Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Tizedik alkalommal adták át október 9-én a Katolikus Karitász országos elismerését, az önkéntesek Caritas Hungarica díját. A Magyar Szentek templomában Spányi Antal székesfehérvári püspök, a Karitász elnöke, Écsy Gábor országos igazgató, valamint az egyházmegyei igazgatók 47 önkéntesnek köszönték meg, hogy a Karitász hálózatán belül személyes szeretetükkel tesznek nap mint nap másokért.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye díjazott önkéntesei: Pappné Fekete Mónika (Egyek), Reviczky Éva (Debrecen, Jézus Szíve-templom), Szmolinka Zoltán Ignáczné (Pócspetri). Gratulálunk önkéntes tevékenységükhöz, életükre és további szolgálatukra Isten áldását kérjük!

A budapesti díjátadás hálaadó szentmisével kezdődött, melyen Spányi Antal püspök, a Katolikus Karitász elnöke és Écsy Gábor országos igazgató mellett koncelebrált tíz plébános, akik díjazottjaikkal vettek részt a közös ünnepen.

Szentbeszéde elején Spányi Antal Krisztus szeretetére irányította a figyelmet, s kapcsolódva az evangélium soraihoz, megerősítette: „Máriánál közelebb senki sem áll Jézushoz. Persze, hogy az összes szentek között Mária a legdicsőségesebb, Mária a legboldogabb – hogyha lehet ilyeneket mondani. De azt mondja Jézus: mindaz boldog, aki nemcsak hallgatja Jézus tanítását, hanem ezt a tanítást befogadja, be is tartja.” Felidézte, hogyan veszi észre Mária érzékeny figyelmével Kánában, hogy elfogyott a bor, s Jézus látszólagos visszautasítása ellenére is milyen jól ismeri fiát, aki segít, hogy a háziak ne szégyenüljenek meg.

Spányi Antal ezután kiemelte: „Mária a keresztény emberek példaképe. Az egyház ősidők óta megfogalmazta azt az igazságot, hogy a Jézust keresők Márián keresztük jutnak el hozzá leggyorsabban és legbiztosabban. Mert Mária örök példa, mert Mária égi közbenjárónk, s mert Mária a mi égi Anyánk, aki büszke akar lenni ránk, aki szeretetével körülölel bennünket, és aki egyikünkről sem hajlandó elfelejtkezni.”

A Karitász munkáját mint Krisztusról való tanúságtételt értelmezve elmondta, hogy „egészen kiemelt módja ennek a tanúságtételnek az a szeretetszolgálat, amelyet a Karitász munkatársak végeznek. Mária ezt tette Kánában és nyilván ezt tette számtalan más helyzetben is (…). Bizonyos, hogy ő a gondoskodó szeretetnek, az imádkozó szeretetnek, a másikat megértő és elfogadó szeretetnek volt a mintaképe.”

Az önkéntesek napi küzdelmeit a Karitász elnökeként is jól ismerő püspök végül kiemelte:

Krisztust kell vinni az emberekhez. Nem a magam szeretetét, nem a magam bölcsességét, nem a magam jóságát. Krisztust kell adnom. És csak akkor adhatom, ha valóban Krisztus bennem is él.

Akkor, hogyha nem én vagyok a fontos, mert én csak közvetítő vagyok, csak eszköz vagyok az Isten kezében. A második dolog ez: Krisztus eszközeként, Krisztus szeretetét viszem az emberekhez.

S a harmadik – nem könnyebb –, hogy abban az emberben, akihez megyek, akivel találkozom, abban fölfedezzem Krisztust. (…). S amikor fáradtak vagyunk és vonszoljuk magunkat, és ki tudja, már hányadik embert hallgatjuk végig, abban fölfedezni Krisztust nem könnyű dolog. De mégis ez a mi dolgunk: észrevenni. Nemcsak az imádság elragadtatásának pillanataiban, nemcsak egy szép liturgia ünnepi eseményeiben, hanem a hétköznapi élet keserves, fáradtságos, izzadtságos történéseiben is.

Ez a Karitász munkatárs sajátos karizmája. Ez az a sajátos ajándék, amit az Istentől kapunk, hogy ezt a küldetést jól tudjuk tenni. Mert ez a küldetés – azt gondolom – az egyik legeslegfontosabb tanúságtétel formája ebben a világban. (…)

A legfontosabb azonban mégis az, amikor mi, a magunk Istentől kapott és megáldott emberségének szeretetével, Krisztustól átjárt emberségünkkel odaállunk a másik mellé.

Amikor a szívünk szeretetét nekik adjuk, és szívünket kitárjuk, hogy akár az ő nyomorúságuk felét magunkkal vigyük és magunkkal hordozzuk. A jó szó, a megértő szó, a kedves mosoly, a nem magamat előtérbe helyező igyekvés, hanem az Őrá figyelés szeretete: az, ami egy ember szívét megváltoztatja, s amely végül is megváltoztatja a világot. Tehát

változzon meg a mi szívünk, változzon meg az életről alkotott felfogásunk, s akkor majd megváltoztatjuk a világot. Nem mi, hanem Isten kegyelme általunk.”

 – zárta szentbeszédét Spányi Antal.

A szentmisét követően vehették át elismeréseiket tizenöt egyházmegyei központ plébániai csoportjainak önkéntesei.

***

A Caritas Hungarica díjat 2012-ben alapította meg a Katolikus Karitász vezetősége. Célja elismerni és értékelni a karitász önkéntesek különböző szociális területeken végzett példaértékű munkáját, illetve az önkéntesség társadalmi megítélésének növelése, a karitatív tevékenységre való buzdítás. Az elismerést azok az önkéntesek kapják, akik a Katolikus Karitász tevékenysége során a legtöbbet tettek karitatív tevékenységben a rászorultakért, például az idősek, betegek, fogyatékkal élők, vagy a társadalom peremére sodródott családok támogatása.

A díjazottakat Zagyva Richárd, a Karitász országos igazgatóhelyettese köszöntötte. Mint fogalmazott, az elismerést kiérdemlő önkéntesek a Karitász tevékenysége során kiemelkedő módon és rendszeresen segítik a embertársaikat.

„Élelmiszerrel, gyógyszerrel, ruhákkal, bútorokkal és egyéb tárgyi adományokkal támogatják a nehéz szociális körülmények között élőket. Betegeket, magányos időseket látogatnak és fizikai, valamint lelki támogatással nyújtanak segítséget számukra. Tárgyi- és pénzadománygyűjtéseket, jótékonysági programokat, segélyakciókat, nyári táborokat szerveznek. Gyakran pakolnak, válogatnak adományokat, majd készítenek belőlük hasznos csomagokat, amelyeket el is juttatnak a legnehezebb sorsú emberekhez, családokhoz. Sok időt szánnak a családok meglátogatására, szociális helyzetük felmérésére is, hogy a legjobb helyre jusson a segítség. Saját karitászközösségük lehetőségein túl az egyházmegyei és országos segélyakciókba is becsatlakoznak, további feladatokat és adminisztrációt is felvállalva. Különösen érzékenyek a legelesettebbek, az idősek, betegségben szenvedők és a gyermekek problémái iránt. Karitászcsoportjuk tagjaival és településük szervezeteivel élő és jól működő, példaértékű kapcsolatokat, együttműködéseket alakítottak ki, amelyek a rászorulók javára szolgálnak. A kézzel fogható karitatív feladatok mellett imádkoznak a rászorulókért, támogatókért és önkéntesekért.  Mindezek mellett valamennyi díjazott különösen nagy odaadással, elhivatottsággal és türelemmel áll a rászorultak mellett vigaszt nyújtva a nehézséggel küzdők számára. Gratulálunk áldozatos, kiemelkedő és példaértékű tevékenységükhöz!”

Az önkéntesek nevében Horváth Sándor, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász önkéntese beszélt, kiemelve, hogy a Karitász munka mentes az előítéletektől, krízishelyzetben (délszláv háború, horvátországi földrengés) pedig igyekszik azonnali segítséget nyújtani.

Az ünnepséget a szokásos agapéval zárta a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete. A hűvös délelőtt kora délutánra kellemes meleggé változott, ahogyan egy adományba adott kályha melegíti fel a szobát, ahogyan egy beszélgetés ad reményt, egy tanszercsomag vagy korrepetálás teremt jövőt a Karitász önkénteseinek munkájával Magyarország közel 800 településén.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Thaler Tamás

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye