Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök vasárnaponként továbbra is 11.30-kor mutat be szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyen online is részt vehetünk. A szentmisét élőben követhetjük a Debrecen Televízióban, a dehir.hu, az egyházmegye You-Tube, illetve Facebook oldalán.

Karácsony ünnepét követő második vasárnap bemutatott szentmisén a főpásztor arról a kérdésről elmélkedett, hogy befogadjuk-e Istent, az Ő bölcsességét az életünkbe, hogy az istengyermekség hatalmában részesülve örök életünk legyen (ld. Jn 1,1-18).

Az alábbiakban a főpásztor elmélkedését tesszük közzé.

Sirák fia könyvében olvashatjuk: „A maga dicséretét zengi a bölcsesség” (Sir 24,1). A bölcsesség Isten ajándéka, amelyet elküld minden embernek a közösségén, a választott népén keresztül. Az a kérdés, hogy az emberek befogadják-e az igazi bölcsességet, vagy az evilági okosságokkal, okoskodással élnek.

Szent Pál apostol magasztalja a bölcsesség lelkét, amely az emberi lélekben világosságot gyújt, gazdag reménységre hívott meg, fölséges örökséget ad az embernek (ld. Ef 1, 17-18). Ismét az a kérdés, befogadjuk-e, élünk-e vele.

Erről szól a csodálatos Logosz-himnusz (Jn 1,1-18). „Az Ige testté lett, közöttünk lakott” (Jn 1,14), emberré lett, megtestesült a bölcsesség. Befogadjuk-e Őt? „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek"  (Jn 1,11-12). Ez a központi gondolata ennek a szentírási szakasznak.

Az Isten tulajdonai vagyunk, akár tetszik, akár nem

„Minden általa lett” (Jn 1,3), Isten mindent az örök bölcsesség, a megtestesült Ige által teremtett. Szent Pál Krisztust magasztalva mondja: „minden benne áll fenn” (Kol 1,17). A valóság Krisztusban van, a világ és benne mi, emberek Jézusé, az Ő tulajdona vagyunk, akár tetszik, akár nem. Van, aki ezt nem veszi tudomásul.

Amikor Jézus eljött erre a világba, a tulajdonába, akkor az övéi nem fogadták be Őt. Ez a bűn valósága, amely nem csupán egy rossz cselekedet, hanem sokkal mélyebben gyökerezik, az Isten nélküli életet jelenti. A bűn az ember tragédiája, ahogyan Madách mondja. Aki Isten nélkül él, bármit tesz, kudarcra van ítélve, tönkre fog menni az élete. Akármilyen ügyes, okos, nagy tudománnyal rendelkezik, bármennyire jó szervező, ha nem Istennel építi világát, az életét, az kudarcot vall.

Az embernek a szabad akarata révén hatalma van arra, hogy visszautasítsa Istent. Ez a hatalom viszont csak a saját tönkretételéhez elegendő. Ám akik befogadták Őt, azoknak egy másfajta hatalmat, az istengyermekség hatalmát adta, akik nemcsak testből és vérből, hanem Istentől születtek erre a világra.

Mit jelent az, hogy Istentől születni, Isten gyermeki hatalmával élni, Istené lenni?

A valóság az, hogy ez a világ Jézusé, éppen ezért tragédia, hogy visszautasítják. Az embernek viszont esélye, lehetősége van arra, hogy befogadja Őt, és megkapja az istengyermekség hatalmát.

Tulajdonképpen ezt jelenti a vallásosságunk, amely nem más, mint Istené lenni. A vallásosság nem vallásgyakorlást jelent, hanem azt, hogy hitem szerint élek. Nem egy mellékes járulék, hanem a megismert hit szerinti, Istent, az Ő bölcsességét befogadó élet, amely emberségünk legmélyén határoz meg bennünket. Istené vagyok, az Övé kell hogy legyek.

Sok nehézséggel, testi-lelki betegséggel, gyásszal küzdünk, kereszteket hordozunk, de ezek nélkül is nehéz az életünk, mert sötétségben élünk. Mégis az a tény, hogy Isten emberré lett, közöttünk lakott – az eredeti szöveg szerint: közöttünk verte fel sátrát –, örömhírt, evangéliumot jelent számunkra.

Isten velünk, bennünk lakása nem egy távoli valóság, tanult hitigazság. Ez határozza meg az életünket.

Minden rossz dolog az életünkben egy nagyobb jónak a része

Vallásosságunk alapja, Jézus Krisztus követése. Ahogyan Ő élt, nekünk is úgy kell élnünk. Ha megnézzük földi életének utolsó három évét, láthatjuk, milyen sok rossz dolog történt vele. Mégis, amikor elköszönt tanítványaitól az utolsó vacsorán, azt ígérte, hogy helyet készít nekik (ld. Jn 14,3). Ez azt jelenti, hogy mind az a rossz, amely vele történt, az egy nagyobb jó, az üdvösségtörténetnek a része. Az én istengyermekségem is azt jelenti, hogy minden rossz dolog az életemben egy nagyobb jónak, az üdvösségtörténetemnek a része.

Ha így tekintünk a hitünkre, istenkapcsolatunkra, akkor belátjuk, hogy ez nem pusztán vallásgyakorlat, hanem az Isten által készített fölséges örökség valósága.

Jézus szenvedése előtt elmondta: „Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket” (Jn 14,3). Nem arról beszél, hogy mennyi mindent kell majd miattunk elszenvednie, hanem arról, hogy értünk vállalja mindezt, mert a nagyobb jó, az üdvösség, az örökélet felülmúl mindent. Minden sötétség, minden rossz egy nagyobb jó része.

Ez a nagyobb jó pedig attól függ, hogy befogadjuk-e Őt. A személyes üdvösségtörténetünk attól függ, hogy mellette döntünk-e. Ez az istengyermekségünk valósága.

Döntsünk a bölcsesség, Isten mellett, és akkor megtapasztalhatjuk azt a csodát, hogy életünk örök élet, az istengyermekség valódi hatalom, amely legyőzi a sötétséget, a bűnt és túlmutat arra a nagyobb jóra, amit Isten ajándékozni akar nekünk – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes

sajtóreferens

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye