Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Pappá szentelésük 15. évfordulóját ünneplő évfolyamtársak: Bökő Péter püspökladányi-, Csordás Gábor nyíregyházi-, Ferenczi Richárd gávavencsellői plébános atyák és Mikulyák László celdömölki helyettes plébános szentmisén adtak hálát papságukért, hivatásukban való megmaradásukért, az eltelt években megtapasztalt isteni ajándékokért október 20-án, Tiszacsegén, a Magyarok Nagyasszonya-templomban, ahol Papp László plébános házigazdaként fogadta őket.

 „A papság Jézus szívének szeretete.” Az ünneplő papok a szentéletű Vianney Szent János ars-i plébános gondolatával tekintettek vissza az elmúlt 15 évre.

„Egy jó pásztor, az Isten szíve szerinti pásztor a legnagyobb kincs, amelyet a Jóisten egy plébániának adhat, s egyike az isteni irgalom legértékesebb ajándékainak” – fogalmazott a házigazda plébános, majd homíliájának központi gondolataiban Vianney Szent Jánosnak, a plébánosok védőszentjének szolgálatáról beszélt.

 „Ha teljesen megértenénk, mit jelent a pap a földön, meghalnánk: nem félelemből, hanem szeretetből... Pap nélkül Urunk szenvedése és halála hiábavaló lenne. A pap folytatja a megváltás művét a földön. Mi haszna lenne egy arannyal teli háznak, ha nem lenne, aki kinyissa nekünk az ajtót? A pap őrzi a mennyország kincseinek kulcsát: ő nyitja ki az ajtót; ő a Jóisten gondnoka, az ő javainak kezelője…”

Mielőtt Vianney Szent János Ars-ba, egy 230 lelkes faluba érkezett, a püspöke figyelmeztette, hogy gyenge állapotban fogja találni a vallásgyakorlatot: „Kevés  istenszeretet  van   abban   az egyházközségben, majd ön gondoskodik róla, hogy legyen.” – Papp László plébános elmondta, hogy Ars új plébánosa teljesen tudatában volt annak, hogy azért kell odamennie, hogy Krisztus jelenlétét megtestesítse és tanúsítsa üdvözítő jóságát. „Istenem, add meg, hogy megtérjen az egyházközségem; elfogadom mindazt a szenvedést, amit kívánsz egész életemben!” – kezdte meg-e fohásszal misszióját Vianney Szent János plébános, majd egész életét az egyházközsége megtérésének szentelte,  élete   példájával   tanította.

Megmutatta nekik, hogyan kell imádkozni a szentségi Jézus előtt. „Nem kell sokat beszélni, hogy jól imádkozzunk” – magyarázta nekik a plébános. – „Tudjuk, hogy Jézus ott van a tabernákulumban: nyissuk ki előtte a szívünket, örvendezzünk szentségi jelenlétében. Ez a legjobb ima.” A plébános mindig sürgette őket: „Gyertek a szentáldozáshoz, testvéreim, gyertek Jézushoz. Gyertek, éljetek belőle, hogy vele élhessetek. Igaz, hogy nem vagytok méltók, de szükségetek van rá!”

Papp László plébános az elmélkedésének záró gondolatában így fogalmazott: Fontos, hogy a pap azonosuljon a hivatása szolgálatával, a lelkek megmentésének feladatával, és személyes példaadással tanítsa az imádság művészetét és összeszedetten mutassa be a szentmiseáldozatot.

A Tiszacsegén bemutatott hálaadó szentmisére többen is eljöttek Tiszacsegéről és Egyekről. Jelenlétükkel arról tettek tanúságot, hogy szívügyüknek tartják a papság sorsát, átérezve milyen szükség van arra, hogy őszinte szeretettel viseltessenek lelkipásztoraik iránt.

A szentmise befejező áldása előtt Mikulyák László gondnok úr köszönte meg a jelenlévő papoknak és híveknek, hogy templomukban adtak hálát a papság ajándékáért.

 PlebaniaTeam/Szent József Plébánia, Egyek

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye