Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Fodor András atya, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöki helynöke, pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából aranymiséjére készül. András atya erre az alkalomra megjelent Életem zarándokútja a földön című önéletrajzi kötetében tárja az olvasó elé azt az utat, amely a gyermekkorától kezdődően az aranymiséjéhez vezetett.

A könyv első borítóján: Napfelkelte a Genezáreti-tó felett; a hátsó borítón: Naplemente a Hortobágyon fotók láthatóak. A felvételeket Fodor András atya készítette. A kötet a Magyar Kurír gondozásában jelent meg, felelős kiadó: Kuzmányi István.

András atya – tekintettel a járványügyi helyzetre – három alkalommal mutat be hálaadó szentmisét: április 14-én, szerdán 18.00 órától a debreceni Szent Anna-székesegyházban, április 25-én, vasárnap 9.00 órától az előző szolgálati helyén, a debreceni Szent Család-templomban, végül május 14-én, 14.00 órától pedig ismét a Szent Anna-székesegyházban.

Az április 14-ei hálaadó szentmise szónoka, egykori káplánja, Németh János mezőladányi plébános lesz, aki az életrajzi kötetről megfogalmazott gondolatait is megosztja az olvasókkal:

Már maga a felkérés, hogy szónok legyek az aranymisés paptestvérem, Fodor András atya ünnepi hálaadásán, éreztette velem „kicsiségemet”, s most, hogy megkértek arra. hogy, életútjáról készült könyvéhez is én írjak néhány gondolatot, egy bibliai mondatot erősít bennem: „Non sum dignus!” Tényleg, nem vagyok rá méltó, viszont a legnagyobb őszinteséggel és örömmel teszem meg.

De hogy is ne érezném törpeségemet, mikor én még összesen nem életem annyit, mint ő papként! A kedves olvasóktól pedig elnézést kérek, ha úgy érzik, hogy „ajánlóm” nem túl tudományos, és „tételes”. Ez azért van, mert András atyával kapcsolatom sem hivatalos, noha kettőnk ismeretsége hivatali volt, mely eképpen indult: ő irodaigazgató, én kispap, majd ő plébános, én káplán. De hogy nem ilyen maradt, az köszönhető személyiségének és nyitottságának, ami az én életemben is nagy változásokat hozott. Aki elolvassa az ő írását, egyet fog érteni velem.

Hogy milyen könyvet vesz kezébe az olvasó? Leginkább így jellemezném: őszinte vallomás András atya egész életéről, ami szól küzdelmekről, amelynek mozgatórugója a folytonos Istenre figyelés, miközben nem szégyelli bevallani azt sem, ha valahol elgyengült, elfáradt. HITELES. Igen, hiteles, mert nem akarja eltakarni a gyengeséget, miközben állandóan vívni akarja a jó harcot papságáért, önmaga és mások lelkének megmentéséért.

Nekem személy szerint rengeteg újat is mond a könyve, pedig azt hittem, „jól ismerem” András atyát. Jó tudni, hogy vannak még közöttünk papok (s ő ilyen), akik petróleumlámpás tanyasi világból jöttek, értékelik a legkisebb jót is, amit kapnak. Nehéz időkben volt kispap, ahogy ő fogalmaz a könyvében: „van, akinek hivatása volt, van, akinek küldetése”, utalva ezzel a „békepapság” ármánykodására. A magnak, amit szívébe ültetett az Isten, sok vihart kellett kibírnia és átélnie. 50 év távlatában elmondhatjuk: sikerrel.

De nemcsak papoknak, hanem világi embereknek is sokat adhat lelki írásának olvasása. Hadd idézzek könyvéből: „Fogadj magadhoz! Neked adom magam egészen! Mindenütt a Tied akarok lenni! Végy kezedbe, kínozz, vagy dédelgess – amelyik szükséges!”

A könyvből kiderül, hogy ő tényleg átadta magát Istennek, s Szűz Máriának, a papok édesanyjának, kinek szeretete átszövi András atya életét. Kiderül az is, hogy milyen történelmi helyzeteknek köszönheti műveltségét és sokirányú képességeit. Hogy hogyan találkozott Weöres Sándorral, Illyés Gyulával, Kodály Zoltánnal, Juhász Ferenccel, s hogyan merített erőt a lelkiélet akkori legnagyobbjaitól, akikkel levelezési kapcsolatban volt.

Messziről indult, s a Gondviselés úgy intézte, hogy az ország ezen részére vezesse útját, miközben megalakult az új Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye. Fodor András atya karizmatikus lelkületével, jó szervező képességével jelen volt az egyházmegye alapjainak lerakásában. De hogy ez milyen áldozatokba került, derüljön az ki könyvének olvasása közben…

Személyének megismerése ébresszen sokakban tisztelet az aranymisés iránt, s szent elhatározást, hogy mi is elmondhassuk vele: „Adj, Uram, hitet! Hitet Benned! Hitet a Szeretetben! Hitet a munkában! Hitet a nehézségek leküzdésében… törtető vágyat a tökéletességre!”

Jó olvasást mindenkinek, ki kezébe veszi ezt a könyvet, mert igaz a kezdő gondolat (is): „Életem, zarándokút a földön…”

Baráti szeretettel ajánlom mindenkinek!

Németh János plébános - Mezőladány

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye