mivel bűnbánati időszakról van szó, ilyenkor a templomi oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát ölt.

A keresztény ember számára az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani.

Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk? Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket?

„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten dicsőségét” (Lk, 3,4-6) Várjuk Jézust az idei adventi időszakban is felkészült lélekkel, mert a lelkünk tesz minket emberré. Enélkül csak test vagyunk, amely elporlad. Várakozásunkban imádkozzunk teljes reménységgel és bizonyossággal az ő szeretetében, és higgyünk eljövetelében.

Kívánjuk, hogy - ebben az évben is, ami mindannyiunkat a járvány miatt még inkább próbára tesz, - az adventi időszak végén megtisztulva, gyermeki hittel tudjuk hirdetni szent karácsony éjszakáján: Emmánuel, Velünk az Isten!

A járványra való tekintettel különösen is nagy hangsúlyt kap az otthon, illetve családi körben az adventi koszorú gyertyáinak fényében végzett imádság.

***

Pilinszky János születésének 100. évfordulója alkalmából a költő adventi gondolatival kívánunk áldott előkészületet!

Pilinszky János Advent

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ebben az évben a Szent Domonkos Rend Magyar Tartományfőnöksége kettős jubileumot ünnepelt, a rendalapító halálának és a szerzetesrend magyarországi története kezdetének 800. évfordulójára emlékeztek. A jubileumi évben a magyarországi domonkos közösség számtalan országos és helyi programmal, közös alkalmakkal, kiállításokkal, konferenciákkal, novellaíró pályázattal mutatott rá a rend elmúlt 800 évére.

A debreceni domonkos rendház tagjai is részt vettek a Debreceni Egyetemen rendezett tudományos konferencián, majd kiállítás megnyitóval és ünnepi szentmisével zárták a jubileumi évet 2021. november 25-én. Bár egy visszatekintő szakasz végére értek, a Vendégségben az Úrnál című szabadtéri kiállítás megnyitása az adventi elcsöndesedés kapujában viszi tovább az embert a Megváltó születésének misztériuma, a reménység felé.

A kiállítás megnyitója után Andrzej Kostecki OP, a Szent Domonkos Rend Magyar Tartományának vikáriusa mutatott be ünnepi szentmisét a templomban.

„…nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket…”.

A Jeruzsálem pusztulása című (ld. Lk 21,20-28) evangéliumi szakaszban elhangzott mondatok – „kétségbeesett rettegés”, „… az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek” – érdeklődést, kíváncsiságot, vagy félelmet keltenek az emberben – kezdte elmélkedését Andrzej atya, amelynek végkicsengése az arra való bátorítás volt, hogy „…nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket…”.

Akár akarjuk, akár nem, mi is találkozunk az élet veszteségeivel, a szenvedéssel, a halállal. Ez egy riasztó perspektíva is lehet, de mi valójában keresztények vagyunk. Keresztények vagyunk? Igen, vagy nem? – emelte ki a szónok ezt a megválaszolásra váró fontos kérdést.

Azokkal, akik igazán Jézussal élnek, nem történhet olyan baj, amely kétségbeeséshez vezet és megfoszt a reménytől. Még a legnagyobb szerencsétlenség mélyén is meglátjuk, hogy Jézus vezet bennünket. Tudjuk, hogy Isten nem feledkezett meg rólunk, Ő erősíteni, védeni akar, történhet baleset, betegség, halál, vagy a szeretett személy elfordulása tőlünk, mégis van remény.

Többször elhangzik ebben az evangéliumi szakaszban is: „…nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket…” (Lk 21,28), mert Isten mellettetek, bennetek van.

Jézus arra akar emlékeztetni bennünket, hogy számunkra ez a világ csak egyfajta váróterem, amelyben nem kell szépnek, vidámnak, különlegesnek lenni. Mégis nehéz nem érezni a félelmet. Tapasztaljuk az életünkben a félelemkeltő jeleket. De ez a félelem soha ne bénítson meg bennünket! – bátorított Andrzej atya.

Az „…emeljétek föl a fejeteket…” buzdítás nem egy alacsonyrendű bátorítás, hanem Isten szavai, Aki a félelemből az életbe, a sötétségből a világosságba hoz bennünket. Mi, keresztények legyünk optimisták, hogy holnap jobb lesz. Nézzünk körül, mennyi szépség, jóság van bennünk és a mellettünk élő emberekben.

Hallottuk már a bölcsességet: „Úgy dolgozz, mintha 100 évig élnél, és úgy imádkozzál, mintha rögtön meghalnál.”  Első olvasásra nem tűnik érdekes perspektívának, de gondoljunk bele, ha most meghalnánk, mit mondanánk az Úrnak az életünkről, tetteinkről?

Úgy kell imádkoznunk, mintha ma kellene beszámolót készíteni Istennek. Mi lenne a kezedben? Mit szeretnél adni Neki? Nem holnap, holnapután, hanem most. Mégis úgy dolgozzál, mintha még 100 évig élnél! Mennyi feladatunk van még – figyelmeztetett a vikárius atya a ránk váró feladatokra.

A keresztény élet lényege, hogy nem fontos, mikor jön el a „most” ideje, az a lényeges, hogy fel legyünk rá készülve. Rendbe kell tenni az emberi kapcsolatainkat, bocsánatot kell kérni, és még jobban szeretni azokat is, akik nem kedvesek számunkra.

Jézus azt mondja, ha az evangélium szerint élünk, akkor nem kell, hogy a nehézségek félelemmel töltsenek el bennünket, mert ez ígéret, nem pedig fenyegetés.

„A jubileumi évben a Domonkos-rendre tekintettünk. Nem tudom, hogyan alakul a rend élete a jövőben. Nem ígérek semmit, de arra kérlek benneteket, hogy „emeljétek fel a fejeteket!”

Kétségtelen, hogy a szabad és örömteli prédikátorok rendje mindig is lesz. A tegnaphoz és a mához hasonlóan az a vágy fogja vezérelni az embereket, hogy megélhessék és hirdessék azt az egységet, amelyben az első apostoli közösség élt Jézussal.

Isten küldi őket hozzátok, és ha ti vagytok, mi is leszünk. Éppen ezért közös a feladatunk. Nézzetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert eljött a megváltásotok! — fejezte be elmélkedését Andrzej Kostecki OP atya.

A szentmisén közreműködtek a Kodály Kórus tagjai.

Ezt követően Kőrösiné Merkl Hilda irodalomtörténész, a magyar világi domonkos közösség vezetője a magyar rendtartomány jubileumi évében megtartott eseményekre tekintett vissza:

2021. január 17-én, Erdő Péter bíboros főcelebrálásával és a domonkos atyák koncelebrálásával ünnepi szentmisén nyitották meg a jubileumi évet a Szent István Bazilikában.

A következő napon, 18-án, Szent Margit emléknapján a Bonum Televízióban indult el „A domonkos rend fáklyavivői” címmel egy 14 élő adásból álló beszélgetéssorozat a domonkos szentekről. Ennek záróeseménye idén karácsony környékén lesz bemutatva.

Májusban a domonkos családok találkozóját tartották Andrzej atya meghívására Budapesten.

Júliusban a jubileumi év központi ünnepi szentmiséjén vettek részt a Mátyás-templomban Michael August Blume SVD érsek, Magyarország apostoli nunciusa főcelebrálásával. Ezt követően nagyszabású konferenciát rendeztek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karának dísztermében a Szent István Tudományos Akadémiával együttműködve, amely ünnepi zsolozsmával zárult.

Július 26-29 között új kezdeményezés indult a vasvári domonkos rendházban, ahol domonkos találkozót szerveztek előadásokkal, kiegészítő programokkal egybekötve.

Szeptember 8-án, a Margit szigeten valósulhatott meg Szokolay Sándor zeneszerző álma, aki 1995-ben megélhette azt, hogy színre vitték Margit, a hazának szentelt áldozat című operáját, ezt most az Eucharisztikus Kongresszus hetében a domonkos kolostor romjainak közelében újra bemutatták.

Az események ünnepélyes lezárására Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét a domonkos szerzetesek jelenlétében Szombathelyen, a Szent Márton-templomban.

Az év ezzel formálisan bezárult. December 3-án lesz a Domonkos Rend Magyarországi Tartománya 800 évéről szóló könyv bemutatója Budapesten a Párbeszéd Házában, a jezsuita kulturális központban. Ezt a kötetet a szentmise végén Zágorhidi Czigány Balázs ajánlotta.

A jubileumi év hivatalosan 2022. január 6-án, vízkeresztkor zárul, viszont január 8-án mutatják be az Uránia moziban a Domonkos-rend 800 éves történetéről szóló filmet, melyetmagyarországi, lengyelországi, szlovákiai, olaszországi színhelyeken forgattak, s melynek egyik főszereplője Andrzej Kostecki OP vikárius atya lesz.

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Vendégségben az Úrnál című szabadtéri kiállítást nyitottak meg a domonkos jubileumi év ünnepélyes lezárásakor november 25-én, a debreceni Szent László Domonkos Plébánia kertjében.

A kültéri vándorkiállítás alkotásai a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készültek. A felhívásra több mint 500 alkotás érkezett határainkon innen és túlról, melyek mindegyike szakrális erőtérben született. Debrecenbe, a domonkos jubileumi év zárására, az advent nyitányaként érkezett meg a tárlat, amely elcsendesedésre, lelkünk mélyére, az Úrhoz vezető útra hívja a templomkertbe betérőket.

A kiállítást Kőrösiné Merkl Hilda irodalomtörténész, a magyar világi domonkos közösség vezetője nyitotta meg.

Az Eucharisztikus Kongresszus reflektorként vetette fényét hitünk nagy misztériumára, a kenyérben és a borban lévő megváltó Krisztusra. A titokhoz nem férkőzhetünk tudással, ismerettel, érzékeinkkel, méréssel. A tudományban, technikában empirikus tapasztalás útján nem jutunk közelebb hozzá. Hitünk nagy titkáról, az élő Istenről van szó, aki legmélyebb vágyunk alanya, életünk célja – fogalmazott Kőrösiné Merkl Hilda a kiállítást megnyitó gondolataiban, majd folytatta: az Oltáriszentség ábrázolása, megjelenítése, intuíciók, szív-hangok alapján történik, valahol lényünk legmélyén törvényszerűen csak részleges, töredékes lehet, de kifejezi Isten iránti és a földön soha be nem teljesedhető vágyunkat a teljesség iránt. Szeretni Istent azonban képesek vagyunk és törekszünk is rá.

Ebből fakad az az igényünk, hogy valamit megragadjunk, megjelenítsünk, lefordítsuk Őt mindennapi életünk nyelvére. Erre tesznek kísérletet a különböző korokban, művészeti ágakban, műfajokban, és ebből a vágyból fakadóan született a Vendégségben az Úrnál című kiállítás is.

Az alkotások felszólítanak bennünket, mélyüljünk, csendesedjünk el, ne csak nézzünk, de lássunk is és ne csak testi szemünkkel, hanem belső látásunkkal is. A kiállítás alkotásai különböző irányzatokat képviselnek, változatos anyagokat, technikákat alkalmaznak. Találhatunk számítógépes grafikát, fotót, olajfestményt, bronzból, kőből, márványból, agyagból készült üzeneteket az Istenről, a teremtettség szépségéről, az életet adó kenyérről, hitünk titkairól.

Az elénk táruló kiállítás valóban isteni gondolatok megvalósításának a színes csokra. Egyéni értelmezések, sajátos istenképek, kiáltó ars poétikák, melyek összeadódva a teljesség egy szeletét képviselik. A művészek mindegyike találkozásról tesz tanúságot, mert az ötlet megszületésétől az alkotás elkészültéig találkoztak az Oltáriszentségben rejtőzködő Krisztussal. Közvetítettek, mondhatni kézbesítettek nekünk egy-egy személyre szóló meghívást a mennyei lakomára.

Ami szép, az igaz, az igazság pedig szabaddá tesz. A veritas a domonkos élet, lelkiség egyik csúcsfogalma, engedjük hatni magunkra az alkotásokat, fogadjuk be és gondoljuk tovább azokat, és akkor gazdagabbak, mélyebbek, elkötelezettebbek leszünk, mint voltunk, amikor ide belépünk. Ezt a változást a kegyelem munkálja majd bennünk, ha engedjük.

Az alkotók, akik mertek a nagy titokhoz, az Oltáriszentséghez közelíteni, alázattal megfogalmazni a kimondhatatlant, provokáltak, sürgettek bennünket, és ez a posztmodern emberre nagyon is ráfér – fejezte be gondolatait Kőrösiné Merkl Hilda.

A kiállítást a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) és a Szent László Domonkos Plébánia szervezte.

A kiállítás kurátora: Fazakas Réka művészettörténész

A kültéri tárlat 2022. január 9-ig egész nap megtekinthető, minden nap 9:00-16:00 között a Szent László Domonkos Plébánia kertjében, Debrecen, Füredi u. 6.

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Több mint húsz fő részvételével indították el az 50+ című (50 éves kor fölöttiek részére meghirdetett) csoportot a debreceni Szent László Plébánián a DNYEM Kórházlelkészi Szolgálata és a Plébánia munkatársainak szervezésében az elmúlt héten.

A csoport tagjai heti rendszerességgel, keddi napokon találkoznak a plébánia Szent II. János Pál termében. Az alkalmakat bibliaolvasással és rövid elmélkedéssel indítják, majd egy-egy előre megbeszélt témával foglalkozunk. Az idei évben még négy alkalommal lesz erre lehetőség (11.23., 11.30., 12.07., 12.14.) majd 2022 januárjában folytatják a közös munkát.

„Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” A legutóbbi alkalmon Gorski Jacek atya elmélkedésével (Jn 18.33-37) indították a beszélgetést:

Mi az igazság?

Az én országom nem evilágból való – mondja Jézus. A nagypénteki passióban minden évben találkozunk ezzel a szakasszal. Pilátus, Palesztina helytartója, a Római Birodalom képviselője a kihallgatás során először találkozik Jézussal.

„Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” „Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. – Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?” Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.”

Milyennek képzeljük Isten országát? Szeretnénk, ha Isten országa megvalósulna itt a földön. – De mit szeretnénk valójában? Mit jelent számunkra egyénileg, nekem személyesen, hogy Jézus mégiscsak király?

A királyság együtt jár a felelősséggel, az áldozatvállalással, a küldetéssel, a méltósággal, az erővel. Nem hatalom, hanem szolgálat.

Ha Isten igéje személyesen nekem szól, hogyan látom Jézust, aki megalázva, ártatlanul elítélve ott áll Pilátus előtt? Krisztus a szívek királya, lelki értelemben vett király, uralkodó.

Az elmélkedést beszélgetés, a gondolatok megosztása követte, majd rövid szünet után kiscsoportokban gondolkoztak együtt a jelenlévők, hogy milyen témákkal, programokkal szeretnének találkozni az elkövetkezendő időszakban. A jó hangulatú találkozót imával zártuk.

Következő találkozás: 2021.11.23. 9.00 órakor, a Szent László Plébánia II. János Pál termében lesz. A bibliai elmélkedést követően a téma: Az élet ajándéka – méltósággal megöregedni.

Továbbra is szeretettel hívjuk és várjuk mindazokat az idős(ödő) érdeklődőket, akik szívesen csatlakoznának egy induló, formálódó közösséghez.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Berényiné dr. Felszeghy Márta koordinátor

DNYEM Kórházlelkészi Szolgálata

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíergyházi Egyházmegye

A debreceni Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium Tagóvodájának alapkőletételi ünnepségét tartották 2021. november 23-án, a debreceni Megtestesülés-templom kertjében.

Az eseményen részt vettek többek között: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, Fodor András püspöki helynök, dr. Törő András püspöki irodaigazgató, Némethné Székely Júlianna tanfelügyeleti- és Türk László oktatásszervezési főigazgatók, dr. Bódis Zoltán intézményvezető, Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, Kósa Lajos országgyűlési képviselő és dr. Puskás István, a Debrecen megyei jogú város alpolgármestere.

Bódis Zoltán intézményvezető beszédében utalt azon keresztény értékekre, amelyek az intézmény számára is fontosak, hogy továbbadják. A templomkert színhelye volt az egyházközség sok-sok közösségi alkalmának, kötetlen találkozásoknak is, vagyis jó lelki magok vannak itt elvetve, amire épülhet az óvoda – fogalmazott, majd hozzátette: a katolikus köznevelési intézményeknek az a feladata, hogy munkájukkal, nevelésükkel lehetővé tegyék, hogy a gyermekben lévő őstudás, Jézus eszméjével megnemesítve szárba szökkenjen.

Soltész Miklós államtitkár hangsúlyozta, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye már eddig is nagymértékben kivette a részét abból a közös munkából, amely a családok támogatását szolgálja, szerepet vállal az óvodaépítésekben és a gyermekek nevelésében is. Az egyházmegye az elmúlt években Mátészalkán, Nyírbátorban, Nyíregyházán, Debrecen-Józsán és most, 2021-ben Debrecenben építtet óvodát. A most épülő tagintézmény közel 542 millió Ft-ból fog megvalósulni, és ezt a magyar kormány 470 millió Ft-tal támogatja.

Magyarország kormánya a katolikus, református és evangélikus óvodaprogramban óvoda és bölcsőde építésére eddig 120 milliárd Ft-ot fordított a közel 11 000 férőhely kialakítására szerte az országban. A katolikus óvodaprogramban 200 óvoda fog megújulni, illetve ezen belül új óvodákat is építenek.

Kósa Lajos országgyűlési képviselő az óvoda- és iskolaépítés indokoltságáról beszélt: A magyar kormány felmérte azt, hogyan tudna a leginkább segíteni azokon a hátrányos helyzetű gyermekeken, akik olyan családból érkeznek, ahol hiányoznak az alapvető szocializációs és iskolára felkészítő képességek. Minél hamarabb találkozik a gyermek az oktatási rendszerrel, annál nagyobb esélye van arra, hogy azokat a hiányokat, amiket otthonról hoz, le tudja küzdeni. Annak, aki öt éves korában kerül be az oktatási rendszerbe, sokkal nehezebb dolga van, mint ha már három évesen közösségbe járna. A közösségi létet a hároméves korosztály már igényli.

Az országgyűlési képviselő továbbá elmondta, hogy az újabb óvodai férőhelyek kialakítása azt is eredményezi, hogy a jelenleg tapasztalt 27 fős csoportlétszámok csökkennek az ideális kb. 20 fős létszámra, ahol már egészen speciális óvodapedagógiai programokat is meg lehet valósítani. Ehhez Debrecenben is több óvodát kell felújítani, építeni.

Kósa Lajos örömét fejezte ki, hogy a Megtestesülés-templom udvarán óvoda épül, viszont ennek következtében csökken a templom közösségi udvara. A képviselő ennek megoldására tett javaslatot. A plébánia körül van olyan önkormányzati terület, amelyet elképzelése szerint hosszabb időtartamra át lehetne adni egyházi használatba, így az egyházközség visszanyerné azt a területet, amit az óvoda elvesz. Nehézséget okozhat majd a reggeli óvodába érkezés és a délutáni távozás a parkolás tekintetében, ezen probléma megoldásán is gondolkodnak.

Amikor egy közösség óvodát, iskolát épít, azzal azt üzeni, hogy a jövőt építi. Dr. Puskás István alpolgármester hangsúlyozta, Magyarország kormánya olyan közösségben gondolkodik, amelynek határozott jövőképe van, és azt a jelenben alapozza meg. Európai viszonylatban is példaértékű, hogy a kormány a magyar társadalom megkülönböztetett szereplőit hívja a közös jövő építésére, és támogatja törekvéseiket, családtámogatás, közoktatás területén is. Mindenkiben partnert lát, aki közös értékekért dolgozik. Debrecen igyekszik ebben is élen járni, hiszen ami a városban történik, az egész ország számára értékes és fontos.

Palánki Ferenc megyéspüspök beszédében örömét fejezte ki azért, hogy az új óvoda a Megtestesülés-templom kertjében épül. Kifejtette, hogy a megtestesülés misztérium, Isten titka, emberi ésszel fel nem fogható, de csodálkozni tudunk rajta. A misztériumok olyanok, mint a reflektor, ha belenézünk, elvakít, és nem látunk, de a fényénél elég jól el tudunk igazodni. A megtestesülést sem értjük, de felfogjuk az üzenetét: Isten szeret bennünket, vállalja az emberi sorsunkat és azt akarja, növekedjünk az Ő szeretetében, hogy majd egy örökkévalóságon át részünk legyen az isteni életben. A Megtestesülés-templom további értelmet nyert azáltal, hogy majd az óvodába járó gyermekeknek a megtestesült Istent hirdetjük.

A keresztény egyházak nem intézményekben, hanem közösségekben gondolkodnak, ahol az evangéliumot hirdetjük azáltal, hogy átadjuk az értékeket, Isten szeretetét. Ez az ősbizalom, hogy szeretve vagyunk, jelen van már az anyaméhben is. Ebből indul ki Henry Newman bíboros is, akinek gondolatait Barsi Balázs ferences atya egy könyvben foglalta össze. A szeretetet nem lehet megindokolni, mert az létezik, Isten a szeretet. Ha ebben hiszünk, késztetést érzünk arra, hogy ezt megosszuk intézményeinkken, személyes emberi kapcsolatainkon keresztül, életünkkel, szavainkkal, tetteinkkel.

Azért kell a templom tövében óvodát építeni, mert a gyermekek megismerik Isten házát, a mennyország kapuját, és rádöbbennek majd arra, hogy Isten mennyire szereti őket az óvodán keresztül is.

A főpásztor végül megköszönte az államnak az óvodaprogram általi támogatását, Debrecen városának a tulajdonában lévő Megtestesülés-templom területét, amelyet az egyházmegye 99 évre kapott meg. Bízunk benne, hogy növelni tudjuk majd ezt a területet - fogalmazott.

A beszédek után Némethné Székely Julianna tanfelügyeleti- és Türk László oktatásszervezési főigazgatók elhelyezték a kiválasztott tárgyakat az időkapszulába, majd az időkapszula és alapkő megáldására, valamint az időkapszula elhelyezésére is sor került.

Az időkapszulába került tárgyak:

Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium alapító okirata

Az óvoda látványterve

A Szent József Óvoda gyermekeinek a rajza

A Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium jelvénye

A Hajdú- Bihari Napló 2021. 11. 23-i száma

Szent József rózsafüzér

A Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium mini zászlója

Szent Józsefhez szóló imádság

A Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye Öröm-hír című negyedéves lapja

A Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium munkatársainak a névsora

Az ünnepségen közreműködtek a Szent József köznevelési intézmény józsai óvodájának óvodásai, és általános iskolás diákjai.

***

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye jelenleg egy óvodát tart fenn Debrecenben. A Megtestesülés Plébánia környezete dinamikusan növekvő városrész, ezen fejlődést követi az egyházmegye is. A Megtestesülés-templomot Bosák Nándor megyéspüspök 2000 augusztusában szentelte fel, amely modern kialakításával szolgálja a városrész lakóit. Az egyházközség is dinamikusan fejlődik a városrészben, több csoport és közösség működési helye a plébánia épülete. A templom melletti terület lehetőséget ad arra, hogy az egyházmegye oktatási intézményt létesítsen, amely igényt a helyben lakó katolikus családok is több ízben megfogalmaztak.

A megépülő négycsoportos óvoda több mint száz környékbeli gyermek óvodai elhelyezését biztosítja. 2022. szeptember 1-től két csoportban kezdődik az óvodai nevelés. Négy óvónőnek, három dajkának, egy karbantartónak biztosít munkát a megépülő intézmény.

A beruházás költsége: 542 millió Ft

A projekt egy részét Magyarország Kormánya 470 millió Ft-tal támogatja, a fennmaradó részt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye saját forrásból finanszírozza.

Az épülő intézmény a Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium tagintézményeként kezdi meg a működését.

Az egyházmegye katolikus általános iskola építését is tervezi a közeljövőben, melyhez Magyarország Kormánya 1.676.400.000 Ft. támogatást kíván biztosítani.

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye