Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A II. János Pál pápa debreceni látogatását bemutató film megteremtette az alaphangulatát annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amely a pápalátogatás 30. évfordulóján szerveződő ünnepi programsorozat nyitányaként várta az érdeklődőket augusztus 16-án a Kölcsey Központ Báltermében.  

A film megtekintésével voltak, akik újra az esemény résztvevői lettek, sokan pedig először élték át a látogatás emelkedett, megható hangulatát, olyannyira, hogy magától értetődő volt a Miatyánk közös imádkozása a pápával és a nagytemplomi közösséggel, de ugyanígy a végén a Himnusz éneklésébe is bekapcsolódtak. Ez is a pápalátogatás áldásos gyümölcse, amit azok is átélnek, akik az eseményeket csak a híradásokból, szemtanúk beszámolóiból ismerik.

A megható pillanatok ajándékozása tovább folytatódott, személyes emlékeiket, érzéseiket osztották meg a jelenlévőkkel a kerekasztal-beszélgetés résztvevői: dr. Keresztesné dr. Várhelyi Ilona irodalomtörténész, muzeológus, dr. Fekete Károly református püspök, dr. Gyulay Endre nyugalmazott római katolikus püspök, dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott görögkatolikus püspök és dr. Virágh Pál egykori Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei köztársasági megbízott, a Nagytemplomi Egyházközség örökös főgondnoka.

Az eseményen Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita és dr. Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök, plébános is részt vett.

A beszélgetést: Mikos Ákos, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa vezette.

A résztvevőket Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntötte. Elmondta, II. János Pál pápa 30 évvel ezelőtt éppen ezen a napon, 1991. augusztus 16-án lépett Magyarország földjére. Augusztus 20-ig tartó látogatása során 18-án Debrecenben Ökumenikus találkozón vett részt. Erre emlékezünk most ünnepi programsorozattal, szoboralítással, két emlékkötet kiadásával.

Ferenc püspök Kocsis Fülöp érsek egyik, a közelmúltban elhangzott gondolatára utalt, amely szerint a történelmet az aktuális időben élők építik, formálják. 30 év után már le tudjuk mérni, meg tudjuk vizsgálni, hogy egy-egy történésnek, cselekedetnek milyen hatása, gyümölcse van. Ezekben a napokban visszaemlékezünk, a látogatás gyümölcseire tekintünk.

A főpásztor hozzátette, a látogatás egyik áldásos gyümölcsét a három debreceni püspök is megéli, hiszen havonta találkoznak, közösen gondolkodnak, együtt építik Isten országát. „Nekünk is meg kell tennünk mindent, hogy ez a történet, a történelem tovább formálódjon. A történelem fogalmomban a „tört” szó, nem a teljesre mutat. Rajtunk is múlik, hogyan halad a teljesség, vagyis a szeretet felé. Erre a szeretetre tanított meg szavai által a Szentatya, és ezt a szeretetet mutatta meg Debrecen városa, különösen is a református egyház azzal, hogy a Nagytemplomban fogadta a pápát. Ezt a szeretetet szeretnénk tovább élni, erősíteni, ennek örülni, hogy ezáltal is tanúságot tegyünk Isten létezéséről” – fejezte be gondolatait a főpásztor.

Ezután a kerekasztal-beszélgetés résztvevői számoltak be a pápalátogatáson szerzett személyes élményeikről, és arról, hogy az eseményen milyen feladatot láttak el.

„Fontos, hogy visszaemlékezzünk, de nekünk a jelenben kell bebizonyítani azt, hogy keresztény testvérek vagyunk."

Fekete Károly református püspök a liturgiai és teológiai ismeretek tekintetében mint szakértő segítette a sajtó munkatársait a polgármesteri hivatal épületében. Magát a látogatást ő is a televízión keresztül látta, ettől függetlenül nagy hatással volt rá a pápa debreceni jelenléte, olyannyira, hogy a látogatással kapcsolatos legkisebb tárgyi emlék is a mai napig a féltve őrzött kincsei közé tartozik: a látogatásra megjelent liturgikus füzet, amely nemcsak a liturgiát tartalmazta, hanem a II. János Pál pápát fogadó felvezető énekeket, belépőjegyet, a pápamobil útvonalát, közlekedési tudnivalókat is tartalmazó szórólapot a város lakosai részére. Továbbá a református püspök úr birtokában van a 218 díszvendég névsora, akik magasabb egyházi, teológiai, állami titulusuk révén vettek részt a történelmi eseményen, valamint a Nagytemplom alaprajza, amely pontosan jelölte, kinek hol volt a helye.

Fekete Károly püspök úr záró gondolataiban a programsorozat további alkalmaira invitálta a résztvevőket hangsúlyozva azt, hogy fontos visszaemlékeznünk, beszélnünk az emlékekről, de nekünk a jelenben kell bebizonyítani azt, hogy keresztény testvérek vagyunk.

„Megható, szívből jövő volt a Szentatya minden egyes gesztusa.”

Gyulay Endre nyugalmazott püspök atya személyesen fogadta helikopteren érkező II. János Pál pápát Debrecenben, a Nagyerdőn. Elmondta, a látogatást megelőzően az ő tiszte volt, hogy a püspöki kar megbízásából felkeresse Kocsis Elemér református püspök urat és megemlítse Debrecent, mint a pápalátogatás egyik helyszínének lehetőségét. A református püspök örömmel fogadta a javaslatot, majd egy hét után szomorú hírt közölt, és elmondta, hogy a presbiterek nem szeretnék ezt a látogatást. Néhány héttel később végül mégis megszületett az igen. Gyulay püspök úr visszatekintett az országban akkor uralkodó hangulatra az ökumenikus mozgalom terén. és úgy fogalmazott, hogy a protestáns felekezetek nem versengetek azért, hogy a pápa ellátogasson hozzájuk.

Az eredmény viszont csodálatos volt. A közhangulatot megtörte a Szentatya kedvessége, szívből jövő szeretete, megbecsülése a testvéregyházak és azok vezetői iránt, valamint a beszédében megfogalmazott gondolatai. A püspök szerint érdemes lenne a tejes beszédet pontokba szedve újra átelmélkedni, és a jelenre, a „mai időkre” vonatkoztatva is értékelni.

A pápa nagyon készülhetett a beszédre, ismerte a problémákat. Ezt igazolja az is, hogy a koszorúzás nem az eredeti forgatókönyv szerint történt. Eszerint csak megáldotta volna a koszorút a templomban, amit aztán az arra kiválasztott személyek elhelyeznek a templom mögötti Emlékkertben található protestáns Gályarab prédikátorok emlékoszlopán. A pápa az igeliturgia végén odaszólt, hogy ő is kimegy az emlékoszlophoz. Bensőséges pillanatok voltak ezek.

Amikor az esemény végén elindultak a pápamobillal a helikopter felé, hirtelen megállította az autót, mert meglátta az út szélén a reá váró betegeket, tolókocsiban ülőket. Odament hozzájuk, és megáldotta őket. Megható, szívből jövő volt minden egyes gesztusa.

„Máriapócson a kegytemplom szentélyében ráborult az oltárra és percekig csendben imádkozott. Sose fogom elfelejteni ezt a pápaképet.”

Keresztes Szilárd a pápalátogatás előkészítésére 1989-ben alakult vegyes bizottságon belül az egyházi bizottság tagja volt. Az állami bizottság tagjai felkészült szakemberek voltak, így rendkívül gyorsan összeállították a végleges programokat. Mindenképpen el akarták érni, hogy 1990 májusára, az országgyűlési választásokra a program le legyen zárva.

Keresztes püspök atya a pápai küldöttség tagja volt. Elmondta, hogy a pápai menet négy helikopterből állt. A Szentatya a közvetlen kíséretével az első számúban utazott. A második és harmadik helikopterben a delegáció tagjai, a negyedikben pedig a szervezők kaptak helyet.

Két fárasztó nap volt a pápa mögött a debreceni látogatása előtt. Pénteken délben érkezett meg a budapesti repülőtérre, onnan helikopterrel Esztergomba utazott és szentmisét mutatott be a Bazilikában, majd hajóval indult vissza Budapestre. Ez is különleges út volt, hiszen a Duna mindkét partján emberek ezrei köszönthették őt. Aznap este állami vezetőkkel találkozott a Parlamentben. Másnap a pécsi repülőtéren mutatott be szentmisét, amelyen csalódást élt meg, mert a balkáni háború miatt a határon túli zarándokokat nem engedték át a látogatásra.

Ilyen előzmények után Máriapócs 300 ezer és a szomszédos országokból érkező 50 ezer ember jelenlétével óriási élményt jelentett mindannyiunk számára. A pápát hatalmas tömeg fogadta. Úgy éreztem, egy másik pápa szállt ki a gépből, mint aki Pesten felszállt. Zárkózottnak, töprengőnek, fáradtnak látszott. Máriapócson megváltozott, örült és mosolygott. A mise végén a kegytemplomban a szentélyben ráborult az oltárra és percekig csendben imádkozott. Sose fogom elfelejteni ezt a pápaképet.

A pápának tetszett a Debrecenre gyakorta alkalmazott „kálvinista Róma” megfogalmazás. Ismerte a debreceni helyzetet, tudta, hogy ez a találkozó korábban nem jöhetett volna létre, éppen ezért tudatosan építette fel ezt a látogatást. Ő mindenkit meg akart becsülni, ajándékozni, fontosnak tartotta a gályarabok emlékoszlopának a koszorúzását, ő erre lelkileg készült, és ez az imádságos út – mi tapasztalhattuk – mindvégig csak egyet szolgált, hogy az itt lévő eseményeken keresztül az embereket Istenhez vezesse. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház visszavonhatatlanul elkötelezte magát az ökumenikus mozgalom előtt, és minden eszközt felhasznál arra, hogy az egyházak közötti békességet építse.

A Szentatya további látogatásai során nagyon ritkán fordult elő, hogy az ökumenikus találkozókat nem katolikus templomban tartották. Debrecen kivétel volt. Ő is szívében őrzi ezt a látogatást.

„Rendkívül nagy ajándék, hogy egy szent társaságában lehettünk.”

Keresztesné Várhelyi Ilona média munkatársként volt jelen a pápalátogatás szervezői között. Bár nagyon szeretett volna a templomban részt venni ezen a találkozón, de feladata a televíziós stábok munkájának a segítése volt a helyi ismeretekkel. A nemzetközi televíziós stábok a Kölcsey Központ korábbi épületében rendezkedtek be. „Izgalmas volt számunkra bepillantani a televíziós világba, a szerkesztés kulisszatitkaiba, a képek adásba küldése, műsorba szerkesztése számunkra addig nem tapasztalt élményekkel is ellátott bennünket, de szinte végig sajnáltam, hogy nem lehettem személyesen is jelen a liturgián.

A szerkesztőségben is érzékelhetőek voltak a koszorúzás során kialakult apró bizonytalanságok az eredeti forgatókönyvhöz képest módosított részek miatt. Az, hogy a pápa maga helyezte el a koszorút, az egész debreceni pápalátogatásnak talán a legértékesebb mozzanata volt. Ez érezhető volt az istentisztelet során is, hiszen, amikor Kocsis Elemér megemlítette a koszorúzást, hatalmas tapsvihar tört ki a templomban. Debrecen népe nagyon értette mit is jelenthet ez.

A rám bízott feladat érdekes epizódot jelentett az életemben. Később, amikor véget ért az esemény, mi is kaptunk pápai ajándékokat, egy dedikált fényképet a Szentatyáról és egy szép rózsafüzért. Ez a közvetett találkozás olyannyira megszínesítette az életemet, hogy később a Szentatya temetésére, a boldoggá és a szentté avatására is eljutottam. Úgy érzem, hogy rendkívül nagy ajándék, hogy Debrecenben egy szent társaságában lehettünk.

„Fogtuk egymás kezét és néztünk egymás szemébe. Soha nem fogom elfelejteni”

Virág Pál, a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei köztársasági megbízottként, a Nagytemplomi Egyházközség örökös főgondnokaként köszönthette a pápát Máriapócson és Debrecenben is.

„Különös érzés kerített hatalmába, óriási megtiszteltetésnek tartottam, református lévén is, ezt a rendkívüli feladatot. A néhány mondatos köszöntésemet kellő tisztelettel lengyel nyelven tanultam meg. Nem egyszerű a lengyel nyelv. Ezért is örültem annak, hogy Máriapócson a pápalátogatásra érkezve egy kis kápolna árnyékában találkoztam egy olyan pappal, aki Lengyelországban szolgált. Nagyon megörültem, és élve a lehetőséggel felmondtam neki a köszöntésemet, hogy ellenőrizze a kiejtésemet és a hangsúlyt.

Debrecenben a nagyerdőn vártuk a Szentatya érkezését. A köszöntés alatt, amely rövid volt, talán 20 másodperc, fogtuk egymás kezét és néztünk egymás szemébe. Egy nap kétszer is. Szeméből a jóság és a szeretet sugárzott. Soha nem fogom elfelejteni.

II. János Pál pápa az egész magyar néphez jött. A kormányhoz, felekezetekhez a református Nagytemplomba, Debrecenbe. Amit a beszédében mondott azt a koszorúzással egészítette ki. A látogatás a rendszerváltás után volt.

Sokat jártam vidéken, ismertem a magyar embereket, a kínlódó nép mindennapjait, lelki állapotát a pápalátogatás időpontján. Akkor százszámra avattuk az emlékműveket, emléktáblákat a II. világháború hősi hallottaira és az elhurcoltakra emlékezve. Ez volt a magyar nép lelkében az első helyen, amikor a pápa érkezett. II. János Pál pápa öt helyszínen találkozott többszázezer emberrel, akik erőt meríthettek beszédéből, hitvallásából, személyéből. Meggyőződésem, hogy volt, akit a hitében erősített meg, akit a hit útjára indított, vagy a damaszkuszi útra bátorított és sokaknak példát mutatott a testvéri szeretetben.

A beszélgetés végén a közönség soraiból is hozzászóltak, volt, aki személyes élményét osztotta meg a jelenlévőkkel.

A programsorozat további alkalmai:

2021. augusztus 17., kedd – Debreceni Református Nagytemplom

18:00 – Ökumenikus igeliturgia – Debreceni Református Nagytemplom

Az igeliturgián II. János Pál 30 évvel ezelőtt elhangzott beszédét olvassák fel, valamint közösen elimádkozzák a látogatáskor elmondott szentírási részleteket.

19:00 – A Gályarabok emlékoszlopának megkoszorúzása – A Nagytemplom mögötti Emlékkert

2021. augusztus 18., szerda – Debreceni Szent Anna-székesegyház

17:15 – Énekelt rózsafüzér

18:00 – Hálaadó szentmise

A szentmise főcelebránsa: dr. Ternyák Csaba egri érsek (Ternyák Csaba érsek Rómában töltött szolgálati évei alatt 10 éven keresztül volt a Szentatya munkatársa.)

19:00 – Kovács Jenő szobrászművész Szent II. János Pál pápát ábrázoló szobrának megáldása – A székesegyház lépcsőterasza

Kovács Ágnes

Örömhír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye