Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata és a Megtestesülés Plébánia Kamilliánus csoportja önkéntes beteglátogató képzést indított online formában február 11-én, a betegek nemzetközi világnapja alkalmából, amely április 28-án befejeződött.

A képzés során a résztvevők előadásokat hallgathattak meg a lelkigondozói módszerekről, a beteglátogatás szempontjairól, a segítés etikájáról, a képzés gyakorlati részét pedi - a járvány miatti korlátozó intézkedések fennállása miatt - saját egyházközségükben teljesítik.

Az előadásokba – az online képzésnek köszönhetően –bekapcsolódtak Budapestről, Székesfehérvárról, Berettyóújfaluból, Nyíregyházáról, Kisvárdáról, Bárándról, Nyírgelséről. A továbbiakban a jelentkezők saját egyházközségeikben teljesítik a képzés gyakorlati részét, lévén, hogy a kórházakban még mindig látogatási tilalom áll fent.

A meghatározott témákhoz kapcsolódóan Tóth László atyától, kórházlelkészi referenstől minden alkalommal kaptunk útravaló gondolatokat.

Az öt alkalom során Jakus Ottó atya a bibliai alapokról, Laczkó Zsolt atya a meghallgatás művészetéről, Berényi András klinikai szakpszichológus az önismeret és a motiváció szerepéről tartottak előadást, dr. Faragó Artúr atya az önkéntességről mutatott gyakorlati példát.

A képzést egy nehéz témával zártuk, melynek során a súlyos betegek és haldoklók kíséréséről, mint orvos beszéltem a résztvevőknek:

„A halál létünk természetes befejezése. Embernek lenni csodálatos dolog, embernek lenni a legnagyobb vállalkozás, amit ebben a kozmoszban ismerünk.

De ahogy nem rendülünk meg attól, hogy megszületünk, miért reszketünk, miért jajgatunk, miért panaszoljuk azt, hogy egyszer el kell mennünk. Hiszen az egész létezésünknek az ad értéket, minden napunk attól lesz szép, hogy napjaink meg vannak számlálva.” (Örkény István)

A haldoklás, veszteség, gyász témájának fájó aktualitását adja a jelen időszak. Sokan veszítették el hozzátartozójukat, úgy, hogy nem tudtak elbúcsúzni. Sokan veszítették el egészségüket, biztonságukat, munkájukat, hitüket.

A gyász soha nem könnyű, de a koronavírus-járvány idején még nehezebb megbirkózni vele. Azt hiszem, szeretteink elvesztésének feldolgozása életünk egyik legnehezebb feladata. Talán nem is tudjuk feldolgozni, hanem megtanulunk együtt élni vele. A koronavírus-járvány idején, ha lehet, még nehezebb elfogadni, hogy az elbúcsúzás lehetősége nélkül kell elengedjük, akit szeretünk.

A halál, ami sok szempontból még mindig tabutémának számít, mindnyájunk életében kézzelfogható valósággá vált. Családtag, közelebbi-távolabbi rokon, jó barát, szomszéd van a veszteséglistánkon. A gyásszal gyakran együtt jár a szorongás, ami súlyosbodhat a bezártság és a vírussal kapcsolatos félelmek, akár halálfélelem miatt.

Saját egyéni életünkben kikerülhetetlen, hogy foglalkozzunk az elmúlás, a gyász kérdéseivel. Időt és bátorságot kívánnak tőlünk ezek a témák, melyekről sokat tanulhatunk Polcz Alaine, Elisabeth Kübler-Ross, Cecily Saunders műveiből, és példát vehetünk Teréz Anya életéből.

A záró előadásban említett filmet és könyvet jó szívvel ajánlom az olvasóknak: Mitch Albom beszélgetős-könyve alapján készült el a Leckék az életről című film, amely sok, a témával kapcsolatban felmerülő kérdésre választ ad a néző/olvasó számára.

https://www.youtube.com/watch?v=rO9h5Mp71Iw

„…Isten erősítse meg szívedet,

állítson talpra a belőle fakadó Vigasztalás,

indítson utadra a tőle kapott Remény,

kísérje léptedet a hozzád hűséges Szeretet…” ( Varga Gyöngyi: Reménység )

Berényiné dr. Felszeghy Márta

koordinátor

DNYEM Kórházlelkész Szolgálat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye