Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Székfoglaló szentmise - 2015, Nyíregyháza, Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház

Palánki Ferenc megyéspüspök atya öt éve vezeti az egyházmegyénk életét. Ferenc pápa 2015. szeptember 21-én nevezte ki a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökévé, a beiktatási szentmise pedig 2015. november 14-én volt a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

Az alábbiakban a főpásztorral beszélgetünk az élet kérdéseiről, különös tekintettel Istenről, a Szeretetről, valamint az egyházmegyei vezetést érintő további elképzelésekről.

– Az elmúlt öt évben  püspök atya beszédeit a munkámból adódóan lehetőségem volt átelmélkedni, összegezni, leírni. Ha egy szóval kellene meghatározni a beszédek dominanciáját, világosan és határozottan a szeretet kifejezésével élnék. Isten és egymás iránti szeretetgyakorlásának a hangsúlyozása mindig átszőtte a homíliákat.

– Egyszer azt kérdezte tőlem egy hívő ember, miért beszélünk mindig a szeretetről. Ez valóban így van. Tulajdonképpen Istenről beszélünk, mert Isten maga a Szeretet. Nekünk semmi más dolgunk nincs, minthogy Róla beszéljünk. „Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne” (1Jn 4,16). Arra kaptunk meghívást, hogy belekapcsolódjunk ebbe a szeretetáramba. Én nem is szeretnék másról beszélni, csak Istenről, vagyis a szeretetről.

Úrnapja - Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház, 2020

– Keresztény hitünk alapja a válaszunk arra a kérdésre, amit Jézus feltett Péternek: „Szeretsz engem?” (Jn 21,17). Jézus a püspök atyának is felteszi-e a kérdést: Ferenc, szeretsz engem?

Istennek csak akkor szabad kimondani azt, hogy szeretlek, ha az igaz, és akkor lesz valóban igaz, ha azt az életünkkel tudjuk alátámasztani

Benne van a mindennapi munkánk, a hűség, az odaadottság, az elköteleződés, mindenkinek a saját életállapota szerint. Az embernek örök gondja, hogy mit adjon Istennek, amivel kimutathatja a szeretetét. Az ószövetségi nép áldozatok bemutatásával fejezte ki Isten iránti hűségét.

Jézus ezt leegyszerűsítette, Ő világosan elmondta, ha engem akartok szeretni, akkor szeressétek egymást. „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 10,40). De ezt a szeretetet úgy kell megélnünk, hogy valóban igaz legyen. A dolog nagyon egyszerű, de egyáltalán nem könnyű. Könnyelműen kimondjuk, hogy szeretjük az Istent, de erre Szent János apostol azt mondja:

Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát” (1Jn 4,20).

Általánosságban szeretjük az embereket, de egy-egy embert, aki mellettünk él és keresztet is rak a vállunkra, vagy aki megbántott, azt nehéz szeretni. Szent Pál apostol így fogalmaz: „…viseljétek el egymást szeretettel” (Ef 4,2). Az eredeti görög szövegben szó szerint: szenvedjétek el egymást szeretettel. Bizony sokszor szenvedést okoz a másik ember, de ha ezt elviseljük, akkor szeretünk igazán. Nehéz megtenni, de Istentől kapunk segítő kegyelmet. Így leszünk az Úr hiteles tanúi, és belekapcsolódunk abba a szeretetközösségbe is, amit Szentháromságnak nevezünk.

Főpásztori látogatás a nyírtelki Szent Anna Katolikus Általános Iskolában - 2019

– Általában a szeretetet érzésként definiálják. Egyik elmélkedésében arról beszélt, hogy a szeretet nem kérés, hanem parancs: „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást” (Jn 15,17). Lehet-e pancsolni, hogy szeressünk?

– A szeretetről, mint érzésről gyakran beszélünk, és az vagy van, vagy nincs. Az érzéseinken esetleg tudunk uralkodni, de felébreszteni azokat nem tudjuk.

Az érzéseink önmagukban erkölcsileg nem jók vagy rosszak, hanem semlegesek, bár nagyon fontosak. Ha valami felkelt bennem egy kellemes érzést, az önmagában nem pozitív. Ugyanúgy egy kellemetlen érzés önmagában nem negatív. Attól nyer erkölcsi értéket, ahogy reagálok rá, ahogyan megélem. Minden a döntésemen múlik, amelyben választhatom Isten, a szeretet útját, vagy éppen a rosszat is. Például meglátom egy táj szépségét, vagy nézek egy filmet, vagy játszom egy meccset, ez jó érzéssel tölt el, de ha közben elhanyagolom a kötelességem, akkor ez bűn. Vagy ha valaki nem adja meg az elsőbbséget a közlekedésben, dühös leszek, de gyakorolhatom a türelem erényét.

A keresztény ember szeretete ezért sokkal több, mint érzés vagy érzelem: döntés Isten mellett, a másik ember mellett, önmagunkról lemondva, meghozva a napi áldozatainkat, felvéve keresztjeinket.

Érzelmileg lehet, hogy nem szeretem, nem kötődök az embertársamhoz, de Istenhez kötődöm, aki a szeretet forrása. Ezért vállalom, hogy „nem hétszer, hanem hetvenhétszer” (Mt 18,22) megbocsájtok, új lehetőséget adva, mert ezzel Jézust utánozom, követem, Őrá hasonlítok, és így teljesítem a szeretet parancsát.

Jézus nem az érzelemről beszél, hanem arról, hogy tudjak mindig Őmellette dönteni, aki megmutatta, hogyan kell szeretni. Erre a szeretetre kell válaszolnunk életünkkel, tetteinkkel, szavainkkal. Ezért imádkozza Szent Ágoston azt, hogy: Istent önmagáért szeressük, embertársainkat pedig Istenért.

Hálaadó lelkinap a főpásztor öt éves egyházmegyei szolgálatáért - Szent Anna-székesegyház, Debrecen

– A püspöki hivatalban hálaadó lelkinapot tartottunk, megköszönve az öt éves szolgálatát. Felföldi László atya elmélkedésében elhangzott: a legfontosabb feladatom, hogy megnézzem, hogyan vagyok jelen a személyes életemben. Otthon vagyok-e benne? Ha nem, akkor a közösségemben sem tudok jól szolgálni.

Tamási Áront idézve: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Püspök atya otthon érzi-e magát a saját életében, illetve Debrecenben?

– Meggyőződésem, hogy bár nagyon fontos a környezet, ahol az ember él, a szülőföld, a hazája, de mégis az ember igazán mások szívében van otthon, és rajtuk keresztül Isten szívében. Mások szeretetén keresztül érezhetjük meg, hogy Isten igent mondott ránk, az életünkre, a hivatásunkra, és kéri tőlünk is, hogy mi is ilyen otthont biztosítsunk elsősorban a szeretteink és a ránk bízottak számára. Én úgy érkeztem Debrecenbe, hogy megtapasztalhattam a paptestvérek, a munkatársak, a város, az egyházmegye szeretetét, ezért mondhatom azt, hogy hazajöttem.

Ha a saját életemben tudom követni Isten mindenható útmutatását, vagyis teljesítem az Ő akaratát, megélem hivatásomat, ez biztosít olyan közeget, ami segít bárhol otthon lenni.

– Öt évvel ezelőtt megyéspüspöki kinevezésekor mi zajlott le a lelkében, gondolataiban? Visszatekintve, ezekre a feladatokra, terhekre, küzdelmekre számított?

–Ternyák Csaba érsek úr mellett közel ötévnyi segédpüspöki és helynöki szolgálatom során sok mindenre ráláttam. A személyi ügyek, a paphiány, a közösségépítés nehézségei a legnehezebb területek egy egyházmegye életében. Amikor a meghívásra igent mondunk, abban benne van a nehézségek elfogadása is, mert Istenben bízva vállaljuk a feladatot, aki segít jó döntéseket hozni, a rossz döntéseket korrigálni, és adott esetben bocsánatot kérni, illetve megbocsátani. Ideérkezésemkor még nem láttam át az egyházmegye lelkipásztori, gazdasági helyzetét. A jó dolgokkal és az adódó nehézségekkel is akkor találkoztam, amikor elkezdtem a munkát. Nagyon sok segítséget kaptam és kapok elődömtől, Bosák Nándor püspök atyától a helyzetek, körülmények elemzésében, a lehetőségek felismerésében is. Fontosabb döntéseim előtt gyakran konzultálok vele.

Ez a szolgálat örömteli, mert sok jó munkatársammal dolgozunk ugyanazon célért. Talán nem értünk mindig mindenben egyet, nem minden alakul úgy, ahogyan én szeretném, de annak megtapasztalása, hogy Isten vezetésével a nehéz helyzetekből is ki tudtunk hozni valami jót, igazi örömöt jelent. Isten jelen van, velünk van, és nem hagy magunkra bennünket.

Nehéz a misszió, az emberek megszólítása, de mégis vannak, akik hallgatnak szavunkra, mint pl. az iskoláinkban is, ahol a tíz köznevelési intézményben több száz család, elfogadva a hívásunkat, ránk bízta a gyermekei nevelését, oktatását. Ez közel hatezer gyermeket jelent.

Keresztény emberként alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, és hiszem, hogy Isten általam, gyarló szolgája által is vezeti az egyházmegyét, és az én egyszerű szavaimmal is szíven tudja találni az embereket. Ez elsősorban az Ő ügye, és én a rendelkezésére állok.

A Missziós kereszt előtt - Debrecen, Szent Anna-székesegyház, 2018

Sokszor úgy imádkozunk: Uram, segíts! Nagyon fontos Istent kérni, segítségül hívni, de ha belegondolunk ennek a jelentésébe, ez tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy én vagyok a főnök, Isten a segéd. Ehelyett úgy kellene imádkozni: Uram, itt vagyok, segítek, hogy a Te terved, akaratod megvalósuljon. Ily módon kifejezem, hogy nem rólam szól a történet, nem én vagyok a főszereplő, hanem Isten és az Ő szándéka. Amit nekem kell megtennem, azt megteszem, de a csodát Isten műveli.

A kánai menyegzőn a szolgák feladata az volt, hogy megtöltsék vízzel a korsókat, de a csodát Jézus tette. Neki szolgálni kitüntetés, mert a szolgalét enged betekinteni a csoda misztériumába, hiszen csak a vízhordó szolgák tudták, hogy csoda történt, a vendégek már csak az eredményt érzékelték.

Ha tehát beállunk a saját hivatásunkat teljesítve Isten szolgálatába, akkor meglátjuk azt a csodát, hogy az Úr milyen nagy dolgokat visz végbe.

– Az evangélium segít, hogy a mi életünkben megvalósuló csodákra is ráirányuljon a figyelmünk, rácsodálkozzunk Isten jelenlétére. Az egyházmegye szolgálatában is megtapasztalható ez?

– Többször megtapasztalhattam, hogy a döntéseimhez sok szempontot kapok. A munkatársaim segítenek az egyházmegye vezetésében, de a döntést nekem kell meghozni, ez az én saját felelősségem, a saját keresztem.

Nagyon sok segítséget kaptam Felföldi László volt általános helynök úrtól, pécsi megyéspüspöktől a nehezebb ügyek megoldásában, papokkal való kapcsolattartásban, de ki kell emelnem a pap és civil munkatársaim, valamint az esperesek támogatását is.

Kezdettől fogva érzem, hogy egy szeretetközösségbe kapcsolódtam be, nem idegenként fogadtak, hanem ismerősként. Már sok papot ismertem, amikor ideérkeztem, és az új munkatársaim részéről is megtapasztaltam a bizalmat, melyet viszonozni szeretnék. Igyekeztem szelíden megoldani a nehézségeket, nézeteltéréseket. A keresztény ember nem engedheti meg magának, hogy haragudjon valakire. A szeretet gyógyítja a sebeket és megváltoztatja az emberi kapcsolatokat is. Az emberi szempontokat nem szabad figyelmen kívül hagyni, de mindezek mellett feltételeznünk kell a jó szándékot, és törekednünk kell arra, hogy az egyes helyzeteket Isten szemszögéből is megvizsgáljuk.

Nekünk egymást nem emberi, hanem isteni szeretettel kell szeretni, amely feltétel nélküli. Ha ezt nem tudjuk megvalósítani, akkor a küldetésünknek sem tudunk eleget tenni.

Arra vagyunk hivatva, hogy feltétel nélkül szeressük egymást, nem azért, mert az illető megérdemli, hanem mert Isten így szeret bennünket.

Jézus ezért mondja az utolsó vacsorán: „Új parancsot adok nektek. … Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is” (Jn 13,34). Jézus az életét adta értünk, „nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (1Jn 3,16).

Ezüstmise Csesztvén, Palánki Ferenc püspök atya szülőfalujában - 2019

– Ismét a szeretet vizeire eveztünk. Hangsúlyozzuk-e eléggé Jézus új szeretetparancsát? Legtöbbször önző szeretettel találkozunk, addig és úgy szeretjük a másikat, ameddig és ahogyan az nekünk jó.

– Nem tudom, mennyire hangsúlyozzuk, de nagyon kell, hogy ennek a megélésére törekedjünk. Itt kezdődik a kereszténység. Ezért kell újra és újra olvasni a Szentírást, és hagyni, engedni, hogy minden nap megszólítson bennünket. Erre mindennap kapunk alkalmat.

Egy nemrég hallott kedves történet szerint egy idős ember a tóparton ül és horgászik, amikor megáll mellette valaki, és megkérdezi tőle: „Bátyám, már olyan régóta horgászik, maga szerint a halak isznak vizet?” Az idős ember gondolkodik-gondolkodik, majd azt mondja: „Hogy isznak-e, azt nem tudom, de hogy van alkalmuk rá, az biztos!” Így vagyunk az Istennel való találkozással is. Találkozunk-e Istennel, vagy megéljük-e az Ő szeretetét, azt nem tudom, de hogy van rá alkalmunk, az biztos.

– Az egész életünk egy véget nem érő alkalom.

– Így van, minden pillanatban Isten jelenlétében élünk, hiszen „…benne élünk, mozgunk és vagyunk…” (ApCsel 17,28), csak hagynunk kell, hogy az Ő szeretete átjárjon bennünket.

– Egy ekkora horderejű feladatban öt év nem sok idő, akár az ismerkedés fázisát is jelentheti. Sikerült-e jól startolni, megfelelő intenzitással, lendülettel elindulni ezen az úton?

– Egy jól megalapozott és megfelelő irányú munkát kellett folytatnom. Bosák Nándor püspök atya megyéspüspöki szolgálatának befejezésekor az egyházmegye szervezettségét és lelkiéletét tekintve olyan örökséget hagyott rám, amit érdemes folytatni. Nyílván, ahogyan Veres András győri megyéspüspök atya, az MKPK elnöke mondta a beiktatási szentmisén, vannak hagyományok, amit érdemes folytatni, de ezek nincsenek úgy megszilárdulva, hogy ne lehetne változtatni bizonyos dolgokon. Ez a finom hangolásoknak az ideje.

Túl nagy változtatásokra nem volt szükség, de tovább kell építeni, és van is rá lehetőség. A meglévő hat köznevelési intézmény még néggyel bővült, ezeken belül tagintézményekkel is fejlődtek az iskolák. Terveink között szerepel két szociális otthon építése és még iskolát, óvodát is építünk. Vannak újabb ötletek, elképzelések, és meglátjuk, hogy hogyan tudjuk azokat megvalósítani. Alapvetően az a lényeg, hogy keressük nap mint nap Isten akaratát, és próbáljuk azt szem előtt tartani. Öt év nem nagy idő, de ez az eddigi életemnek majd egy tizede, így már nem mondható kevésnek. Nem az idő tartama a lényeg, hanem a tartalma, az, hogy mivel töltöttük meg.

Áldás Szent Család vasárnapján, Debrecen, Szent Anna-székesegyház, 2019

– A beiktatási szentmisén elhangzott homíliája tulajdonképpen egy programbeszéd is, ahol feladatokat, célokat fogalmazott meg. Időnként vissza-visszatér ezekhez a pontokhoz?

– Az alapgondolatok között van a személyes kapcsolattartás erősítése főként a közvetlen munkatársakkal, a paptestvérekkel. Fontos a családok helyzetének figyelemmel kísérése, amelyben szintén sok segítséget kaptam Felföldi püspök úrtól. Most, amikor sok támadás éri az emberiség legkisebb közösségét, a családot és a házasságot, még inkább megerősödik bennem az a meggyőződés, amelyet Bíró László püspök úr megfogalmazott: A családpasztoráció a pasztoráció. Ha lelkipásztorkodásról beszélünk, akkor családpasztorációról beszélünk.

Ennek része az ifjúságpasztoráció és az egyetemi lelkészség is, amely területeken szintén szervezettebb keretek között, felelősök vezetésével kísérjük a fiatalokat. Természetesen a családokat testi-lelki szenvedéseikben, a gyászban sem hagyjuk magukra, éppen ezért 2019 augusztusában megalapítottuk a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatát, amely az egyházmegyénk területén működő kórházakban látja el feladatát civil munkatársak közreműködésével.

 Fekete Károly református püspök, Palánki Ferenc római katolikus püspök és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Debrecen, 2019 adventje

A harmadik kardinális feladat az ökumené. Ebben az egyházmegyében a legjelentősebb a református egyház közössége, és nekünk a hangsúlybeli és nézetbeli különbségek ellenére elkötelezettnek kell lennünk az egységre törekvésben, hogy a kívülálló emberek elmondhassák: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!” Erről szeretnék én is hitelesen tanúságot tenni. Mi, a három Debrecenben élő püspök havonta találkozunk, együtt gondolkodunk, tervezünk, segítjük egymást. Minden összejövetelünkkor a szeretetnek, Isten ajándékának a megtapasztalását éljük meg.

– A karácsonyt megelőző hetekben és a téli hónapokban különösen is a szeretetszolgálatra, a nehézsorsú emberekre irányul a figyelem. Védőszentje, Assisi Szent Ferenc, megtérésekor a szegénységet választotta. Miben mutat ő nekünk példát?

Az adománygyűjtéssel együtt a szeretetet is meghirdették Debrecenben - 2020 Advent, Összefogás Debrecenben a nehéz helyzetben élő családokért

– Szent Ferenc példát mutat abban, hogy felismerjük az életünkben és egymásban Isten jelenlétét, és magasztaljuk Őt a teremtett világ csodájáért. Szent Ferenc Krisztust szerette a leprásokban, a hajléktalanokban, a koldusokban, de mint „együgyű testvérnek”, egyetlen ügye volt, az Istennek, vagyis a Szeretetnek az ügye. Ezért tudta a vagyonát szétosztani, és életével hirdetni a Szeretet evangéliumát.

– Annak érdekében, hogy támogatást nyújtsunk a szegényeknek, elengedhetetlen, hogy személyesen is megéljük az evangéliumi szegénységet. Mit jelent ez?

– Fontos, hogy különbséget tegyünk a szegénység és a nyomor között! A nyomorban élőkön mindenképpen és feltétel nélkül segítenünk kell. A szegénység Jézus tanítása szerint lelki magatartás: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Tulajdonképpen, amiről itt szó van, azt kell gyakorolnunk mindannyiunknak. Ne kötődjünk szívünkben az evilági javakhoz. Önmagában nem az a baj, ha valakinek sok pénze van, hanem az, amikor önző módon csak magára gondol. Az a szegény pedig, aki, ha gazdag lenne, ugyanúgy viselkedne, mint most sok gazdag, az szegénységében biztosan nem boldog. Kalkuttai Szent Teréz Anya így fogalmaz: „Mi nem a szegényeket nem bírjuk jóllakatni, hanem a gazdagokat. Az anyagi javak életünkhöz szükséges eszközök, és az eszközeink soha nem válhatnak céljainkká, mert az bálványimádás. Ezeket arra kaptuk, hogy segítsünk másokon és így építsük Isten országát.

– Éli-e az Egyház ezt a fajta szegénységet?

– Azt hiszem, igen. De lehet látni azt is, hogy nem mindig eléggé. Ezért mondja azt Ferenc pápa, hogy szegény egyházat szeretne. Vannak, akik – távolabb élve az Egyháztól és másként gondolkodva – azt hangoztatják, hogy az Egyház adja el a vagyonát és ossza szét a szegények között. Ha mi így cselekednénk, akkor miből tartanánk fenn az iskoláinkat, szociális otthonainkat, templomainkat, és miből tudnánk segíteni. Csak úgy tudjuk rendszeresen támogatni a nehéz helyzetben élőket, naponta ételt adni a hajléktalanoknak, ha működik az egyházmegye és annak karitatív szervezetei. Ha mindent szétosztanánk, erre nem lenne lehetőségünk. Ahogyan Papp Miklós görögkatolikus lelkipásztor is mondja: A szeretet akkor igaz, ha okos.

Kedves Püspök Atya!

Az egyházmegye nevében ezúton is köszönjük a megyéspüspöki szolgálatát, jelenlétét, irántunk tanúsított kedvességét, türelmes szeretetét, és további életére, munkájára kérjük Isten áldását!

Az interjú nyomtatásban megjelent az Öröm-hír, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lapjának 2020 karácsonyi számában.

Az elmúlt öt évre emlékezve néhány perces képes összeállításban tekintünk vissza, a teljesség igénye nélkül. Az eltelt időszak alatt közel 2000 írás született az egyházmegye oldalán (www.dnyem.hu), amely számtalan liturgikus eseményt, iskolaátvételt, felújítást, építkezést, közösségi alkalmakat, lelki gyakorlatokat, zarándoklatokat mutatott be, lehetőséget adva arra, hogy püspök atya tanításán keresztül jobban megértsük és megéljük Isten közelségét, a szeretetének radikalitását.

A képes összeállítás itt megnézhető:

Kovács Ágnes

sajtóreferens

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye