Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hálaadó szentmisét mutatott be október 2-án Rómában, a Szent István vértanú Körtemplomban (Santo Stefano Rotondo), hogy köszönetét fejezze ki Istennek, azért, hogy az elmúlt napon három diakónust szenteltek a Magyar Katolikus Egyház számára.

A hálaadó szentmisén az újonnan felszentelt magyar diakónusok is szolgáltak.

Október 1-én, Rómában, a Szent Ignác Templomban (Chiesa di Sant' Ignazio di Loyola) Tóth László Gábort, egyházmegyénk papnövendékét, a Pápai Gergely Egyetem (Pontificia Universitas Gregoriana) hallgatóját két magyar – Fülöp Tamás (Győr), Solymos András (Veszprém) –  és egy horvát –  Ivo Markic (Dubrovnik) – papnövendékkel együtt diakónussá szenteltek, valamint két német diakónust – Fabian Bruns (Limburg) és Johannes Bruno Frost (Köln) – pappá szenteltek szentmise keretében. A szentelés szertartását Kurt Koch bíboros, volt bázeli püspök, a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa elnöke végezte.

Amikor annyi mindent szeretnénk megköszönni, gyakran alkalmazzuk azt az örömteli kifejezést, hogy: „Nem győzök hálát adni!” – Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a szentmise homíliájának bevezetőjében éppen ezzel adott hangot örömének, köszönetének, kifejezve háláját a Jóistennek az ajándékaiért, azért, hogy létre hívott bennünket, nekünk adta ezt a gyönyörű világot, képességekkel ruházott fel, hogy alkotásainkkal gazdagítsuk azt.

A főpásztor elmélkedésében a megajándékozottságunkból fakadó feladatokra: a hivatásra, küldetésre és a vezetésre irányította a figyelmet.

A legfontosabb, hogy Isten ajándékait továbbadjuk embertárainknak. „Ez a mi hivatásunk. Krisztus meghívott bennünket a Vele való szeretetkapcsolatra, arra, hogy tanuljunk meg szeretni úgy, ahogyan Ő szereti az embereket” – fogalmazott a püspök atya, majd a papi hivatás különlegességéről beszélt, amelyben arra kaptak meghívást, hogy a közösséggel, a közösség nevében mutassák be a legszentebb áldozatot és közben az életük áldozatát, életük szentmiséjét is megmutassák. Így legyen az egész életük egy nagy hálaadás, egy nagy szentmise. Ebből a hivatásból pedig a következő feladat, a küldetés származik.

A Szent Őrzőangyalok emléknapján a kivonulás könyvében olvashatjuk: „Íme, én elküldöm angyalomat, hogy előtted menjen, őrizzen téged az úton, és vezessen el arra a helyre, amelyet neked szántam” (Kiv 23,20). Az angyal küldöttet jelent. Ferenc püspök azt hangsúlyozta, hogy ezen a napon a mi küldetésünket is ünnepeljük: „Isten jóknak és rosszaknak egyaránt adott őrzőangyalt, ez azt jelenti, hogy Ő mindenkit szeret. Az ószövetségi olvasmány arra irányítja a figyelmet, hogy a küldetésünkhöz hozzátartozik az is, hogy elől járjunk. Aki elől jár, az példát mutat, tanúságot tesz arról, hogy kihez tartozik, kit képvisel a világban, és Jézus szeretetével szeret minket, az Ő jóságát hozza erre a földre. Aki elől jár, az rendelkezésre áll, amely nem más, mint a másokért való élet. A hivatásom, létem, küldetésem tehát arról kell, hogy szóljon, hogy másoknak jobb legyen.”

A szentírási mondat a küldött további feladatára szólít fel: őrizzük az úton a ránk bízottakat: „Először is ismerjük meg az utat, Aki maga Krisztus, lépjünk rá erre az útra, tartsuk az irányt és segítsünk ebben másoknak is. Ehhez az kell, hogy Krisztusra figyeljünk, aki átformál bennünket, hogy egyre alkalmasabbak legyünk küldetésünkre.”

Ezután a főpásztor a harmadik, a vezetés feladatára szólított fel: „Isten el akar bennünket vezetni saját magához, felhasznál bennünket, diakónusokat, papokat, de minden keresztény embert arra, hogy segítsenek minden embert, hogy rátaláljanak az ő akaratára.

Amikor Vianney Szent Jánost Ars-ba helyezték, megállt a falu határában és megköszönte Istennek, hogy rábízott kétszáz végtelen értékű lelket. Micsoda felelősség ez! Jézus bennünket is meghívott, hogy az Ő küldöttei legyünk, hogy elől járjunk, segítsünk az úton és vezessünk. Ehhez az evangélium ad tanácsot, útmutatást, utasítást arra vonatkozóan, hogy milyen lelkülettel kell végeznünk a szolgálatunkat.

A gyermek alapállapota, hogy állandóan fölfelé, a felnőttekre néz. Nekünk is állandóan fölfelé, Istenre kell tekintenünk, ekkor leszünk igazán Isten emberei. Ez legyen az imádságunk tehát: Uram, Istenem, Te hordozzál, Te segíts, Te előtted végezzem a szolgálatomat, küldetésemet, hogy az egész életem egy nagy hála-szentmise legyen, amely sokakat elvezet a célhoz, Istenhez, a szeretet forrásához!”

A püspök atya végül háláját fejezte ki a diakónusokért, hogy a Jóisten megszólította és szeretetével szíven találta őket: „Mindannyiunk nevében azt kívánom, hogy szolgálatotok legyen örömteli és ajándék az egész magyar egyház számára!” – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Fotó: dr. Kulcsár Dávid atya, (Veszprém)

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye