Jót tenni jó! – ismerjük valamennyien ezt a nem hétköznapi mondatot, hiszen évek óta ez a mottója a legértékesebb szeretet kifejezésének, az adakozásnak.
Szükség van az alázatra ahhoz, hogy tiszta szívből tudjunk adni, az adakozás pedig csak akkor lesz igazán szívbéli, ha levetjük a felsőbbrendűség, a vagyok valaki, a hiúság, az elbizakodottság és önteltség ruháját.
Magunkra kell öltenünk az alázat hajszálvékony köntösét, mely hófehér és szinte áttetsző, mint a fátyol.
Elfogadni sem könnyű. Kimutatni, felszínre hozni, láttatni a másikkal, hogy igen, én vagyok, akinek nincs, akinek elfogyott, akinek sohasem volt, aki elesett, aki lecsúszott.
Jézus valamennyiünknek példát mutatott keresztútján, a legnagyobb fájdalmában és kiszolgáltatottságában elfogadta a segítséget Veronikától és Cirenei Simontól.
Most, egy hétig mi voltunk Veronika és mi voltunk Cirenei Simon, és a Magyar Katolikus Karitász felhívásának eleget téve tartós élelmiszert gyűjtöttünk a kisvárdai római katolikus templomban a kisvárdai karitász munkatársainak segítségével, hogy adományainkkal segíthessük a rászorulókat, a bajban lévőket.
Segítettünk, adtunk, önzetlenül és alázattal! S milyen jó volt, mert jót tenni jó!
Köszönjük mindenkinek a szeretetteljes felajánlást!
Borus Lászlóné
sajtófelelős
Kisvárda – Szent Péter és Pál-templom
Öröm-hír Sajtóiroda/ Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye