Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Felemelő érzésektől eltelve ünnepeltek 2021. augusztus 18-án a zsúfolásig megtelt debreceni Szent Anna-székesegyházban. Szentmisével és Szent II. János Pál pápa szobrának megáldásával emlékeztek az egyháztörténelmi jelentőségű Nagy Pápa debreceni látogatásának 30. évfordulójára, amely alkalom egyben a megemlékezésről szóló háromnapos programsorozatra helyezte fel a koronát.

„30 évvel ezelőtt ezekben az órákban itt tartózkodott egy nagy szent, Szent II. János Pál pápa” – fogalmazott Palánki Ferenc debreceni-nyíregyházi megyéspüspök a köszöntő gondolataiban az este 6 órakor kezdődő szentmise elején. A főpásztor dr. Ternyák Csaba egri érsek atya személyes élményére utalt, aki 10 éven keresztül a pápa közvetlen munkatársa volt. Az érsek atya azt mondta, ha csak pár percig is beszélgetett a Szentatyával, néhány másodperc múlva azt érezte, hogy a beszélgetés központjában nem a pápa állt, hanem ő maga.

II. János Pál pápa Jézus Krisztust képviselte, a krisztusi szeretet lényege pedig az, hogy a másik embert állítja a középpontba. A 30 évvel ezelőtti debreceni eseményekre emlékezve a napokban tartott ünnepi alkalmakon a szemtanúk is erről számoltak be. Mindannyian azt érezték, hogy a pápával való találkozás végére a szívüket öröm töltötte el – tette hozzá Ferenc püspök, majd így fogalmazott: II. János Pál pápa debreceni látogatásának a célja a keresztények egységének erősítése volt, ezért a református Nagytemplomban találkozott a keresztény felekezetek vezetőivel. Ennek következtében bár 30 évvel ezelőtt a Szentatya nem jutott el a katolikus templomba, mi azt szeretnénk, ha  az ő lelkisége, szellemisége, krisztusi lelkülete közöttünk maradna, hogy mi is azzal a szeretettel szeressük egymást, amelyet Krisztustól tanultunk, és amelynek Szent II. János Pál pápa hiteles képviselője volt. Ezt szolgálja a szoborállítás, valamint arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy 1993-ban a Szentatya alapította meg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. A Szent Anna-székesegyházba betérőt immár két alapító szellemisége fogadja: a 2015-ben elhelyezett templomalapító Csáky Imre bíboros szobra, valamint az egyházmegyénk alapítója, Szent II. János Pál pápa szobra – fejezte be köszöntő gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Ezután a főpásztor dr. Ternyák Csaba egri érsek atyát a szentmise bemutatására kérte fel. Az ünnepi alkalmon részt vettek: Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, dr. Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita, dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott görögkatolikus püspök, dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, plébános. A protestáns egyház részéről: dr. Fekete Károly református püspök, Asztalos Richárd evangélikus elnök, lelkipásztor, Bereczki Lajos, a Baptista Teológiai Akadémia megbízott rektora, valamint Sipos Barnabás ortodox parókus. A világi méltóságok sorában körünkben köszönthettük többek között Soltész Miklóst, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárát, Pajna Zoltánt, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnökét, Papp Lászlót, Debrecen polgármesterét, Katarzyna Ratajczak-Sowa, a Lengyel Nagykövetség Politikai-közgazdasági osztálya vezetőjét, Gábor Istvánt, Debrecen főépítészét, Kovács Jenő szobrászművészt, a Szent II. János Pál pápát ábrázoló szobor alkotóját, valamint más világi és egyházi méltóságokat, papokat, Debrecenben szolgáló szerzeteseket, az egyházmegye intézményeinek vezetőit, a püspöki hivatal dolgozóit és Debrecen keresztény híveit.

Ternyák Csaba érsek atya homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

II. János Pál pápának 30 évvel ezelőtt a debreceni Nagytemplomban tett látogatása jelentős mérföldkő a magyarországi ökumené történetében. Célszerű a nagy eseményekről megemlékezni és nagyjainkról szobrot készíteni, mert arra inspirálnak, hogy szavainkat és tetteinket hozzámérjük a példaképekhez. Köszönöm Palánki Ferenc megyéspüspök úr meghívását, hogy nekem is alkalmat ad a termékeny emlékezésre. Máig elevenen él bennem, hogyan lelkesedtünk Szilárd püspök atyával, amikor a pápai kíséret tagjaiként megtudtuk, hogy a pápa programon kívül megkoszorúzza a gályarabok emlékművét. Megértettük mindketten, hogy történelmi jelentőségű eseményről van szó. A gesztusoknak nagy jelentősége van életünkben. A pápának pedig rendkívüli érzéke volt ehhez. Az ő váratlan szép tettére hasonlóan szép gesztussal válaszoltak a református püspökök, akik a következő évben, 1993. január 31-én az ökumenikus imahét keretében virágot vittek a kassai vértanúk esztergomi oltárára. A jelképes cselekedeteket a kölcsönös megbecsülés, tisztelet, szeretet, a közös imádság és együttműködés követi, amelyet nem a konkurencia, hanem az egymás sikerei feletti öröm jellemez.

A debreceni pápalátogatás után valami megváltozott. A pápai szolgálat gyakorlása is más lett. 1995-ben II. János Pál pápa az Ut unum sint kezdetű körlevélben kezdeményezte a péteri szolgálat ökumenikus megközelítését, vagyis, hogy legyen tanulmányok tárgya és teológiai párbeszéd témája az a mód, amellyel a mindenkori pápa péteri feladatát ökumenikus módon tudja gyakorolni. A cél, hogy megtaláljuk azokat a formákat, „amelyekben ez a szolgálat úgy tud megvalósulni, hogy mindkét fél a szeretet szolgálatát lássa benne.” (UUS 95. pont).

Az a két impozáns szobor, amely a székesegyház bejáratánál fogadja a belépőt, arra emlékeztet, milyen nagy szerepe van a jeles személyeknek, nagy egyéniségeknek közösségi és egyéni életünkre. Szavaink, tetteink hatással vannak másokra. Egy édesanya vagy édesapa, egy nagyszülő története, példája, emlékei tovább élnek és hatnak. II. János Pál pápa rendkívüli egyénisége is hatással volt mindenkire, aki akár csak futólag találkozott vele. Tekintete, amely naponta sok ezer ember tekintetével találkozott, amikor csak rövid időre is megállt valaki mellett, olyan nyomot hagyott benne, amelyet nem lehet elfelejteni. Közülünk is sokaknak megvan a maga története...

Köszönöm, köszönjük a köztünk jelenlévő Kovács Jenő művész úrnak, a ma felavatásra kerülő szobor megformálójának ezt a remek alkotást. A szobor pásztorbottal a kezében és püspöksüveggel a fején, főpapként ábrázolja őt. A hit szemével tekintünk Szent II. János Pálra, és benne katolikusként a pápát, Krisztus földi helytartóját látjuk.

Ismét pápalátogatásra készülünk. Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán szeptember 12-én Budapesten mutat be szentmisét. A pápalátogatás most is különleges alkalom. Nem tudhatjuk előre, milyen lelki élményeket tartogat. Akik annak idején II. János Pál pápával találkoztak, megtapasztalták ezt. Katolikus mivoltunk egyik legszebb megnyilvánulása a pápához való hűségünk. Mégis, talán vannak, akik katolikus létükre, lélekben eltávolodtak a pápától, aki olykor keményen, és nem az elvárásainknak megfelelően fogalmaz. Tisztítsuk meg elvárásainkat! Tekintsünk rá a hit szemével! Egy katolikus ember a pápában nem csupán egy egyházi vezetőt lát, hanem Péter utódát, aki azért jön, hogy megerősítsen bennünket a hitben, az eucharisztikus Jézusba vetett hitünkben.

Az eucharisztikus beszéd után sok tanítvány elhagyta Jézust. Akkor megkérdezte tanítványait, és ez a kérdés azóta is visszhangzik az egyház egész történelmében: „Ti is el akartok menni?” Ti sem akarjátok meghallgatni a kemény beszédet? A hit elleni legnagyobb kísértés: formálisan elhagyni Jézust, vagy lélekben kilépni az egyházból. Arra mindig lehet indokot találni, hogy miért húzódjunk vissza, miért távolodjunk el. Arra, hogy miért legyünk hűségesek, miért maradjunk meg Jézus mellett, a legszebb és legigazabb választ Péter apostol adta meg: „Uram, hová mennénk, az örök élet igéi nálad vannak” (vö. Jn 6,68-69). A mai evangéliumban pedig háromszor is megvallotta, hogy miért követi őt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek” (Jn 21,15-17). Az apostol e két vallomása arra emlékeztet minket, hogy nekünk is újra és újra meg kell vallanunk hitünket és Jézus iránti szeretetünket.

Ferenc a mai Péter. Most ő mondja ki mindannyiunk nevében: „Uram hová mennénk, az örök élet igéi nálad vannak”. Mi pedig örömmel csatlakozzunk hozzá, és szeptember 12-én menjünk el, hogy lássuk Pétert, mert ahol Péter, ott az Egyház, és ahol az Egyház, ott fúj a Lélek. Csak Péterrel és Péter fősége alatt maradhatunk meg katolikus hitünkben.

Ferenc pápa két elődjének szentté avatásán mondta: „XXIII. János és II. János Pál együttműködtek a Szentlélekkel, hogy helyreállítsák és naprakésszé tegyék az Egyházat eredeti alkatának megfelelően, azon alkat szerint, amelyet a szentek kölcsönöztek az Egyháznak az évszázadok során. Ne feledjük el, hogy pontosan a szentek azok, akik előreviszik és növelik az Egyházat.”

Szent II. János Pál pápa járjon közben értünk, hogy katolikus mivoltunkat, az ökumené szellemében, úgy tudjuk alázattal megélni, hogy a többi keresztény felekezethez tartozó testvérünket szeressük, velük együttműködjünk és közösen keressük az egység útját. Közös keresztény küldetésünk van, ahogy azt ő tanította: „Az ökumenizmus nem csupán a keresztény egyházak belső ügye. Azzal a szeretettel függ össze, amellyel Isten az emberiség egészéhez fordul Jézus Krisztusban.” (UUS 99. pont) Ámen!

A szentmise végén a szobormegáldás ünnepi pillanatai következtek, amelynek során először Soltész Miklós államtitkár mondott köszöntő beszédet, három sarkalatos területre irányítva a figyelmet:

Hangsúlyozta, hogy Szent II. János Pál pápa debreceni látogatásának egyháztörténelmi jelentősége egyértelmű, mind a katolikus, mind a protestáns egyházak, kiemelten a református egyház számára, amelyekkel a kiengesztelődés, megbékélés csodálatos ajándékát tapasztalhatjuk meg. A Szentatya mennyire vágyott arra, hogy helyreálljon a keresztények egysége! Gyümölcseit itt Debrecenben érezhetjük, mutatja mindezt a három püspök nagyszerű együttgondolkodása, de országosan is érezhető ez, hiszen a felekezeti sajátosságot megőrizve egyek vagyunk a Krisztus-követésben, az értékek megőrzésében, annak továbbadásában. A pápalátogatás után, 30 évvel később, látjuk ennek szükségességét, fontosságát.

Ezután az államtitkár a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye alapítására emlékeztetett, amely Bosák Nándor és Palánki Ferenc püspök atyák vezetésével nagyszerű lehetőséget adott ennek a területnek: Szociális és oktatási intézmények tucatjai alakultak, üzenve a társadalomnak, hogy a kereszténység, és azon belül a katolicizmus is, nem csak a templomban van jelen, hanem a társadalom szerepvállalásában is.

Itt tájékoztatta az államtitkár a jelenlévőket, hogy a Magyar Kormány 1 milliárd 676 millió Ft-tal támogatja az egyházmegye Debrecen-Józsa városrészre tervezett iskolaépítési törekvését. Talán ez is gyümölcse Szent II. János Pál pápa látogatásának, de az elmúlt 28 év munkáját dicséri a közösségek megerősödése, amelyhez a sok száz lelkigyakorlat, zarándoklatok szervezése is hozzájárult – fogalmazott Soltész Miklós.

Végül az államtitkár Szent II. János Pál pápa jövőbelátó, már-már prófétai, 30 évvel ezelőtti kijelentéseire, figyelmeztetésére utalva így fogalmazott: „Nehezen értettük, talán föl sem fogtuk, mi, akik a kommunizmus bukását követően megszabadultunk egy szörnyű időszaktól, miért mondja azt a Szentatya, hogy nem lesz könnyebb. Nemhogy nem lett könnyebb, de bizonyos szempontból nehezebb is lett a ránk szabadított istentelen, önző világban” – majd mindezt igazolva a pápát idézte: „Európa új arculata nehéz vajúdások árán születik meg szemünk előtt. A magyar nemzet azt kutatja, hogyan határozza meg céljait a Közép- és Kelet-Európában bekövetkezett óriási változások után. Mint keresztények, a legjobb szolgálatot most azzal tehetjük, hogy újból közösen teszünk tanúságot azokról a keresztény értékekről, amelyek Európa és Magyarország alapjait megvetették.” (…) „Nem lehet tartós békére, igazságosságra és az egyházak s a népek közti szolidaritásra épülő Európát létrehozni Jézus Krisztus és Evangéliuma nélkül.” (…) „Európának többnek kell lennie, mint közös megegyezéssel elfogadott érdekközösségnek.”

Soltész Miklós így folytatta, a határozott és egyértelmű üzenet határozott és egyértelmű feladat elé állít bennünket, tennünk kell Európa jövőjéért. A kereszténység vállalása, annak továbbadása mindannyiunk kötelessége. Legyünk több az érdekközösségnél! Látjuk, mi zajlik Európában. A liberális diktatúra értéktelen, sehova nem vezető ideológiákat akar ránk erőltetni, gyermekeinket mérgezni. Látjuk, mi zajlik a világban: a demokrácia kudarca, milliók szenvedése, pusztulása, cserbenhagyása.

Nekünk megvan a fegyverünk, az erőnk, a támaszunk, ez pedig nem más, mint a kereszténység, Jézus Krisztus követése. Erre is emlékeztet Szent II. János Pál pápa szobra, hiszen ő maga mindenféle diktatúrát visszautasított. Isten áldja a keresztény felekezetek vezetőit, a debrecenieket, akik irányt mutattak abban, hogyan lehet felekezeti sajátosságokat megőrizve, egymást szeretve, tisztelve keresztényként együtt maradni – fejezte be gondolatait Soltész Miklós államtitkár.

Katarzyna Ratajczak-Sowa, a Lengyel Nagykövetséget képviselve Jerzy Snopek nagykövet nevében is köszöntötte a jelenlévőket. Örömét fejezte ki azért, hogy honfitársuk ilyen különleges helyet foglal el a magyarok szívében, majd elmondta, Karol Wojtyła nagyon szerette Magyarországot, egyetemi évei alatt zarándokként járt Máriapócson, papi szolgálata során pedig többek között a kabai cukorgyárban, ahol meglátogatta a lengyel munkásokat. Ő volt az első pápa, aki Magyarországra látogatott, először 1991-ben, majd 1996-ban. Vitathatatlan, hogy a lengyel pápa nyomot hagyott Európa és a világ történelmében.

A Szentatya egyedülálló módon tudta megszólítani az embereket. A határozottságát természetes egyszerűséggel, jósággal, irgalmasságával tudta ötvözni, komolyságát pedig humorral. Pápai szolgálata során 129 országot látogatott meg, közelebb hozva Krisztus tanítását az emberekhez.

Katarzyna Ratajczak-Sowa két alkalommal találkozott a pápával. Częstochowában a Világifjúsági Találkozón magyar egyetemistákkal vett részt, ahol a pápa más-más nyelveken köszöntötte a zarándok fiatalokat. Minden megszólalást nagy taps követett, ám a magyar köszöntő után rövid csend állt be. A pápa ezt észrevette, és azt mondta, a köszöntése elvileg magyarul hangzott el, majd hozzátette, mivel nagyon nehéz nyelv, mindenki, aki ezt a nyelvet beszéli, már annak ismerete által is könnyebben jut a mennyországba.

„Szent II. János Pál pápa életének példája adjon erőt a mindennapi életünkben, és nyissuk ki szívünket, hogy saját példánkkal tudjuk közelebb vinni Jézus Krisztushoz, az embereket! – fejezte be gondolatait Katarzyna Ratajczak-Sowa.

A nagykövetség képviselője II. János Pál pápáról szóló, a Lengyel Nemzeti Emlékezet kiadásában megjelent magyar nyelvű kiadvánnyal ajándékozta meg a híveket a szentmise végén.

Ezt követően Krakomperger Zoltán atya a maga és Palánki Ferenc püspök atya nevében is megköszönte minden magánszemélynek és egyházközségnek a szobor elkészíttetésére szánt adományát, majd bemutatta a Szent II. János Pál pápát ábrázoló szobrot:

A szobor külső jellemzői fontos üzeneteket közvetítenek.

II. János Pál pápa alakjának ábrázolása dinamikus. Az alkotás vonalvezetéséből áradó lendület esztétikailag jól illeszkedik a székesegyház homlokzatán látható szobrok barokk stílusához.

A dinamikus alakábrázolás emléket állít Szent Péter apostol 263. utódának, az egyetemes egyház világjáró pásztorának és Róma utazó püspökének, aki bejárta a földet, hogy küldetését, testvéreinek megerősítését a hitben Isten egész népe körében teljesíthesse. Ezt idézi fel a pápa alakjának íve és a lábak ábrázolása lépés közben.

A lépést idéző mozdulat arra emlékeztet, hogy csak vándorok vagyunk ezen a világon, zarándokúton járunk örök mennyei hazánk felé. Ezt a hitigazságot a Mindenszentek ünnepén elhangzó szentmise prefációja az alábbi fennkölt szavakkal vallja meg: „Mi valamennyien, akik a hit fényében a földi élet zarándokútját járjuk, nagy buzgósággal törekszünk a mennyei Jeruzsálembe, amely anyánk és végső célunk, hol megdicsőült testvéreink kórusa mindörökké magasztal téged.”

A lépést imitáló láb láthatóvá teszi azt is, amit 1978. október 16-án – a pápaválasztó konklávé lezárultakor — Stefan Wyszyński, Lengyelország bíboros prímása mondott Róma frissen megválasztott püspökének: „Te fogod átvezetni az új évezredbe az Egyházat.” Ez a próféciával felérő cselekvési program végigkísérte Karol Wojtyła pápai szolgálatát.

Kovács Jenő szobrász II. János Pál pápát üdvözlésre emelt jobb karral ábrázolja. Az üdvözlés mellett a pápa alakja a székesegyház előtti profán tér irányába előrenyújtott jobbjával háromszoros meghívást is közvetít felénk, kifejezve Péter utódának misszióját, és emlékeztetve minden Krisztusban hívőt a személyes küldetésére.

Az első meghívás valamennyi Krisztus-hívő megtérésére irányul, a második Európa népeihez szól közös házuk (az Európai Unió) keresztény alapjainak helyreállítására és védelmére, a harmadik meghívást pedig II. János Pál pápa ekként intézte minden jóakaratú emberhez 1978. október 22-én, beiktatási szentmiséjének homíliájában: „Ne féljetek!"

Az ünnepség befejező mozzanatában a papság és a hívek énekelve kivonultak a templom lépcsőteraszára, ahol Ternyák Csaba érsek atya megáldotta a Kovács Jenő szobrászművész által késztett Szent II. János Pál pápát ábrázoló szobrot, majd Palánki Ferenc megyéspüspök és Krakomperger Zoltán általános helynök atya a püspökök nevében koszorút helyezett el a szobornál.

Fotó: Szabó Dávid

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye