Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Nem lehetünk szigetek, egymástól elhatároltak, hiszen kölcsönösen alakítjuk egymás életét.”

Törő András atyával, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatójával pünkösd ünnepéről, a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről Kanalas Ottilia, a Kelet-Magyarország napilap munkatársa beszélget. Az interjú, a napilap 2021. május 22-i, szombati számának Hitéleti oldalán jelent meg.

Pünkösd a harmadik legnagyobb keresztény ünnepünk, a Szentlélek ünnepe. A Szentlélek nagy titok, a hétköznapi ember számára a szeretetet jelképezi, a szeretet "kézzel fogható" jele. Hogyan értelmezzük, hogyan jelenik meg életünkben?

A Szentlélek legnagyobb titka, hogy folyamatosan jelen van és velünk van a hétköznapjaink valóságában. Amikor végezzük a ránk bízott feladatokat, amikor percről percre hozunk döntéseket, amikor embertársainkkal találkozunk, a Szentlélek kísér bennünket. Hogyan és mikor van ennek kézzel fogható jele? Akkor, amikor felfedezzük, hogy ott van mellettünk a Szentlélek, bevonjuk Őt, merünk táplálkozni az Ő jelenlétéből, és ezáltal tevékeny munkatársává válunk. Amikor ráhagyatkozunk a Szentlélekre, és Tőle merítünk erőt a tevékenységeinkhez, Tőle várunk bölcsességet a következő lépésekhez, Tőle kérünk bátorságot a jótettekhez és szeretetet az emberi kapcsolatokhoz, akkor tettekre váltjuk az Ő jelenlétét. Ezek mind olyan mozzanatok, amelyek a Szentlélekből fakadó szeretet kézzel fogható megnyilvánulásai. Kézzel foghatóak, hiszen ezek által nemcsak önmagunk, hanem a környezetünk is formálódik. A környezetünk formálása pedig nem más, mint a krisztusi út egyengetése, az evangélium tanúságtételen keresztüli hirdetése.

A húsvét utáni 50. napon, pünkösdkor három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele, az egyház megalapítása, az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete is egyben. Ez utóbbiból bőven kivettük, és nagyon sokan szívvel-lélekkel kivették a részüket a járvány idején. Mit gondol erről?

A pandémia időszaka komoly feladatra hívta meg az egész világot. Közös gondolkodásra és közös cselekvésre szólította fel az emberiséget. A missziós lelkületet sokféleképpen lehet értelmezni, alapvetően célja a keresztény tanítás terjesztése, az Istentől kapott feladat és küldetés teljesítése. A világjárvány idején - még ha valamennyien nem is tudatosították magukban -, de sokan élték át a misszió lényegét. Vannak, akik ennek látványos munkatársaivá váltak, vannak, akik pedig a háttérben öltötték magukra a krisztusi magatartás jegyeit. Mire gondolok? Azzal, hogy a járvány krízise sokakat összefogásra, egységre, emberségre, mértékletességre, jó cselekedetekre és imára sarkalt, felfedezhettük azt, hogy milyen fontosak a keresztény értékek. Sokan azt gondolják, hogy a keresztény magatartás egy bonyolult szabályrendszer, holott egyszerűen csak meg kell tanulni emberré, majd napról napra jobbá válni. Ennek a jobbá válásnak lehettünk tanúi, amikor láttuk, hogy sokak szívvel-lélekkel veszik ki részüket a járvány diktálta küzdelemben.

Pünkösd ugyanakkor a megújulás és a remény ünnepe is. Változik-e a világ, változik-e az ember ezután a járvány után?  

Az emberiség alapvetően nem változik, de az emberek, mint egyének és személyek változnak, változhatnak. A tapasztalás, amit a járvány időszaka hozott, beépül az emberek mindennapjaiba, a családok, közösségek életébe, a hétköznapok történéseibe. Három dolgot szeretnék kiemelni:

• - Egyrészt, a járványt követően mindenkiben elmélyült annak a valósága, hogy az életnek vannak keretei, szabályai, amelyekre szükség van ahhoz, hogy legyen tartásunk. Fontos, hogy meglássuk, ezek nem akadályok, hanem útjelzők. A krisztusi tulajdonságok is ilyen mértékadók, útjelzők a jobbá váláshoz. Az egyik ilyen tulajdonság a fegyelmezettség, amelynek megismertük az ajándékait, és tovább kell vinnünk magunkkal, hogy amikor időszerű, be tudjuk építeni gondolkodásunkba, lépéseinkbe.
• - Másrészt, a pandémia idején felfedezhettük azt is, hogy milyen ereje van az emberek együttmozdulásának. Ehhez azonban tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem lehetünk „szigetek”, egymástól elhatároltak, hiszen kölcsönösen alakítjuk egymás életét és boldogulását. Erre a változásra mindenképpen felszólította a világot ez a krízishelyzet.
• - A harmadik dolog, amelyet az egyháznál is élesen tapasztaltunk az az, hogy a hit tovább adásának, az evangélium hirdetésének nincsenek korlátai.  Egyértelműen fel kell fedezni az lehetőségeket, azt, hogy az adott élethelyzetben milyen eszközökkel vagyunk képesek Isten országát építeni. Láttuk, hogy a pandémia okozta felfordulásban fokozottan szükség van a lelki megerősödésre ahhoz, hogy a világ kiállja a fizikai próbát. Tétlenkedés nélkül megkerestük azokat a csatornákat, ahol lelki tartalmakkal tudjuk táplálni az embereket. Alkalmazkodnunk kellett, amely nem volt könnyű kihívás, de annál nagyobb kegyelmeket tartogatott számunkra. Amikor fizikálisan nem tudtak találkozni a közösségek, még nagyobb hangsúlyt kapott a mások iránti gondviselés, egymás szándékainak imába foglalása, a figyelmesség azok iránt, akik a hétköznapokban a frontvonalban küzdenek a szenvedők oldalán. Biztos vagyok benne, hogy a világ minden pontján összefogtak idősek és fiatalok, amely hatalmas ajándék, hiszen a mindennapokban egyre gyakrabban látjuk a szakadékot a generációk között. Az online szentmise közvetítések kimondottan ezt a kegyelmet hordozták magukban. Az idősek, akik nem tudtak ellátogatni a templomba, örömmel fogadták és becsülték a fiatalok agilitását az informatika világában. Mindeközben pedig az ifjúság – élvén a mai technika lehetőségeivel – megtapasztalta az idősek szilárd hitét és szolgálatát az egyházban.

Ezek mind olyan mozzanatok, amelyek formálják az emberek gondolkodását és változást hozhatnak a mindennapi élet színterén.

Hogyan segíthetjük lelki megújulásunkat? 

Személyes istenkapcsolatunk révén. Azt gondolom, a lelki megújulás egyik legfontosabb mutatója az Istennel való személyes és bensőséges kapcsolat. Amennyiben Krisztust a barátomnak tartom, akkor a vele való találkozás folyamatos épülés. Gondoljunk bele, egy számunkra fontos emberrel, baráttal való beszélgetést követően úgy érezzük magunkat, mint aki „megújult”. Erre mondjuk ma, hogy ez a „feltöltődés”. Ilyen az Istennel eltöltött minőségi idő is, a csend, az imádság, a szemlélődés, amelyben valóban találkozunk, új erőre és lelkületre találunk. Fontos pillanata a lelki megújulásnak, amikor felfedezzük azokat a dolgokat, amelyeket eddig természetesnek vettünk. Nem minden magától értetődő, ami bennünket körül vesz. Időről időre rá kell döbbenünk, hogy Isten rengeteg csodával ajándékozott meg bennünket, de ahhoz, hogy ezeket észrevegyük, szükség van a csendre, az imára, illetve olyan élethelyzetekre, amelyek rávilágítanak ezekre. A világjárványt követően, új értelmet nyertek a személyes találkozások, a közösségi élmények, a családdal töltött idők vagy az egészségi állapotunk. Ezek olyan dolgok, amelyeknek ismét fel kellett fedeznünk az Istentől ajándékozott mivoltát. Az Krisztussal való folyamatos kapcsolatunk, valamint a tanulságot közvetítő életesemények mind hozzájárulnak a lelki megújulásunkhoz.

Sokan járnak Magyarországról Csíksomlyóra, az idén megtartják a szentmisét, a búcsút, mégsem lesz a megszokott.....

Valóban nem lesz a megszokott, hiszen a járványügyi korlátozásnak megfelelően kerül megrendezésre. A lényeg azonban a közös ünnep, amelyben megmutatkozik az Istenbe vetett hit, ami összeköt bennünket, magyarokat. Erre az együtt haladásra pedig különösen szükség van ezekben az időkben. Fontos továbbá, hogy az ünnep is mindig egy olyan életesemény, amely segít bennünket a lelki megújulásban. Azzal, hogy egy ünnep kiemelkedik, kicsúcsosodik a hétköznapokból, segít, hogy erről a csúcsról letekintsünk és visszanézzünk, rendezzük magunkban, hogy hol a helyünk, merre tartunk, mi történt eddig és hogyan tovább. Ez a megállás, hálaadás és előretekintés az ünnep titka, amely a fizikai korlátok ellenére a szívünkben lezajlik és valósággá formálódik.

A Szentlélek kiáradásának történetét az apostolok cselekedetei (ApCsel 2,1-11) rögzíti. A leírás szerint az apostolok saját nyelvükön kezdték el hirdetni az evangéliumot, a közös hit összekapcsolta a különböző nyelven beszélő népeket, ezáltal született meg az egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli. Az egyház is ünnepli születésnapját ezen a napon, hogyan éli át, hogyan ünnepli a ma embere az első keresztények örömét?

„…Halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit” – valóban ezt olvassuk a Szentírásban. Azt gondolom, az egyház és a világ életében is nagyon fontos, hogy vannak formák és keretek, amelyek vezetnek bennünket, de nem szabad, hogy ez gátja legyen a személyes istenkapcsolat kialakulásának, az evangélium hirdetésének. Az, hogy az apostolok mindenkihez a saját nyelvükön szóltak, bennünket, a ma egyházát is arra hívja meg, hogy miközben ívében szemléli a világot, mindenhol találja meg a személyes utat az emberhez. Mindenkinek van saját megtéréstörténete, mindenki egyedi úton találja meg Istent. Ezért fontos az apostolok életén és munkálkodásán keresztül tudatosítanunk azt, hogy a ma embere is részesülhet az első keresztények örömében azáltal, ha megtaláljuk azt a „nyelvet”, amelyen keresztül megszólítható, amelyen keresztül megérintődhet Krisztus szeretetével. Papi hivatásom során fiatalokkal is foglalkozom. Látom, hogy mindenki, egytől-egyig egyedi és megismételhetetlen csoda. Ahhoz, hogy kísérni tudjam őket a hit útján, ebben az egyediségben, az ő saját nyelvükön kell megtanulnom megmutatni nekik Krisztus végtelen jóságát.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye május 31-én ünnepli alapítását. 1993-ban ez éppen pünkösd ünnepén vált élő valósággá. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, valamint Hajdú-Bihar megye területén élők ekkor megélték azt az örömöt, amely a sajátjuk, amely az ő egyediségük része. Azzal, hogy megalakult az egyházmegye, a helybéliek további felelősséget és küldetést kaptak, megbízást, hogy továbbra is építsék Isten országát, és felismerjék: itt és most van feladatuk.

Nagy eseményre  készülődnek, az 52. nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak (ami tavaly a pandémia miatt maradt el) Budapest ad otthont szeptemberben, András atya a legelejétől részt vesz az előkészültekbe, most, hogy már azt is tudjuk, Ferenc pápa is ellátogat hozzánk, hol tart a felkészülés? 

Örömmel és hálával a szívünkben várjuk a Kongresszust, amelyet szeptember 5-12. között rendeznek meg a fővárosban. Tavaly a járványügyi helyzet nem tette lehetővé, hogy ilyen formában tanúságot tegyünk a világ számára, idén azonban nem marad el a találkozás. A készület jelenleg is folyik, amely folyamatos összehangolásra kerül az aktuális járványügyi korlátozásokkal. A Kongresszus programja elérhető, illetve a regisztrációs felület is a jelentkezők rendelkezésére áll. Nagy szeretettel ajánlom mindenki számára a szeptemberi eseményeket, ahol minden korosztály és közösség be tud kapcsolódni a programsorozatokba. A Kongresszus nyitómiséjén országos elsőáldozás lesz, a hétköznapokon tartalmas és értékes katekézisek várnak bennünket, idegen nyelvű szentmisék, valamint szentségimádás. A pénteki napon a fiatalokat szólítjuk meg a Forráspont eseményünk keretében, majd szombaton, családi napon, városi körmeneten vehetünk részt. Ez utóbbi egy országos ministráns találkozónak is otthon ad. A Kongresszus záró szentmiséje nagy ajándék az ország számára, hiszen a Szentatya látogat el hozzánk. Ez is abban erősít meg bennünket, hogy a hit továbbadásának nincsenek korlátai, bármilyen körülmények között is legyünk, meg kell találnunk az utat, amelyen keresztül tanúságot tehetünk Krisztusról. Jelenlétünkkel ezt üzenjük majd a világnak is idén szeptemberben.

Miben teljesedhet ki az Eucharisztiával való kapcsolatunk? 

Az Eucharisztiával, az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztussal való kapcsolatunk akkor teljesedik ki igazán, amikor nem csak magunkhoz vesszük Őt, hanem hagyjuk, hogy formáljon bennünket, és hatással legyen az életünkre. Amikor részesülünk az Eucharisztia csodájában, akkor Krisztust hordozzuk magunkban, tehát az Ő jegyeit, az Ő tulajdonságait öltjük magunkra. Ezek segítenek reagálni a mindennapok kihívásaira, örömeire, illetve felismerni, hogy amikor cselekszünk, előtte fel kell tennünk magunknak a kérdést: „mit tenne Jézus a helyünkben?” Ezekben a mozzanatokban teljesedik ki az Eucharisztia: átlényegülünk, és Krisztus válik minden rezdülésünk forrásává.

Forrás: Kanalas Ottilia/Kelet-Magyarország napilap

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye