Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„A szenvedés kitárta felém karjait, és én szeretettel dobtam magam eme karokba.” (Lisieuxi Szent Teréz)

Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész újabb lelki gazdagodást kínál az olvasóknak. Zsolt atya ezúttal arról ír, hogyan milyen körülmények között találkozott az Úr Jézussal a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején. A szeptember 5-12-ig tartó keresztény világtalálkozó arra hívta a résztvevőket, hogy „Találkozzanak Jézussal Budapesten”.

A NEK-ről szóló élmények százait olvashatjuk, hallgathatjuk a portálokon, de egymás között is megosztják, akik jelenlétükkel, vagy a televízión keresztül kapcsolódtak be az eseményekbe. Sajnos sokan vannak, akik egészségügyi állapotuk miatt nem részesülhettek a személyes megtapasztalásban. Laczkó Zsolt atya maga is közéjük tartozott, ő a betegek, a kórházi ágyon fekvő szenvedők nevében ír élményeiről:

Kedves Paptestvérek és Hívek!

Hazánk tarthatta 2021. szeptember 05-12. között az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK). Nagyon szerettem volna részt venni az eseményein. A Gondviselő mégis úgy adta, hogy 2021. szeptember 02-16. között, újabb műtétem miatt, kórházban legyek. Bár ugyanabban a városban, de más helyszínen.

Motivált a részt vételre a családi örökség is: édesapám és nagyapám 1938 májusában jelen voltak az akkori világeseményen. Nem 1200, hanem 150000 elsőáldozó, félmillió hívő Pacelli bíboros miséjén… Hogy gyerekek esztendőn át gyűjtött jócselekedeti búzaszemeiből sütötték a felhasznált szentostyákat... Életre szóló emlék volt számukra, sokat meséltek nekem…

Bár most nem lehettem jelen, mégis ott voltam. Nemcsak a technika segítségére gondolok, hogy bekapcsolódhattam a közvetítésekbe. Néztem a nyitó szentmisét, vecsernyéket, utrenyét, bazilikai keleti liturgiát, a forráspontot, a fáklyás felvonulást, a pápai Statio Orbis misét. Láttam naponta a Hungexporól a tanúságtételeket, katekéziseket, előadásokat. Sokszor könnyes szemmel, meghatódva… Jó volt magyarnak lenni! Jó volt katolikusnak tudni magam! Talán ott volt a Missziós kereszt mellett, mely számtalan magyar szent és boldog ereklyéjét hordozza, az én kis keresztem is. Felajánlottam annak a hétnek a szenvedéseit, imáit a kongresszus sikeréért. Így sokat kaptam vissza. Megtapasztaltam újra: talán mindenki annyit vesz ki a dolgokból, amennyit beletesz... Mindent tud a Jóisten és nem hálátlan. Ahol a szíved, ott vagy te is, ahol a vágyad, ott jelen vagy… Így voltam én ott a NEK-en… De megható volt számomra az is, hogy volt közületek, aki Krisztust hozta el hozzám az Eucharisztiában; volt, aki Adoremus-szal érkezett, hogy bekapcsolódhassak az imákba; és volt, aki palacsintát sütött; vagy épp imáiról biztosított… Jó ez a közösséghez tartozás! Én sem szűnök meg imádkozni Értetek!

Izolációból nyitottság… Jézusnak mi a szándéka a betegséggel, betegségemmel? Nem ez a kérdés... Hanem: Jézusnak mi a szándéka velem? Ha Jézus él, márpedig él, az én számomra is, akkor a dolgok megmaradnak ugyanazok, mégis minden megváltozik. Csak győzelem vagy tapasztalatszerzés van, vereség nincs. Akkor küldetésem van. Akkor legyőzöm a téves gondolkodás három ismérvét: a szűklátókört, énközpontúságot és rövidtávú gondolkodást. A boldogtalan emberek másokból élnek, a boldogok másokért. Ha a boldogságunkat csak átmeneti dolgokra alapozzuk, akkor a boldogságunk is csupán átmeneti lesz. Isten nem az alkalmasokat hívja, hanem a meghívottakat teszi alkalmassá. A kereszténység nem arról szól, hogy jobb vagy másoknál, hanem hogy igyekszel jobb lenni annál, aki voltál. Az embernek akkor emberhez méltó az élete, ha Istenhez is méltó. Isten az ember nélkül is Isten. Az ember Isten nélkül semmi. Isten akarata az ember boldogsága. „Csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni. Nem a siker a boldogság kulcsa, a boldogság a siker kulcsa.” (Albert Schweitzer)

Az igazi szeretetnek nincs indoka. Ha meg nem szeretek, azt nem lehet megindokolni. „Az öröm imádság, az öröm erő, az öröm szeretet… az ad legtöbbet, aki örömmel ad” – tanítja Teréz anya. Istenben csak öröm van, mert csak adás van. Isten az öröm, és ha átadod magad Istennek, az örömnek adod át magad. „Az ember az Egyház útja, és Krisztus az ember útja.” (Szent II. János Pál).

Így kaptuk szeretetből ajándékba a Titkos Vacsorán az Eucharisztiát, melyből élek, melyből mindannyian töltekezünk, egyetértve Dávid király szavaival: „Minden forrásom belőled fakad.” (Zsolt 87, 7)

Szeretném remélni, hogy a budapesti NEK Katolikus Egyházunk megújulását is jelenti, egy új kezdetet, azt, hogy több nyomot hagyott a lelkünkben. Ha nem, szomorú vagyok! Ha meg igen, miért nem erősítjük közösségünket?! „Meg kell osztanunk egymással az összes égi adományt, az összes képességünket és adottságunkat. Csak az marad élettel teli és friss, aki megosztja őket úgy, hogy mindenkit tápláljon.” (Anselm Grün)

Imádságos szeretettel köszönt Mindnyájatokat:

Kereszthordozó testvéretek, Zsolt atya

Fotó: Szabó Dávid

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye