Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Országos irodalmi sikereket értek el egyházmegyénk diákjai. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, készülődve a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, a Katolikus Kulturális Hetek keretében vers- és novellaíró pályázatot hirdetett meg A család Istentől rendelt közösség címmel.

A beérkezett 250 pályázatból közel 40 aranytollú diákot ünnepelhetünk és közülük a legtöbb díjazott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből került ki. A következő napokban az elismerésben részesült diákjaink írásait tesszük közzé, amelyek a Magyar Kurír oldalán is megjelennek.

Gratulálunk a díjazottaknak!

Az alábbiakban Tóth András Ferenc (Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda), aki a 15–18 éves korosztályban, a novella kategóriában különdíjat nyert,  Az Útkereszteződés

című novelláját olvashatjuk.

Útkereszteződés

Lyukaszseb Ernő szegény családból származott, de nagy szeretetben és boldogságban élt a szüleivel. Egyke gyermek volt, így a szabadidejét tanulással töltötte el, ezért is volt a legokosabb és legműveltebb a diákok között. Édesanyja, édesapja gyári munkások voltak, kevés időt töltöttek el együtt.

Ernő az iskolában soha sem érezte jól magát, a gazdag gyerekek különcként kezelték. A tanárok nem igazán vették észre, hogy a gyenge fiút kiközösítik társai, mivel a jegyein és órai viselkedésén nem látszott mindez. Ha ebédre került a sor, ő mindig egyedül, magában fogyasztotta el otthonról hozott kevéske ennivalóját. Egy napon Aranyhegedűs Barnabás a szokásos csapatával érkezett óráról, de valami furcsa dolog történt. A barátai irigyek lettek Barnabásra a labdája miatt, ezért ő is egyedül maradt. Észrevette, hogy Ernő egymaga ül az asztalnál. Odament és megkérdezte tőle

– Szia Ernő, leülhetek melléd?

A gyermek, aki eddig sose jött ki jól osztálytársaival, kapott az alkalmon, hogy az egyik leggazdagabb társával egyen. Remegő hangon válaszolt:

– Szia, nyugodtan, ha neked nem probléma.

Beszélgettek, jobban megismerték egymást és ezentúl mindig együtt ebédeltek. Miután már szoros kapcsolat alakult ki köztük, szóba hozódott szüleik foglalkozása. Ernő eleinte szégyellte szülei munkáját, különösen, miután hallotta, hogy Barnabás édesapja remekül bánik a hegedűvel, híres ember, és több előadása is volt már. Ugyanakkor szomorú volt, hogy az édesanyját születésekor elvesztette. Mikor úgy gondolta, hogy már állnak annyira szoros kapcsolatban, ő is elmondta, hogy az ő szülei egyszerű emberek, egy gyárban dolgoznak, de hozzátette, hogy születése előtt anyukája szolgálónő volt, egy helyi tehetős családnál.

Eltelt egy hét, Barnabás izgatottan várta Ernőt az iskola előtt, de nem jelent meg. A nap első óráján az osztályfőnökük elmondta, hogy ne számítsanak Ernőcskére, mivel édesapja elhunyt a gyárban történt robbanás miatt. A gazdag gyermek szomorú lett, így az első útja iskola után a pajtása házához vezetett. Az özvegyasszony nyitotta ki az ajtót, meglepődött a látogatón. Ismerős volt az arca, emlékeztette a régi munkáltatójára. Beengedte, és odavezette a fiához. Az édesanya kíváncsiságból megkérdezte az édesapja nevét. A nő megdöbbent a név hallatán. Lepergett előtte a fiatalkora. Még mindig a szeme előtt lebeg, mikor elmenekült a férfitól, mert nem tudta neki megadni azt, amit szeretett volna, egy gyermeket. Esett az eső, csak futott, amíg el nem botlott. Elájult. Felkelt, azonban nem azt látta, amit várt. Isten jelent meg neki. Megáldotta egy fiúval, de már nem tudott visszafutni régi szerelméhez, így új életet kezdett egy másik, derék emberrel, aki elfogadta őt is, a gyermekét is.

A két barát nem értette az özvegy reakcióját. Miután Barnabás hazaért, elmesélte apjának, hogy hol járt és kikkel találkozott. A hegedűsnek megesett a szíve a szegény családon, és úgy döntött, hogy ellátogat hozzájuk és segít rajtuk. Egy meleg pénteki napon elindultak Aranyhegedűsék Lyukaszsebékhez. Mikor odaértek, a nő nyitott újra ajtót. A felnőttek egymásra szegezték a tekintetüket és csak álltak némán. A két gyermek csivitelése rázta fel őket. Az édesanya elküldte a fiúkat játszani, és zokogva hívta be a férfit a nappaliba. Egy óra múlva behívták a gyerekeket, és elmondták nekik az igazat. A fiúk is sírni kezdtek, és már megértették az Ernő édesanyja múltkori meglepődöttségét.

Megölelték egymást, és esküt tettek: – Soha nem hagyjuk el egymást, testvérek maradunk egy életen át. Egybefonódott a két család és együtt élték le a hátralévő életüket boldogan, egészségben.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye