Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Kérjük az Urat, világosítson meg minket, hogy megértsük, mily reménységre hívott meg minket. Értjük Őt? Igazán megérteni az tud, aki szeret. De ha szeretjük, akkor miért panaszkodunk szüntelen?

Az alábbiakban Vadászi László atya, a debreceni neokatekumenális közösség vezetőjének elmélkedését olvashatjuk.       

A farizeusok figyelmeztetik Jézust, hogy a tanítványai olyat tesznek, amit nem szabad. Megszegik a szombatot (ld. Mk 2,23-28). Isten törvénye szent. Jézus azonban felmenti a tanítványait: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért”. Jézusnak ezt a mondását szívesen idézik az emberek: „A törvény van az emberért, nem az ember a törvényért”, és ezzel igazolják magukat, amikor megszegik a szabályokat, nem tartanak be valamilyen előírást. „A törvény van értem, vagyis azt csinálok, amit akarok. Jézus is megmondta.”

        Erre hívott meg minket Isten? A szombati nyugalom a tízparancsolat harmadik parancsa: „Az Úr napját szenteld meg.” Isten maga írja elő ezt Izraelnek, kőtáblába vésve, és a farizeusok, mint az ortodox hit őrei, figyelmeztetik erre Jézust.

A szent értelme életünkben

Szenteld meg az Úr napját. De mit jelent ez a szó: szent? A „szent” kifejezés jelentése: más, félretett, elkülönített. Isten a szent. És Isten más. Más, mint a teremtett világ. Jelen van a világban, benne van, de mégis kívül. Más, különálló, hiszen a teremtmény tükrözi, de nem tudja teljesen magába foglalni a Teremtőjét. És mivel Isten szent, ezért szentnek mondjuk mindazt, ami Isten számára van elkülönítve, félretéve. A szent könyveket nemcsak azért mondjuk szentnek, mert Isten szavát tartalmazzák, hanem mert el vannak különítve Isten számára: a liturgiában, az istentiszteleten, a szentmisében való használatra, hogy segítsenek Istenhez fordulni. Ugyanígy a szent edények nem azért „szentek” mert különleges anyagból vannak, vagy mert rendkívül szépek, hanem mert elkülönítettük, és kizárólag a liturgiában, a szentmisében használjuk. És nem visszük haza, hogy otthon együnk vagy igyunk belőle.

Állj az Úr elé!

Így érthető a szombat törvénye, a harmadik parancsolat. Az Úr napját szenteld meg. Tedd félre, különítsd el, add az Úrnak. Gondoljunk egy népszerű fogalomra a mai kor házassági tanácsadásában: együtt töltött „minőségi idő”. A „szenteld meg az Úr napját” ugyanezt jelenti: fordulj az Úr felé. Állj le a sok elfoglaltságoddal, és tölts egy kis időt Istennel. A minőségi idő azt jelenti, hogy most Ő az első a számomra. Mit is mondanak az házassági tanácsadók, pszichológusok? Az együtt töltött „minőségi idő” helyreállíthatja, kialakítja, növeli, elmélyíti a két fél közötti bensőségességet, intim kapcsolatot. Most csak te számítasz.

        De ha a szombat megszentelése az Isten felé fordulást jelenti, abbahagyom a munkát egy napra és…, akkor érthető, hogy Jézus miért védi meg tanítványait. A farizeusok Jézusban egy embert látnak, a tanítványok sem fogják még fel, hogy ki is valójában Jézus, de Jézus igen: Ha a tanítványai vele vannak, akkor Isten jelenlétében vannak, egy állandó, permanens szombatot élnek meg (vö.: Mk 2,19b „Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek”).

Amikor a tanítványok, elfogadták Jézus hívó szavát, és követték őt, Jézus mellett, Isten jelenlétében éltek. Nem, hogy nem szegték meg a szombatot, hanem éppen ellenkezőleg, beteljesedett rajtuk. Jézus védő szavai nem azt jelentik, hogy „nem a törvény a fontos, hanem én”, és ezért azt csinálhatok, amit akarok, hanem pont ellenkezőleg: követik Jézust, és nem azt csinálják, amit akarnak, hanem amit Jézus mond.

Nekünk mit mond Jézus?

Az apostoloknak könnyű volt, mert saját szemükkel látták, fülükkel hallották, kezükkel tapinthatták. Igen, mi viszont olvashatjuk is az Egyház tanítását, az Egyház történelmét: hogyan élte meg boldogok és szentek sokasága a Krisztussal való életet. A farizeusok (írástudók, szadduceusok, vének és főpapok…) ugyanúgy látták és hallották Jézust, mint az apostolok, mégis keresztre feszíttették. A lényeg nem az, hogy látjuk vagy halljuk-e Jézust, hanem hogy el tudjuk-e fogadni a szavait. Honnan tudod, hogy ha az Egyházán (Szentlélek) keresztül hozzánk intézett szavait nem tudod elfogadni, akkor, ha Ő maga mondja neked, nem fogsz ugyanúgy tiltakozni ellene?

 Van, amikor nincs kedvünk megtenni azt, amit meg kellene

Honnan tudod, hogy képes vagy alávetni magadat Neki? A Szentírás buzgóságról, hanyagságról, türelemmel való várakozásról beszél (ld. Zsid 6,10-20). Ha magunkba nézünk, tudjuk, hogy vannak életünkben olyan pillanatok, amikor nem hogy buzgók nem vagyunk az Úrban, hanem éppen ellenkezőleg semmi kedvünk sincs megtenni azt, amiről tudjuk, hogy meg kellene tenni. Nem tetszik; nem érdekel; fáradt vagyok; nincs kedvem; más sokkal vonzóbb; most inkább azzal foglalkoznék; nincs időm erre, alig várom, hogy azt a másik dolgot tehessem. Ismerős helyzetek. Szeretnem kellene, de undok, kihasznál, egyáltalán nem szeretetre méltó, utálom, nem érzek iránta semmit, csak szenvedést okoz nekem, kutyába sem vesz, csak parancsolgat. És lehet még folytatni, mindenki hozzáteheti a magáét.

Uram, a Te kedvedért megteszem

Hogyan tudok Jézussal lenni, hogyan tudom követni, hogyan tudok az Ő szavai szerint élni? Tegyem meg, szeressem? Még az is lehet, hogy az az alak nem is olyan ellenszenves, van sok barátja, de én akkor sem bírom. Még ha semmi alapja nincs az érzésemnek, az akkor is valós. Nem bírom, nincs erőm, nincs kedvem, nem érdekel. Majd ha érdekel, ha lesz kedvem, erőm, akkor megteszem. De ez az idő csak nem jön el, mert valami mindig közbejön.

Mit tudunk tenni, ha Jézussal akarunk lenni? Először is ne ijedjünk meg ezektől az érzésektől. Ne söpörjük félre, ne takargassuk, ne próbáljuk meg felmenteni magunkat, mert pont ezek a helyzetek adják a lehetőséget, hogy Jézushoz csatlakozzunk. Ezek a helyzetek kínálják az utat hozzá. Pont ezek: „Tudom, hogy mit kellene tenni, de nem akarom, nem látom az értelmét, nincs semmi kedvem hozzá. Uram, magam miatt, főleg a másik ember miatt soha nem tenném meg, most rengeteg más dolgom lenne, de a te kedvedért mégis megteszem. A te kedvedért. „…de a te szavadra, kivetem a hálót” (Lk 5,5).

Fotó: www.verbita.hu 

Vadászi László atya

Debrecen – Neokatekumenális közösség

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye