Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Jézus mindig megköszönte. Soha nem törte úgy meg a kenyeret, hogy égre ne nézett volna, és hálát ne adott volna érte.” (Gyökössy Endre)

A Szent József-év alkalmából Hála-ládát helyeztek el az egyeki Szent József-templomban azzal a céllal, hogy mindenkit ösztönözzenek a hálaadásra.

A hívek a hála-ládába elhelyezhetik családjaikért, a mindennapok történéseiért, apró eseményeiért megfogalmazott köszönő soraikat. Ezt bárki, bármikor, napközben is megteheti, és még arra is van lehetősége, hogy a templom csöndjébe elmerülve a szívből szóló hálaüzeneteket papírra vesse.

Miért is tartjuk fontosnak a hála kifejezését? Gyökössy Endre gondolataival szeretnénk erre válaszolni:

 „Sokáig kerestem, hogy tulajdonképpen mi a különbség a homo sapiens, az eszes ember és a homo christianus, a keresztény ember között. Előadás-sorozatot is tartottam erről, amelynek a végén valaki megkért arra, hogy ne huszonhét igehirdetésben, hanem egy mondatban mondjam meg, mi a különbség? Mostanra már egyetlen szóval tudom érzékeltetni a különbséget; ez a szó: a HÁLA.

A homo sapiens úgy gondolja: dolgozom érte, jár nekem, sőt, nagyobb jár, minden jár nekem. Kevés munka mellett is sok minden jár. A homo christianus ott kezdődik, hogy maga se tudja, hogyan, de egyszer csak elkezd melegedni a szíve és megköszöni, hogy süt a nap, hogy nem esik az eső, megköszöni a kenyeret. Jézus mindig megköszönte. Soha nem törte úgy meg, hogy égre ne nézett volna, és hálát ne adott volna. Az Isten Fia megköszönte. Egy régen elporladt kis eres, öreges nagyanyai kézre emlékezem, ahogy a nagy falusi kenyeret magához fogta, és mielőtt megszegte volna (katolikus volt), kis keresztet rajzolt rá a kés hegyével. A hála.

Itt eldől, hogy csak homo sapiensek vagyunk-e, vagy van valami közünk a homo christianushoz. Van-e hála a szívünkben, hogy voltak munkás magyar kezek, akik szántottak, vetettek, arattak? Van-e hála a szívünkben, hogy van még, akivel együtt törjük meg, együtt esszük meg: van férjünk, feleségünk, gyermekünk? Olyan természetes ez? Nem. Hálás vagy-e az Úrnak, hogy van, akivel együtt eszed a kenyeret? Hogy van hol megenni a kenyeret, fedél van a fejed fölött?

//…// A szeretet alapköve a köszönet, a hála. Tanuljuk meg úgy látni a világot, hogy mindenben észrevegyük Gazdánk ajándékát! Nem Istennek van a hálánkra szüksége – nekünk van szükségünk a gyógyító, őrző, minket féltő Istenre! A mi érdekünkben tanítgat minket, hogy gondoljunk bele az Ő szeretetébe, és egyszer csak hátha önként felbuzog bennünk valami, amit – jobb szó híján – így mondunk: hála.”

Pappné Fekete Mónika

PlebaniaTeam – Egyek

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye