Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Karácsony első napján, december 25-én Palánki Ferenc megyéspüspök mutatta be a 10.30-kor kezdődő ünnepi szentmisét a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban, melyen a főpásztor hivatalosan is elköszönt Felföldi László kinevezett pécsi püspöktől, egyházközségünk korábbi plébánosától, egyben beiktatta a Magyarok Nagyasszonya Főplébánia új plébánosát, Csordás Gábor atyát. Az ünnepi szertartáson a debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel együtt misézett Felföldi László kinevezett pécsi megyéspüspök, Csordás Gábor, a Magyarok Nagyasszonya Főplébánia új plébánosa, dr. Papp Tibor, a görögkatolikus Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke, Törő András, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatója, valamint Szidor János, a Főplébánia káplánja. Az ünnepi szentmisén jelen volt dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere is.

Köszöntés

Az ünnepélyes bevonulást követően Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntötte a megjelenteket és a híveket. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte Felföldi László kinevezett pécsi püspököt, eddigi plébánosunkat és általános helynök atyát, akinek méltatta plébánosi és helynöki szolgálatát. Külön köszöntötte dr. Papp Tibort, a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynökét, dr. Kovács Ferencet, Nyíregyháza polgármesterét, továbbá Csordás Gábor atyát, aki hivatalába történő beiktatását követően hivatalosan is a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébánia plébánosa és az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet igazgatója lesz.

A dispozíció

Az olvasmányok és az evangéliumi szakasz felolvasását követően, a beiktatási szertartás kezdetén, dr. Törő András,  a püspöki hivatal irodaigazgatója felolvasta Csordás Gábor atya dispozícióját, melyben Palánki Ferenc megyéspüspök 2020. december 15-i hatállyal az egyházmegyei karitászigazgatói beosztása érintetlenül hagyásával kinevezte plébánosnak a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébániára és számára a hivatalával járó Keresztelő Szent Jánosról nevezett szabolcsi prépost címet adományozta számára, továbbá kinevezte a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Lelkipásztori Intézete igazgatójává. A püspök atya a dispozícióban azt is kérte, hogy Csordás Gábor atya eddigi plébániáját, a nyíregyháza-borbányai Szent László plébániát káplánjai segítségével, oldallagosan lássa el.

Plébánosi eskütétel

Ezt követően Csordás Gábor atya hivatalosan kérte beiktatását a püspök atyától, majd esküt tett a főpásztornak a plébánosi kötelességei teljesítésére vonatkozóan: „Isten engem úgy segéljen és az ő szent evangéliuma, melyet kezemmel érintek.”  Majd a plébánosi szolgálat hivatalos kezdetének jeleként Palánki Ferenc megyéspüspök átadta a templom kulcsát, az evangéliumos könyvet, valamint a misézőkelyhet Csordás Gábor beiktatott plébánosnak.

A főpásztori tanítás

Palánki Ferenc megyéspüspök főpásztori tanítását Felföldi László püspök atya választott jelmondatának: „Megismertük a szeretetet” (vö. 1Jn 4,16) gondolata mentén kezdte:

„Megismertük a szeretetet”. Szent János első leveléből való ez a mondat, mely így folytatódik: „… és hittünk benne”, mert az ismereteinkből hit fakad. Ha megvizsgáljuk, a hitnek három összetevője van: az ismeretanyag, az emberi akarat és az isteni kegyelem. Ezzel az utóbbival nem szokott baj lenni. Isten kegyelme árad felénk, bőségesen jön, kapjuk. De az ismeretanyaggal és az emberi akarattal már szokott probléma lenni. Nem ismerjük jól, nem ismerjük eléggé Istent, az ő szeretetét, és ezért nem fakad hit ebből az ismeretből. De a hívő ember számára is nagyon fontos a megismerés, hogy egyre jobban megismerjük az Istent, mert ezt a mondatot így is lehet értelmezni: Mi, akik hittünk, megismertük Isten szeretetét, hogy mi, akik hittel közelítünk Istenhez, egyre inkább megismerjük az ő szeretetét.

Az, hogy 2000 évvel ezelőtt született egy kisgyermek Betlehemben, egy istállóban, az önmagában nem sok mindent jelent. De ha hittel közeledünk felé, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy ez egy misztérium, egy olyan csodálatos dolog, ami mellett nem mehetünk el közömbösen. Megismertük Isten szeretetét, aki földi élete első pillanatától kezdve vállalta a közösséget a hajléktalanokkal, a szegényekkel, a kitaszítottakkal. Megismerhetjük rajta keresztül az Isten szeretetét, egyre inkább eltelhetünk ezzel a szeretettel és egyre inkább kaphatunk általa küldetést, hogy felfogjuk azt, hogy miért is vagyunk ezen a világon. Hogy az a mi feladatunk és küldetésünk, hogy ennek a szeretetnek a hírnökei legyünk. Jézus Krisztus eljött erre a világra, hogy megismertesse Isten szeretetét, hogy megmutassa, milyen az igaz emberség. Elhozta a jóságot, elhozta a kedvességet. Ha valaki lát egy csecsemőt, egy piciny gyermeket, azonnal mosolyra húzódik a szája, azonnal kedveskedni próbál a kisgyermeknek. Milyen nagy öröm, mikor a családba gyermek születik, és milyen nagy öröm, ha istengyermek születik. Az egyház nagy családjában istengyermekek születnek minden kereszteléskor. Milyen nagy öröm, hogy Isten gyermekeként elkezdünk Jézushoz hasonlítani, mi is Isten gyermekei vagyunk és így az emberségünk útban lesz a teljesség felé. Jézus azért jött el, hogy megmutassa a gyöngédséget, a kedvességet, az emberiességet.

Tegnapelőtt, december 23-án, Ferenc pápa az audiencián, az általános kihallgatáson, beszédében megemlítette, hogy nem régen tudósokkal a mesterséges intelligenciáról és a robotokról beszélgetett. Megkérdezte a tudósokat, hogy mit nem fognak tudni a robotok. S azt válaszolták egyöntetűen, hogy nem fognak tudni kegyességet gyakorolni. Nem lesz bennük soha gyöngédség. Mert ez az emberségünkhöz tartozik. Jézus Krisztus erre akar bennünket megtanítani, hogy kövessük őt. Karácsony titka: Isten emberré lett. Hogyan tudjuk őt követni? Ha mi is emberré leszünk. Jó emberré. Olyan emberré, amilyenné ő lett, hogy ő képes volt mindig szeretni. Ma nagyon fontos, hogy a dolgainkat, tárgyainkat jól kezeljük. De Isten nem valamit küldött, nem valakit küldött maga helyett, nem egy tárgyat, még csak nem is egy eszményt, hanem ő maga jött el. Emberré lett, személlyé lett. sajnos mi jobban szeretünk a dolgokkal, tárgyakkal foglalkozni, mint a személyekkel, és nagyon sokszor a személyeket is tárgyiasítjuk. Nagyon sokszor a tárgyakat, amelyek elhasználódnak, kidobjuk, de sokszor így tekintünk egymásra is. Ferenc pápa azt mondja erre, hogy ez a leselejtezés kultúrája, hogy aki, vagy ami nem hasznos számomra, azt eldobom, leselejtezem. Ezzel máris elvész az a szeretet, amivel Isten közelít hozzánk. Isten az embert, egyikünket sem, soha nem selejtezi le. Soha nem tart bennünket lecserélhetőnek. Hiszen mindannyiunkért meghalt. Ez az emberi méltóságunk alapja, mert az ő képmására vagyunk teremtve. Az ember istenképű és a mai ünnepnek a titka pedig, hogy az Isten emberképű lett, hogy megváltsa a világot, hogy megváltsa az elbukott emberiséget, hogy akik a halál árnyékában ülnek, azoknak világosság támadjon. Jézus Krisztus ezért jött el, hogy elénk élje a szeretet. Emberi oldalról nézve persze nem volt sikeres. Ha végignézünk az életén, egészen a kezdetektől fogva, hogy hajléktalanként született, aztán menekülnie kellett Egyiptomba, majd egy vidéki kisvárosban kétkezi munkásként dolgozott, ácsként. Aztán amikor tanítani kezdett, akkor sem volt hová lehajtania a fejét. Egy ideig szívesen hallgatták, megcsodálták a csodáit, de aztán a nyilvánvaló csodák ellenére is áskálódni kezdtek ellene, visszautasították, majd pedig kigúnyolták, megkínozták, kivégezték. És Jézus minden körülménytől függetlenül megmaradt a szeretet útján. Ő mindig szeretett bennünket, nem mondott le rólunk soha.

A mai világban azt mondjuk az a sikeres, az a boldog ember, akinek sok öröme van. Jézus arra tanít meg bennünket ebben a nehéz, járványos helyzetben, hogy bármilyen nehéz is az életünk, mindig találhatunk benne valami kis örömöt, valami jót. Mint a pásztorok, akik megtalálták a kisgyermeket abban a sötét éjszakában. Elmentek keresni és megtalálták az istállóban azt a piciny jót, azt a kicsi jót. Mi is kell, hogy megtaláljuk az életünkben a nehézségek közepette is azt a jót, hogy megtaláljuk a szívünkben és megtaláljuk a másik ember szívében is azt a jót, amelyet Isten nekünk adott. Jézus a bűnben, a halál árnyékában levő embereknek hozott tiszta fényt, világosságot. A zaklatott szívű emberek életébe hozott igazi békességet. Az ő békessége nem azt jelenti, hogy az életünk problémamentes, hanem azt jelenti, hogy a belső lelkivilágunkban az Isten rendet rakott, isteni rendet rakott. Ezt jelenti a belső béke, amely aztán kisugárzik a többi ember felé, eljut másokhoz, amely segít minden nehéz helyzetben, minden körülmény között megtalálni azt a kicsiny jót, azt, hogy jelen van az Isten. Ha ebbe belegondolunk, akkor ez már nem is olyan kicsiny jó, ez már igazán nagy jó, hogy az Isten minden élethelyzetben jelen van, hogy az ő akaratát minden élethelyzetben tudjuk teljesíteni, hogy ne csak a saját elképzeléseinket próbáljuk megvalósítani, hanem próbáljuk megtalálni Isten akaratát az életünkben.

Az emberek álmodnak… De gondoljunk bele, hogy Istennek is van álma mindannyiunkról, van egy álma minden emberről és nekünk ezt az álmot kellene megvalósítani, nem csak a sajátjainkat kergetni. Isten álmodott rólunk egy boldog életet, egy örökké tartó életet, és akkor leszünk igazán boldogok, ha nem a földi örömöket hajszoljuk, hogy sok-sok örömben legyen részünk itt a földön, hanem akkor, ha elkezdünk a szeretet útján járni és ezt a belső békét, melyet a gyermek Jézus tanított nekünk, meg tudjuk szerezni.

Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk és hittünk benne, és mi, akik hittel közelítünk a betlehemi jászolhoz, még jobban megismerhetjük Isten szeretetét. Ezzel az üzenettel, gondolattal köszönjük meg László püspök atyának a tanítását, a szolgálatát, igehirdetését, áldozatbemutatását, és ezzel kérünk áldást püspöki szolgálatára. Kérjük az áldást Gábor atya szolgálatára is, aki most elkezdi ezt az egyházközséget, ezt a plébániát vezetni. Gábor atya védőszentje Szent Gábriel főangyal, aki a fő örömhírt hozta Máriának és mindannyiunknak. Kérjük az ő közbenjárását is, hogy Gábor atya nekünk, itt Nyíregyházán, társszékesegyházunkban a legfontosabb örömhírt tudja hirdetni. Ő is képes legyen áldozatot hozni, áldozatot vállalni mindannyiunkért, embertársaiért, a rábízottakért, és így ő is megtalálja minden körülmények között azt a békét, amelyet Jézus nekünk akart adományozni.

Hálásak vagyunk ezért a mai ünnepért és kérjük az Urat, imádkozzunk együtt, hogy minél hamarabb megszűnjön a járványos helyzet, és aztán örömmel tudjuk kifejezni szeretetünket, hiszen a maszk alatt hiába mosolygunk egymásra. Pedig tudjuk, hogy egy-egy mosoly milyen sokat tud jelenteni. Egy gyermek mosolya, egy Istengyermek mosolya a betlehemi kisded mosolyát idézi. Kérjük az Urat, áldja meg életünket, szolgálatunkat. Ámen.

Eucharisztia és köszöntések

A főpásztori tanítás után a szentmise az Eucharisztia közös ünneplésével folytatódott, majd a liturgia végén az egyházközség képviseletében Gerhes József akolitus köszöntötte Palánki Ferenc megyéspüspököt, köszönetet mondott Felföldi László kinevezett pécsi megyéspüspöknek az elmúlt három év plébánosi szolgálatáért, egyben megköszönte Csordás Gábor plébánosnak, hogy lelkesedéssel vállalta a plébánosi feladatokat.

Dr. Papp Tibor nyíregyházi egyházmegyés főhelynök Krisztus születésének örömhírét és Szocska A. Ábel püspök köszöntését tolmácsolta a főpásztoroknak, majd méltatva Felföldi László atya emberi és plébánosi erényeit, erőt és Isten kegyelmét kérte a további, immár püspöki szolgálatára.

Útravaló

Az ünnepi szentmise zárásaként Palánki Ferenc megyéspüspök átadta főpásztori ajándékát, egy főpásztori botot László püspök atyának. Úgy fogalmazott, hogy ez a bot nem egy egyszerű pásztorbot, hanem egy helyi kötődésű egykori főpásztornak, a kemecsei születésű, az 1920-as években felszentelt, egri segédpüspökként szolgáló Kriston Endre egri segédpüspök pásztorbotja. Palánki püspök atya kérte László püspök atyát, hogy amikor ezt a pásztorbotot használja, a kezébe veszi, akkor gondoljon az itteni nyájra és gondoljon arra, hogy a püspök hivatása az, hogy jó pásztor legyen. A ünnepi szentmise főpásztori áldással zárult.

A szentmise felvételről a társszékesegyház YouTube csatornáján ide kattintva megtekinthető.

Fotó: Trifonov Éva
Forrás: Magyarok Nagyasszonya Egyházközség