Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, december 20-án, advent negyedik vasárnapján a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét.
A főpásztor homíliájában arra irányította a figyelmet, hogy Isten nagy dolgokat tesz életünkben, ehhez várja a mi igenünket, hogy általunk is megszülethessen a szeretet a világban.
A hívő emberben benne van a vágy, hogy valami szépet adjon, tegyen Istennek. A palotában élő Dávid királyban, látván, hogy az Úr ládája sátorban van, megszületett a vágy, hogy templomot építsen számára. (Ld. 2Sám 7,1-5)
Szép és jó ez a szándék bennünk. Az Úr azonban prófétáján keresztül válaszol az embernek eme igyekezetére, mondván, hogy eddig és ezután is Ő fog nagyot tenni az emberrel, és leszármazottai között lesz a Megváltó, „s országának nem lesz vége” (Lk 1,33).
Nagy kísértés az önelégültségünk a jó szándékunk mellett. Böjtölünk, naponta imádkozunk, hajnali misékre járunk, adakozunk, jócselekedeteket hajtunk végre, és közben magunkra figyelünk, nem pedig Istenre, a jóság forrására. A jótékonykodó ember középpontja saját maga, a jóságé pedig maga a jóság forrása. Ennek a kísértésnek kell ellenállnunk – fogalmazott a főpásztor.
Sokan úgy gondolkodnak az istenkapcsolatról, hogy az isteni energiákat egy pontba sűrítve, azt a saját céljaikra használják fel. Nagyobb intenzitással imádkoznak a nehézségek ideje alatt, de ha a probléma megszűnik, akkor már kevésbé számít az ima, és hálát adni is elfelejtenek az emberek. Isten az ő szeretetének erőterébe szeretne bevonni bennünket. Nem azt akarja, hogy nagy dolgokat tegyünk, hanem, hogy vele legyünk, hiszen azért jött el erre a világra. Azt akarja, hogy az isteni energia, erő és kegyelem rendelkezésére álljunk. Ez a megtestesülés titka. Mária nyitott szívvel fogadta az angyal rendelkezéseit, amikor megszólította őt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál” (Lk 1,29).
A püspök atya itt a görög eredeti szövegre utalt, ahol az angyal szavaiként az örvendj, ujjongj kifejezést olvashatjuk. Bennünket is megszólít az Isten, nekünk is ezt mondja: örvendj, ujjongj, és arra hív meg a keresztségben, hogy a szívünket az Ő templomává tegye.
A szentáldozásában egyesülünk Istennel, a kegyelem teljességét hordozzuk. Az Úr veled van, velünk van. Fájdalmunkban, nehéz helyzetekben úgy érezzük, hogy elhagy bennünket az Isten, pedig Ő mindig velünk van, és hív bennünket is, hogy válaszoljunk az Ő szeretetére. Ha Istent hordozzuk a szívünkben, az Ő kegyelmével eltelve sok mindent kibírunk, sőt a másik ember örömének forrásává tudunk válni.
Tegyük fel önmagunknak a kérdést, milyen volt az adventi készületünk azokhoz képest, akik nem Krisztus születésére várakoznak? Mennyire figyeltünk Istenre, arra, hogy Ő nagyot akar alkotni az életünkben? Inkább a külsőségekre, a bevásárlásra, a betegségre figyeltünk, és nem egymásra? Szolgáltuk-e a másik örömét? Adventünk végén megszülethet-e bennünk Krisztus?
El akar jönni hozzánk az Úr, meg akar szólítani kegyelmével, örömével, hogy mi is örvendjünk, igent mondjunk. Mária kimondta, hogy történjék velem szavaid szerint, legyen nekem a te igéd szerint. Isten a világ kezdetén mondta, hogy legyen, és a megváltás hajnalán válaszul az ember – Mária – így fogalmaz: „legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38)
A másik fordítás: történjék velem szavaid szerint szintén nagy mélységeket rejt magában. Arra utal, hogy nem én vagyok a középpont, hanem Isten nagy műve valósul meg.
Jó, hogy van bennünk vágyakozás, hogy szeretnénk Istennek nagyot tenni, csak arról ne feledkezzünk meg, hogy Isten sokkal nagyobbat tesz velünk.
Szolgáljuk örömmel egymás örömét! Mária útra kelt és elment a hegyekbe, hogy idős rokonát, Erzsébetet szolgálja, és megossza vele az örömét. Az angyal nem küldte Máriát, hogy szolgáljon, de Mária, aki befogadta a szívébe, méhébe Istent, tudta, mit kell tennie.
Ha mi is befogadjuk a szívünkbe Istent, akkor mi is tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk, hogyan kell egymást szolgálnunk, és a szeretet által hogyan kell gyógyítanunk a beteg világot.
Hogyan gondolhattuk azt, hogy mi egészségesek maradhatunk egy beteg világban? Ferenc pápa eme gondolatával arra figyelmeztet, hogy a nehézségek, a bűn, a világ sebei csak úgy gyógyíthatók meg, ha éljük a szeretetet, ha engedjük, hogy rajtunk keresztül is világra jöhessen Isten szeretete, maga Jézus Krisztus.
„Te, aki csodálkozva nézed, hogy Mária szavától függött az Isten terve, mit szólsz, ha megtudod, hogy évek óta vár Isten a Te igenedre.” (Dom Hélder Câmara)
Isten várja a mi igenünket, szeretetünket, nyitott szívünket, hogy rajtunk keresztül is beléphessen a világba, gyógyítva azt, mi pedig legyünk egymás örömének a szolgái! – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.
Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye