Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A napkori egyházközség a Szent István-templom búcsúi ünnepét tartotta augusztus 20-án, Szent István király ünnepén. A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be, amely körmenettel, majd szentségi áldással zárult. Ezt követően pedig emléktábla megáldásra is sor került. A templom falán elhelyezett, Napkor szülötte, Kállay András (1889-1997) szabolcsi főispán emléktábláját a főpásztor áldotta meg.

Az ünnepi alkalmon jelen voltak: dr. Törő András, a püspöki hivatal irodaigazgatója, Zubály Lajos, az egyházközség plébánosa, a testvéregyházak helyi képviselői, a Kállay család leszármazottai és az egyházközség hívei, valamint közjogi méltóságok, akik az emléktábla megáldásakor beszédet mondtak: Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár Bereg megyei közgyűlés elnöke, Seszták Miklós a Miniszterelnökség kormánybiztosa, dr. Spinyhért Zsolt, Napkor polgármestere.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában Szent István király lelkiségét állította középpontba, aki az evangélium tanítása szerint (ld. Mt 7, 24-29) sziklára építette életét és országát. Sokszor érezzük, hogy bajban vagyunk, nem tudjuk, kiben bízhatunk, hová forduljunk, ki az, aki segít rajtunk, éppen ezért nekünk is Szent István lelkiségét kellene követnünk – kezdte elmélkedését a főpásztor, majd hozzátette - ez a szikla Krisztus. Jézus Krisztus erről szóló tanítását nemcsak a különleges megbízatással bíró embereknek, vezetőknek mondta, hanem mindannyiunknak a lelkére kötötte, hogy gondolkodjunk el azon, mit jelent sziklára építeni az életünket.

Ezután a püspök atya a Szentírásból elhangzott Szent Pál apostolnak 2000 évvel ezelőtt megfogalmazott üzenetét idézte: sokan úgy élnek, hogy „sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye”  (Ef 4,18).

Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy milyen a mi hitünk, életünk. Vallásos mázzal bekent negédes dolog, vagy másokért áldozatot hozó, szeretetet életre váltó, önmegtagadással gyakorolt krisztusi élet? Milyen az imádságom?

A főpásztor az imádság nélkül eltelt bizonytalanságokat, támadásokat rejtő nap veszélyeire figyelmeztetett. Sokan ritkán imádkoznak. Hogyan tudják emberek végezni a dolgaikat, élni a mindennapjaikat, ha nem fér bele az imádság? Hogyan lehet elindítani a napot,  amelyben sok minden nem tőlünk függ? Hol van az a szikla, amire ráépítem oly törékeny életemet? Sok bizonytalanság vesz körül bennünket, támadásokat kell kivédeni fizikailag és lelkileg is, veszélybe kerül gyermekeink, fiataljaink jövője a terjedő gender-ideológia miatt – fogalmazott a megyéspüspök, majd irányt mutatott: a haldokló Istenember a kedves tanítványát édesanyjára, Máriára bízta. Szent István követve ezt a példát, a kedves tanítványait, a népét szintén Máriára bízta a halálos ágyán, rámutatva arra, hogyan kell élni, viselkedni a reménytelen helyzetekben.

Szent István királynak a keresztény életforma melletti döntése tiszta, hitbeli meggyőződés volt, mert tudta, hogy a valóság, az igazság Krisztusban van. Sok ember fogalmazta meg már a világtörténelem során, hogy „nekem van igazam”, de azt, hogy „én vagyok az igazság", azt csak egy valaki, Jézus Krisztus mondta. Hozzá kell igazítani az életünket, ahogyan Ő élt, szeretett, nekünk is úgy kell élni, szeretni, másokért tenni. Van, aki egyszerű emberként, családapaként a családjáért él, megállva a helyét, mert sziklára helyezte az életét.

Szent István, a szentek örökké élnek. A 30 évvel ezelőtt Magyarországon járt Szent II. János Pál pápa fogalmazta meg, hogy a szentek nem azt akarják, hogy tapsoljunk nekik, ünnepeljük őket, hanem azt, hogy kövessük példájukat. Ahogyan Krisztust követték, nekünk is úgy kell Őt követni.

Ezután a főpásztor az olvasmányra irányította a figyelmet, amely Szent István – fiához, Imre herceghez intézett – intelmeihez hasonlóan fogalmazza meg üzenetét.

„Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet” (Péld 4,23). Ahogyan a biológia törvényei szerint éljük az életünket, úgy azzal párhuzamosan kell élnünk az isteni, az örök életet is.

A keresztségünk által Isten gyermekei lettünk, ebből indul ki az élet, az örök élet. Aztán figyelmeztet: ezen az úton járj, „Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad” (Péld 4,27).

Sokszor Isten nélkül éljük az életünket. Az István a király című rockopera utolsó mondata így hangzik: „Veled, uram, de nélküled.” Azóta sem értem mit jelent ez? – fogalmazott a főpásztor. Hogyan lehet Istennel, de nélküle élni, országot vezetni? Szent István biztos nem mondott ilyet. Azon az úton járt, amit aztán csoda kísért, hiszen itt maradt Szent Jobbja, amely további utat mutat számunkra.

„Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” – a Szent István királyról szóló himnusz sorára a szent uralkodó így válaszolna: a mennyországban. Ha pedig visszakérdezne: „És ti, magyarok hol vagytok?” Arra mit válaszolnánk?

Az emberek nagy része Isten nélkül éli az életét. Ne felejtsük el, a bűn nem csupán rossz cselekedet, hanem Isten nélküli élet, és abból fakadnak rossz cselekedetek. „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet”, az örökélet.

Ezt az utat jelölte ki számunkra Szent István király, ezt kell továbbadni a fiataloknak, megmutatni a helyes irányt, amelyet a magyar uralkodó nemcsak megfogalmazott az intelmekben, hanem életpéldája is erről beszélt ott, ahová őt Isten állította.

Kérjük Szent Istvánt, a magyar szentek közbenjáró imádságát, hogy segítsenek bennünket a Krisztusi úton járni, ragaszkodva a keresztény értékekhez, a szeretethez, valóra váltva az evangéliumot! Építsük az életünket sziklára, mert akkor fogjuk elnyerni az örök életet, a szentek boldog társaságát – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye