A hagyományokhoz híven a nyírgyulaji egyházközség az idén is templombúcsút tartott június11-én, Jézus Szíve ünnepén. Az ünnepi szentmisét Babáy András nyírbátori plébános mutatta be.
András atya a szentmise homíliájában Jézus Szíve ünnepének titkáról elmélkedett. Emberileg tudjuk, hogy a szív a testnek a motorja, és ha ez a motor megbetegszik, megáll, akkor az ember földi élete véget ér. A szív a szeretetnek a szimbóluma, rendeltetése nem más, mint az, hogy szeresen. Korunk embere számára ez az ünnep kettős üzenettel is bír. Az egyik üzenet arra mutat rá, hogy sebzettek és betegek vagyunk a szeretetben. Jól tudjuk, ha egy betegségből nincs kiút, akkor az fokozatos leépüléshez, az ember halálához vezethet. A krízisben szenvedő ember nem mindegy, hogy milyen utat választ a gyógyulás felé.
András atya a bevezető gondolatokat továbbfolytatva azt hangsúlyozta, hogy a Jézus Szíve ünnepet nagy misztérium veszi körül. Isten annyira szereti az embert, hogy egyszülött Fiát odaadta értünk áldozatul. Jézus keresztáldozata megnyitotta számunkra az Ő szentséges Szívét, hogy legyen menedékünk a küzdelmek és a szenvedések órájában.
Jézus Szíve ünnepéhez ájtatosságok kapcsolódnak. A nyírgyulaji egyházközségben körmenet helyett a Jézus Szíve-litániáját éneklik a hívek. András atya felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a litánia végzése során figyeljünk a könyörgés üzenetére, és ne irányítsuk másfelé a gondolatainkat.
Az litánia utolsó sorainak kezdő megszólítása: „Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a Te szíved szerint.” A beteg ember szeretne meggyógyulni, ha a szeretetünk szenved, akkor forduljunk Jézus Krisztushoz mint orvosunkhoz, Hozzá nem kell időpontot foglalni, várakozni, sorban állni, Ő minden emberre odafigyel.
Mit kell tennünk ahhoz, hogy Jézus a beteg szívünket meggyógyítsa? Ha a szívnek a törvénye szerint szeretnie kell, akkor a szeretet útját kell követnie. Erről a nagy szentek, lelki írók számtalan könyvet írtak már. A ma emberének már nincs ideje arra, hogy elolvasson minden könyvet, amely a szeretet útjáról szól. Ha a gyógyulás útját választom, akkor az első, amire gondolnom kell, az a litániának a már elhangzott fohásza. Bíznunk kell az orvosunkban, bíznunk kell Jézusban.
Tekintsünk az Ő szívére. Hisz azt mondtuk, hogy „Alakítsd szívünket a Te szíved szerint”. Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismernünk kell a tanítását. Mennybemenetele előtt azt mondja a tanítványainak: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok elég erősek hozzá.” Felmerül az a kérdés, hogy vajon mit mondhatott volna még Jézus nekünk. Biztosak lehetünk abban, hogy amire mi kíváncsiak vagyunk, azt Jézus elrejtette a szívünkben. Mit kell tennünk ahhoz, hogy Istenek tetsző cselekedetet hajtsuk végre? Követnünk kell az Evangélium tanítását!
A szentmise szentségimádással és szentségi áldással zárult. Ezt követően agapén kötetlen beszélgetést folytattak a jelenlévők.
Laskai Miklós
sajtóapostol, Nyírgyulaj
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye