Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent Anna egyházközség papjai, hívei, hitoktatói, a képviselőtestület korábbi és jelenlegi tagjai Urunk mennybemenetelének előestéjén, május 15-én hálaadó szentmisén ünnepelték Orosz Lőrinc atyát, a debreceni Szent Anna-székesegyház előző plébánosát itteni szolgálatának 30. évfordulóján. A hálaadó szentmisén koncelebráltak: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, a székesegyház jelenlegi plébánosa, Fodor András püspöki helynök, Markovics Balázs káplán atya, Lőrinc atya egykori káplánjait képviselve, Ferenczi Richárd és Kocsis Gábor plébánosok.

„Ahová a fő eljut dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben” – imádkozzuk a könyörgésben Urunk mennybemenetelének előestéjén. A szentmise elején Palánki Ferenc megyéspüspök megköszönte Lőrinc atya eddigi szolgálatát, hogy ezt a reménységet, az isteni meghívást közvetíti az embereknek, táplálva a hitet, erősítve a reménységet és sugározva a szeretetet.

A főpásztor elsősorban a Szent Anna egyházközség híveinek nevében azt kívánta Lőrinc atyának, hogy még sokáig hiteles szeretetben, az eddig megtapasztalt lelkesedéssel és örömmel tudja szolgálni a Debrecenben élőket.

„Nekem csak megszületni volt nehéz” – A püspök atya utalt Lőrinc atya legendás mondására, amelyben az élethez való hozzáállása mutatkozik meg. Vannak nehézségek, problémák, de ha a hitünket, reményünket nem veszítjük el, akkor az egész életünk mennybemenetel lesz.

Lőrinc atyát Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott püspöke, egykori főpásztora is köszöntötte telefonon keresztül, aki 30 évvel ezelőtt orgonaépítés céljából helyezte papját Debrecenbe. Lőrinc atya debreceni szolgálatát a Szeged-Csanádi Egyházmegye lelkipásztoraként kezdte. Amikor II. János Pál pápa 1993-ban megalapította a Debrecen Nyíregyházi Egyházmegyét – az egri érsekség keleti és a szeged-csanádi püspökség északi területeiből – annak székesegyházává nyilvánította a debreceni Szent Anna-templomot. Így lett Lőrinc atya a székesegyház plébánosa, amelynek elfogadását nagy dilemma előzte meg, hiszen az új egyházmegye megalakulásakor a területen szolgáló atyáknak lehetőségük volt visszatérni az anyaegyházmegyéhez. Bosák Nándor, az egyházmegyénk első püspöke maradásra biztatta őt.

A befogadás nagyon meghatározó, a hívek és a képviselőtestület örömmel vette a jelenlétét, bár voltak, akik másként döntöttek volna – fogalmazott az ünnepelt plébános.

A 80-as éveiben járó Orosz Lőrinc atya a szentmise homíliájában mondta el személyes köszönetét. Urunk mennybemenetelének ünnepéhez kapcsolódva hozzátette: jó hazatérni földi otthonunkba, az Isten házába, és jó vágyakozni az égi otthonunk után, ahol már várják a szerettei. Szeretné már végre megismerni az édesapját, akiről a korai halála miatt nincsenek személyes emlékei. Lőrinc atya küzdelmes életre tekint vissza. Édesanyja 49 évet élt özvegységben, nagy szegénységben nevelte három gyermekét, olyannyira, hogy amikor Lőrinc atya elindult, hogy megkezdje teológiai tanulmányait, a családnak még útiköltségre sem futotta.

A bevezető gondolatokat követően Lőrinc atya az elmúlt 30 év építkezésekkel, felújításokkal teli küzdelmeiről beszélt, amelyek során nem maradtak el a megerősödés, hitbeli növekedés ajándékai sem. A jó szervezőkészséggel bíró plébános az orgonaépítéssel kezdte szolgálatát a városban, majd a rendszerváltást megelőzően állami tulajdonba került (debreceni) egyházi ingatlanok – évekig tartó – rendezése látta el álmatlan éjszakákkal. Kedves emlékei közé tartozik az Isten dicsőségére és édesapja emlékére építtetett ebesi Szent Lőrinc-templom. Az egyházközséghez tartozó mikepércsi Jézus Szíve-kápolna bővítése, a Szent Anna-temetőkápolna megújítása, a székesegyház külső belső felújítása, oltár-restaurálások, 2011-ben két új harang szentelése, a könyvtár bővítése is meghatározták az itt töltött éveit.

Létrehozta a plébániai Szent Anna karitászt, kiegészítve a hajléktalan emberek részére kialakított nappali melegedővel, ahol napi egyszeri meleg ételt is biztosítanak számukra. Lőrinc atya elmondta, mindig mélyen megérintette, amikor a mélyszegénységgel találkozott. A plébániára folyamatosan betértek, éjszaka becsengettek az éhező, kéregető emberek, akiknek soha nem mondott nemet.

Az építkezések mellett a lelki fejlődés munkálatai is meghatározták az elmúlt évtizedeket. Lőrinc atya megszervezte az Egyházmegyei Hitoktatóképzőt, amelynek vezetője, egyháztörténelem tanára is volt, újraindította az 1932-ben megszületett, Debrecen plébániáit összefogó Debreceni Katolikus Figyelő negyedéves folyóiratot, amely időről-időre azóta is tájékoztatja és lelki olvasmányokkal ellátja a híveket. Az általa kialakított Őseink hite-kiállítás is ezt a célt szolgálja.

A plébános visszaemlékezett a 2015-ös évre is, amikor a Debreceni Katolikus Újjászületés 300. évfordulóját ünnepelték. Az egész éves gazdag programsorozat részeként az egyházközség virágkocsit állított ki a Debreceni Virágkarneválon, amelyen a virágkompozíció I. helyezést ért el.

A jó hangulatú kirándulások, zarándoklatok, hittantáborok, keresztény bálok, a Mária Légió alkalmai alatt Lőrinc atya megengedte, hogy a hívek rátaláljanak a nehéz szervezési feladatokhoz elengedhetetlen szigorú, fegyelmezett emberben rejtőző nagylelkű, jószívű, vidám és kedves vonásokra is. Kellő szigorral tanította, nevelte munkatársait, hitoktatóit. A pontosságot, a mindenben korrektséget nemcsak megkövetelte, hanem abban maga is példát mutatott. A megbeszélt időpontban Lőrinc atya minden alkalommal percre pontosan ott ült az irodai íróasztalánál és várt. Komoly, kellemetlen szituációban volt részünk, ha csak egyetlen percet is késtünk, amit nem hagyott szó nélkül.

Lőrinc atya azt is elmondta a visszaemlékezésében, hogy nagyon szeret gyóntatni, képes órákon keresztül odaadni az idejét a lelki megnyugvásra vágyóknak. A hívek elmondása is ezt erősíti meg, nagyon szeretnek nála gyónni.

Az ünneplő plébánosnak azonban szomorú emlékei is vannak. Elmondta, hogy az elmúlt évtizedekben összesen 20 káplán szolgált mellette, közülük öten elhagyták a hivatásukat. Nem tudott segíteni rajtuk. Krisztus ügye a fontos, abba kell beleállni a káplánnak, kántornak, híveknek egyaránt – fogalmazott.

A visszaemlékezés után az előretekintés következett, amelyben Orosz Lőrinc plébános Isten szeretetéről osztotta meg a jelenlévőkkel gondolatait. Mint mondta, erről minden nap elmélkedni, gondolkodni kell a sokszor rideg, közömbös, szürke világban. Ahogy végighatol a gonoszág, úgy kellene, hogy rajtunk keresztül sugározzon Isten szeretete, amely feltétel nélküli.

A Jóisten mindenkit üdvözíteni akar. Az irgalom, a jóság, a szeretet, a bizalom napi szinten kell hogy jelen legyen az életünkben. Ne csak beszéljünk a szeretetről! Az igazi szeretet tettekben mutatkozik meg, benne a feladattal és az áldozattal, amelyek összetartoznak.

A szeretetet közösségben lehet megélni, legyen az személyes, megértő és cselekvő. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, minden nap munkálkodni kell. Az igazi szeretet hitből fakad. „Szeress, és tégy, amit akarsz!” - mondta Szent Ágoston, amely kijelentés egy önálló, igazi, érett hitű római katolikus ember hitét feltételezi, aki el tudja dönteni, merre megy, nem befolyásolható, benne tartás van.

Aki szeretetben él, már nem tapogatózik, hanem a hit, a remény és a bizalom kötelékében kapaszkodik abba, akit szeret. Ezeket a szálakat, irányultságokat erényekkel kell erősíteni Jézushoz kötve magunkat, és akkor jöhet bármi az életben. Ha így járjuk végig az életünket, tapasztalhatjuk, hogy minden kegyelem, és ha itthon vagyunk a teremtett világban, akkor az örök életben is otthon leszünk.

A szentmise végén Tonhaizer József, egykori képviselő-testületi elnök mondott köszönetet a testület nevében Lőrinc atya szolgálatáért, majd Kocsis Gábor atya, Hevele Imre plébános: Az én papom című versét olvasta fel, és Ferenczi Richárd atyával együtt a káplánok nevében köszöntötték egykori plébánosukat a Boldogságos Szűzanya oltalmába helyezve további életét. A nevezetes ünnep emlékére pedig egy emléktáblát ajándékoztak Lőrinc atyának, amelynek felirata a 30 éves szolgálatról üzen.

­

***

Orosz Lőrinc 1942. március 28-án született Mezőkovácsházán, Szegeden szentelték pappá 1972. június 15-én.

Kápláni szolgálatát Mórahalmon kezdte (1972-75), majd Domaszéken (1975-77) és a Szeged-Belvárosi- templomban szolgált (1977-86). Plébánosi kinevezése 1986-ban ismét Mórahalomra szólította, itt két évet, majd ezt követően Földeákon egy évet töltött.

1991-ben a debreceni Szent Anna-templom plébánosa lett, ahol 2017-ig szolgált. 2017-ben nyugállományba vonult, és jelenleg is kisegítő lelkészként szolgál Debrecenben a homokkerti Magyarok Nagyasszonya-kápolnában. 2017-ben pápai káplán címet kapott.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye