Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Azt kell mondanunk egymásnak, hogy értékes, jó vagy, Isten szeret téged. Az a  prófétai küldetésünk, hogy életünkkel, szavaikkal a másik ember életét jobbá, élhetőbbé tegyük, hogy Isten jól tudjon bennünket használni, hogy az üzenete másokat szíven találjon.”

A vasárnap mindig alkalmat ad arra, hogy visszagondoljunk az elmúlt hétre, időszakra és megvizsgáljuk lelkiismeretünket, hogy tudtuk-e teljes szívvel imádni Istent és őszintén szeretni embertársainkat. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök január 31-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisén elhangzott homíliáját olvashatjuk.

Az ószövetségi olvasmány a próféta választásáról szól: „Az Úr, a te Istened hozzám hasonló prófétát támaszt neked…” (ld. MTörv 18,15-20). Létezik prófétai tisztség, amely fogalmat ritkán használjuk, és általában azt fejezzük ki vele, hogy valaki a jövőbe lát, megmondja, mi fog történni. De a próféta nem a jövőről szól, a jövőnek üzen, hanem Isten üzenetét a jelen emberének közvetíti az életére vonatkozóan. Így érthető a keresztény ember hivatása, amelyben folytatja Krisztus küldetését: a papság, a királyság és a prófétaság küldetését.

Minden megkeresztelt ember az általános papság része, hiszen mindannyian bemutatjuk, szeretetből meghozzuk a napi életáldozatunkat Istennek.

A királyság, a szeretet küldetése. A király a nép első embere, és Jézus arra tanít, hogy aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenkinek a szolgája.

A prófétai küldetés jelentése pedig azt jelenti, hogy az életállapotunkkal, életmódunkkal, életvitelünkkel, szavainkkal és tetteinkkel hirdessük Isten üzenetét.

Amikor Szent Pál apostol a nem házas életformát ajánlja (ld. 1Kor 7,32-35), arra kér, hogy osztatlan szívvel ragaszkodjunk az Úrhoz. Ez nem a házasság tagadását jelenti, sőt, megerősít abban, hogy a házasságban is nagyon oda kell figyelni a másikra, megtartva a leglényegesebbet, az Istennel való kapcsolatot, hogy életállapotunk prófétai állapot legyen.

Azoknak, akik teljesen Istennek szentelik az életüket, csak Istenre kell figyelniük. A világban mással is kell törődni, de nekünk, papoknak, szerzeteseknek igyekeznünk kell, hogy Isten kedvében járjunk, az Ő akaratát keressük.

Egyik életállapot sem könnyebb. Senki nem mondhatja azt, hogy a másiknak könnyebb keresztje van. Mindannyiunknak vállalni kell az életállapotunkhoz kötődő kereszteket, de ezáltal szólunk a többi emberhez, hirdetjük Isten üzenetét, nyerjük el az üdvösséget. Akkor szeretjük igazán embertársainkat, ha rendben van az Istennel való kapcsolatunk. Ezért nap mint nap, bármilyen életállapotban legyen is az ember, időt kell szánni az Istennel való találkozásra. Nincs értéktelen ember, értéktelen életállapot.

Fontos tehát, hogy teljesítsük a prófétai küldetésünket, amely a viselkedésünkben, az életmódunkban, Istenről tanúságtevő tetteinken, szavainkon keresztül kell hogy megmutatkozzon. „Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Mk 1,21). Ez a hatalom a szeretet hatalma. Nem erőfitogtatás, még csak nem is egyszerű emberi bölcsesség, okos tanítás, jótanács. Ennél sokkal több. Jézus szava, a hatalma a szeretet hatalmából fakadóan teremtő, gyógyító erővel bír.

Amikor megszólította a tisztátalan lélektől megszállott embert, akkor egyszerűen parancsolt, új életet adott neki. Olvassuk az evangéliumokban, hogy Jézus a szavai által mennyi embert meggyógyított a betegségéből, halottat feltámasztott, ördögöt űzött ki a megszállottakból. Jézus szavai képesek erre.

Saját magáért nem mond semmit, nem tesz csodát, nem változtatja a követ kenyérré, pedig meg tudná tenni. Jézus szava életjobbító szó. Nem pusztán információt közvetít, hanem mint ahogyan Benedek pápa egyik elmélkedésében fogalmazza: performatív, átalakító szó.

Jézus tanítása, szava valóban csak információt közöl, vagy életadó, életformáló, átalakító szó? Hatással van-e ránk? Ha olvassuk a Szentírást, halljuk az igehirdetést, képesek vagyunk-e arra, hogy ennek hatására türelmesebbek legyünk, megbocsássunk egymásnak, kifejezzük-e, megmutatjuk-e jobban a szeretetünket?

Ha igen, akkor életünkben valóban kifejti a hatását Jézus tanítása, Isten kimondott, megtestesült Igéje, amely üzen, szól hozzánk, hogy át tudjuk adni a prófétai üzenetet. Nem a jövendőmondást, hanem a jelen helyzetben a másik embernek és nekem is szóló üzenetet.

Isten szavának milyen hatalma van! A kimondott szavainknak is hatalma van, amikor egymásra jót, de időnként rosszat mondunk. Szavainknak emberi kapcsolatokat építő, vagy romboló súlya van. Ha egyszerűen csak azt mondjuk: Isten áldjon, akkor Isten áldását, kegyelmét kívánjuk. A Menj Isten hírével elköszönés pedig azt jelenti, hogy az evangélium üzenetével a szívedben járd életutadat. De a boldog új évet köszöntés is az isteni boldogságot kívánja. Súlya van egy-egy szónak, ami sokszor bántást, rosszat, felhánytorgatást, sebeket fogalmaz meg.

Gyökössy Endre, a Mai példázatok című könyvének egyik történetében ír egy fiatalemberről, akit alacsony növése miatt a testnevelőtanára töpörtyűnek nevezett. A fiatalember ezt a megalázó élményt végighordozta életén keresztül, és öngyilkossága előtti búcsúlevélben ezt írta: minek is éljen egy töpörtyű.

Azt kell mondanunk egymásnak, hogy értékes, jó vagy, Isten szeret téged. Az a  prófétai küldetésünk, hogy életünkkel, szavaikkal a másik ember életét jobbá, élhetőbbé tegyük, hogy Isten jól tudjon bennünket használni, hogy az üzenete másokat szíven találjon.

Kérjük Isten kegyelmét, hogy képesek legyünk életünk során hordozni szívünkben az üzenetét, szavainkkal, tetteinkkel tudjuk azt továbbadni embertársainknak teljesítve a krisztusi: papi, királyi és prófétai küldetésünket! – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök,

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye