Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Tormássiné Kapitány Ágotha a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola intézményének vezetője ötgyermekes édesanyaként fogalmazza meg gondolatait ezen a szép ünnepen.

„Istenem, köszönöm az Édesanyámat!”

Azon szerencsések közé tartozom, aki leánynak született és leányként is neveltek szülei. Bár a hajam fiúsan rövid volt, s három fiútestvéremet kenterbe vágva másztam fára, kerítésre, mégis a leggyakrabban megtalált játékszereim a babáim voltak. Hiszek a veleszületett ösztönökben, hiszen gyermekkoromban leképeztem játékaimban az anyai gondoskodást, törődést, szeretetet. Visszaemlékezve gyermekkoromra, fiatal lánykoromra, mindig az anyaságra készültem. Gimis voltam, amikor a debreceni Szent Anna-templomban leendő férjemért, gyermekeimért imádkoztam egy hétköznapi reggeli misén…

Életem legcsodálatosabb, szavakban alig kifejezhető pillanata első gyermekem születése volt. A következő négy gyermekem is hatalmas ajándék volt az Úristentől, egészségesek, számomra tökéletesek, anyaságom kitejesedését jelentették. De az első gyermek születésével indultam el az anyává válás útján. Anyának lenni, a mindent jelenti: a sok mosolyt, ölelést, az állandó aggódást, a betegágy mellett guggolást, az „anya bocsánat” és az „anya szeretlek” cetliket az ágyamon, együtt örülni a sikereknek, s együtt sírni a csalódások során.

Az anyaság egy folyamatos készenlét, az anya, aki mindig figyel, és akkor és ott van jelen, amikor szükség van rá. Az anyává válás egy folyamatos önnevelés: meg kell tanulni, hogy mikor kell elengednem, hogy megtarthassam a gyerekemet; hogy a gyermek nem presztízskérdés, hanem elfogadom és segítem a vele született adottságokkal, képességekkel.

„Az anyaság valóban semmihez sem hasonlítható öröm, amely az édesanya egész lényét mélyen felforgatja – írja az Orléans-i egyházmegye Anyák napjának megünneplésére készülő, Az anyaság kegyelme című cikke. – A fogantatással kezdődő kapcsolat anya és gyermeke között egész életük során tovább fejlődik. Az édesanyák szeretete egészen kivételes és megingathatatlan. Összetevői között ott van a meghallgatás, a jelenlét, a gyengédség, a figyelem, a megértés, az érzelmi biztonság… A legtöbbet, legjobbat adják önmagukból, hogy gyermekük kellő önbizalommal haladjon saját fejlődése útján. Ennek a szeretetnek azt is tudnia kell, mikor kell átalakulnia és teret engednie a gyermeknek, hogy az saját maga lehessen, még akkor is, ha nem éppen olyan, mint amilyennek az anya megálmodta őt.” – nekünk anyáknak ez a hitvallásunk.

Anyák napján, amikor gyermekeim köszöntenek ölelő karjaikkal, én hálatelt szívvel mondok imát: Istenem, köszönöm a Gyermekeimet!

Tormássiné Kapitány Ágotha

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye