Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A kórházba kerülés egyszerre jelenthet küzdelmes nehézséget és a reményteljes gyógyulás lehetőségét is. Sokan saját tapasztalatból, vagy szeretteik és ismerőseik élményeiből tudják, hogy betegnek lenni rossz érzés, kiszolgáltatottság, félelem, próbatétel. A betegállapotban érintettek élethelyzetének romlása akár jelentős egészségügyi, szociális és gazdasági problémát eredményezhet, sok szenvedést okozhat, és súlyos következményekkel járhat. Ilyen helyzetben segíthet, ha a betegek elmondják azt, ami belül feszít, megfogalmazzák az érzéseiket, nehézségeiket. Kórházi beteglátogatóként rendelkezésre állunk, ha a betegnek szüksége van meghallgatásra, együttérző beszélgetésre, érzelmi tehermentesítésre, lelki és kapcsolati erőforrások találásra.

Az alábbiakban Láng Tibor Pálné Erika, a DNYEM Kórházlelkészi Szolgálata beteglátogatójának személyes tanúságtételét adjuk közre, remélve, hogy sorai megerősítik az olvasókat.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának a beteglátogatója vagyok. A betegségemmel kapcsolatos történetem 2016-ra vezethető vissza, akkor pajzsmirigyem mindkét lebenyében göbös elváltozást diagnosztizáltak, attól kezdve folyamatos kontroll vizsgálatokon kellett részt vennem. Az idő előrehaladtával ezek a göbök párhuzamosan elkezdtek növekedni, még mindig nem okozva fizikai tüneteket, viszont a sebészeti protokoll már műtéti javaslatot tesz az effajta betegségekre. 2021-ben a kontroll vizsgálat még nagyobb göböket diagnosztizált, és ez alátámasztotta a műtétem szükségszerűségét. Megtörtént a konzultáció az endokrinológus, sebész, valamint az aneszteziológus szakorvosokkal, és a vizsgálati eredmények ismeretében megszületett a műtéti kiírás napja is, november harmadikára. Előző nap dél tájban történt meg a betegfelvétel az osztályra, de a betegágyamat csak délután négy körül foglalhattam el helyhiány miatt.

Négyágyas kórteremben feküdtem, kedves betegtársakkal, s az ismerkedés után tartalmas beszélgetések alakultak ki. Kicsit úgy éreztem, hogy a Jóisten ide szolgálni is küldött, hogy segítségére legyek a betegtársaimnak. Azóta is tartjuk a kapcsolatot egymással.

Elérkezett a műtétem napja. Ezen a napon különleges érzésben volt részem: abszolút nyugodt voltam, nem uralkodott el rajtam a műtéttől való félelem. Imádkoztam és olvastam Az Oltáriszentség előtt című könyvet, ami tovább erősített lélekben.

Elszántnak és nagyon erősnek éreztem magam, rábíztam magam a Jóistenre, hiszen ez az Én keresztutam, amelyen végig kell menjek. Mire tanít minket a Jóisten? Arra, hogy „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Iz 43.1). Tudtam, hogy az Isten szeretete mindentől megvéd, vigyázz rám is, hiszen a munkám során is az Ő szeretetét próbálom közelebb vinni a betegekhez, a betegágyhoz. Most viszont nekem volt rá szükségem. Mindenkinek más a keresztútja, de tudom azt is, hogy a kereszthordozás súlya is csak annyi, amit el tudunk viselni - se több, se kevesebb.

A műtétem utáni időszakban, a kezelő orvosaimat is meglepte az a tény, hogy az alacsony kalcium szintem nem okozott izomgörcsöket, és tudtam, hogy ebben az esetben sem hagyott magamra a Jóisten.

A test gyógyulása mellett elengedhetetlen a lélek gyógyulása is, amely a hit gyakorlása révén valósul meg a betegágynál. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki Monika beteglátogató kolléganőmnek, aki kollegiális és baráti szeretettel látogatott. Nagyon figyelt rá, hogy semmiben ne szenvedjek hiányt ebben a járványos időszakban, amikor a közeli hozzátartozóimat sem engedték be az osztályra ott tartózkodásom alatt.

Hálával és köszönettel tartozom a Beteglátogató Szolgálát Koordinátorának is, aki meglátogatott, és meglepetésként megszervezte azt, hogy szentáldozásban legyen részem. Azt gondolom, hogy a szentáldozás a keresztutamnak egy méltó befejezése volt, amely Isten csodálatos ajándéka, kegyelemben volt részem a kórházi tartózkodásom ideje alatt.

Természetesen köszönet jár a családtagjaimnak is, hogy erre a kis időre tudtak nélkülözni és lélekben is velem voltak.

Köszönetemet és hálámat fejeztem ki az osztály dolgozói és a műtétet végző doktornőnek is, és mindazoknak, akik érdeklődtek az egészségi állapotom felől.

Láng Tibor Pálné Erika

Beteglátogató

DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye