Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Minden ember különleges módon kötődik az édesanyjához, hiszen tőle, rajta keresztül kaptuk Istentől az életünket. Különleges ez a kapcsolat, amelyben a szeretet egy életen keresztül megmutatkozik. Amíg él az édesanyánk, addig kifejezhetjük iránta a szeretetünket, nemcsak anyák napján, hanem mindig kedveskedhetünk neki – kezdte elmélkedését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök augusztus 15-én, Nagyboldogasszony, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepén a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmise homíliájában.

Az alábbiakban Palánki Ferenc püspök elmélkedését olvashatjuk.

Szent II. János Pál pápa 9 éves korában elveszítette az édesanyját, akkor az édesapja kézen fogta őt és a közeli Mária kegyhelyre, Kalwaria Zebrzydowska-ra  vitte, rámutatott a Mária-kegyképre és azt mondta: „Kisfiam, mától kezdve Ő az édesanyád.”

Máriára mi is úgy tekintünk, mint égi édesanyánkra, hiszen a haldokló Jézus a kereszten őrá bízta János apostolt, és benne mindannyiunkat, vagyis az Egyházat. Ezért mi is fordulhatunk hozzá, mint édesanyánkhoz.

Ezen a napon, Nagyboldogasszony ünnepén az Anyaszentegyház, mi mindannyian az égre nézünk. Kell, hogy legyen égre néző szemünk és égre néző szívünk, mert akkor tudjuk igazán a földi életünk során végezni a mindennapi feladatainkat, ha nem feledkezünk el arról, hogy mi az életünk célja, kifutása és beteljesedése.

Magyar mondás szerint: minden jó, ha a vége jó. Életünk vége a beteljesedés, nem pedig a megszűnés. Mária, amellett, hogy Szent Fiának tökéletes tanítványa volt, elénk élte, megmutatta, mi az ember örök sorsa, mire vagyunk mindannyian meghívva, milyen kapcsolatban lehetünk Jézus Krisztussal.

Szent Ágoston így fogalmaz: Mária először a szívébe fogadta Isten igéjét, üzenetét és azután a méhébe. Mi is fogadjuk Isten tanítását, igéjét a szívünkbe, hogy rajtunk keresztül is megmutatkozzék a szeretete a világban.

Jézust egyik alkalommal nagy tömeg vette körül, és az a hír járta, hogy elveszítette az eszét, ezért az anyja és rokonai elmentek érte, hogy hazavigyék Őt. Üzentek tehát Jézusnak, hogy itt vannak a rokonai. Ekkor Jézus így válaszolt „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?”  Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim!  Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.” (Mk 3,33-35).

Vajon mit érezhetett Mária? Ő biztosan jól értette ezt, hiszen Jézus róla beszélt, mert ő volt az, aki a legteljesebb módon teljesítette a mennyei Atya akaratát. Ezért ő különleges kapcsolatban van szent Fiával. A közös nagy mű, a megváltás műve – amelyben Mária jelentős szerepet vállalt – összekapcsolja őket. A teológusok szerint Mária volt a lépcső, amin keresztül Isten belépett ebbe a földi világba.

Mi is lehetünk ilyen lépcsők, ha teljesítjük az Ő akaratát.

Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság kiérdemesült elöljárója egyik gondolatában arról beszélt, hogy Isten nem vár tőlünk rendkívüli dolgokat, hanem csak egyszerű, csendes, hűséges feladataink teljesítését. Ha megtesszük azt, amit Isten kér tőlünk a hétköznapokban, akkor tanúságot teszünk róla.

„Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45) – kiáltott fel Erzsébet Mária köszöntésére. Isten nekünk is üzen, és azt akarja, hogy a mi életünkben is teljességre jusson a szó, az ige.

A papszentelés szertartásában is elhangzik ez a mondat: „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned.” Isten minden emberre kimondja azt, hogy legyen teljes benned az a jó, amit elkezdett a kegyelem.

Ehhez kell egy ráhagyatkozás, bizalom. Mária életében éppen ez a csodálatos, hogy ő sem tudta, mi fog történni, mégis ráhagyatkozott Istenre, tudta odaadni magát. Az ő élete nem róla szólt, hanem a Fiáról. Mária-jelenések üzenetei bárhol a világon mindig megtérésre szólítanak fel, Mária Fiához hív bennünket, hogy teljesítsük kérését.

Máriának az élete tehát az Istenre való ráhagyatkozásról szól, soha nem szakadt el Fiától, nem veszítette el a hitét még a kereszt alatt sem, ő akkor is boldog volt. „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Ez a mondat ott kell hogy legyen a mi életünkben, még a nehéz helyzetekben is, amikor fölemeljük a tekintetünket. Kérjük Máriát, járjon közben, imádkozzon értünk – Seregély István érsek atya szavaival – kétszer: most és halálunk óráján.

Mária így szólt: „Szívem ujjong megváltó Istenemben” (Lk 1,47). Mária szíve a hite miatt ujjong. Mi sokszor szomorú keresztények vagyunk, mert olykor gyenge a hitünk és nem vesszük észre a körülöttünk lévő jót. Mindezt égi édesanyánk látja és segít rajtunk, hogy eljuthassunk az élet teljességére.

Boldogságos Szűz Mária, mennybe fölvett Szűzanya, könyörög érettünk! Ámen.

Az elmélkedést lejegyezte:

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye