Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az alábbiakban Laczkó Zsolt görögkatolikus lelkipásztor, patársainak és mindanyiunknak szóló üzenetét olvashatjuk:

Főpásztorok és Atyák!

                 A karácsonyi böjt, az advent ideje, az esztendő zárása olyan szakasza az évnek, amikor mindnyájan vágyunk a meghittségre, elfogadásra, közösségre, szeretetre és boldogságra. A boldogság attól függ, tudsz-e az lenni, aki vagy, az Isten teremtménye. Mindez ebben az évben a járvány miatt talán még nehezebb.

Soren Kirkegaard (1813-1855) mondja: „Az Egyház úgy rontja el a dolgát (én ide tenném az egyént is), ha abszolút módon viszonyul ahhoz, ami relatív, mert akkor szükségképpen relatív módon fog viszonyulni ahhoz, ami abszolút. Megnyeri a világot, de elárulja Istent.”

Most nem akarok az etiológiai dolgokba belemenni, mennyire eredeti ez a gondolat, mindenesetre megjegyzem, hogy Nagy Szent Bazil a IV. században már figyelmeztetett: „Ügyelj tehát önmagadra, nehogy úgy maradj a halandó dolgokban, mint amik örökkévalók és nehogy lenézd az örökkévalókat, mintha mulandók lennének.”

                A teológia háromféle adventet különböztet meg. Adventus Domini, az Úr eljövetele. Van történelmi: ez a múlt, amikor az Isten Fia az első karácsonyon közénk érkezett. Van kegyelmi eljövetel: ez a jelen, az itt és most, ez a személyes, ezt tudjuk igazán megragadni. S végül az eszkatológiai, a második eljövetel: ez a jövő titka, a végidő.

Én a jelenre, a mára helyezném a hangsúlyt. Talán erre utal görögkatolikus köszöntésünk „Krisztus születik! – Dicsőítsétek!” örök jelen ideje is. Leginkább a most-ot tudjuk alakítani. Ez az én életem. Mit kezdek magammal? Miért vagy kiért élek? Egyik jezsuitánál olvastam: „A szívem mélyén van egy végtelen nagy lyuk és ezt a végtelen nagy lyukat csak maga a Végtelen tudja betölteni.”

Itt lesz megkerülhetetlen elemi dolog: mit kezdek én a hittel? Egyáltalán mi a hit? Milyen az én hitem? Miben vagy Kiben hiszek? Mit hiszek?

Amikor hitről beszélek, én szeretem ezt a kérdést egy tágabb összefüggésrendszerbe, a tudomány és a hiszékenység vonatkozásába is állítani. Ne essünk abba a hibába, amikor a tudomány és a hit viszonyáról van szó, hogy a tudomány racionális és reális; a hit pedig irracionális és irreális; hogy ez a különbség a kettő között. Hangoztatják gyakran emberek: „Én nem tudok mit kezdeni a hittel, mert racionális ember vagyok.” Baj van ezzel a mondattal. Amit ő hitnek tart, azzal én sem tudok mit kezdeni, mert az teljes irracionalitás. Mások meg így szólnak: „Ebben már csak hinni lehet, annyira irreális.” Ez a nézet is sántít, nekem ez sem hit.

Mi hát a hit? Számomra a hit racionális és irracionális, együtt mindkettő, de mindig reális valóság. Vagyis a hitünkben vannak dolgok, amiket tudunk, értünk, ezt lehet rendszerezni, ebből van a hittudomány, a teológia. De mindig maradnak titkok, misztériumok is a hitben, hogy nem látok mindent, talán csak sejtek. Ez a misztika. Az irracionalitás nem pejoratív, az irracionális nem értelmetlen, hanem az értelmen túli vagy azt megelőző. S végül ott a realitás: a hit igazi kapaszkodó, valódi erőforrás. A hit tehát mindig reális. Ha a realitás határát lépjük át és átmegyünk az irreálisba, azt én már nem hitnek nevezem, hanem hiszékenységnek. Ez pedig már a mágia, babona, okkultizmus és hasonló dolgok ingoványos terepe.

2016-ban a Magyar Pszichiátriai Társaság éves vándorgyűlésén meghívott előadóként beszélhettem részletesebben erről. A szakemberek előtt bővebben kifejthettem, mert zűrzavar van a fejekben, mi nem a hit; majd azt, hogy mi a hit; végül pedig, hogy ez egy dinamikus valóság, változik, jó esetben fejlődik, s ennek a fejlődésnek lépései, fokozatai vannak és melyek ezek. Fontosnak tartom a tisztánlátást, a fogalmak pontosítását. Ennek az általam felvázolt sémának a hittartalom patológiájának megítélése szempontjából differenciáldiagnosztikai jelentősége van.                                                                              

A Biblia azt mondja: „A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.” (Zsid. 11, 1). A hit egy általános emberi adottság, mely semmi másra vissza nem vezethető. Elszakíthatatlan az emberi kapcsolatoktól, a bizalomtól. Megjelenik benne a világról, életről való elképzelésünk. Színt ad a dolgoknak. Van benne teremtő erő. A hit mindig egyfajta egészlátást ad. Megteremti az összefüggést az életünk tapasztalataiban. Egyfajta szemléletmód. Mint emberi jelenség választás és döntés. Bizonyos világosság, amikor Isten szemével akarok látni. Amikor egész lényemmel akarok igent mondani Neki.                                                                                                           

Egy aktuális hasonlattal élve a hit olyan, mint amikor a ködben megy az ember. Sokan félnek: „be se ülök az autóba, nem látni semmit, nem megyek sehová” - mondják. De, aki bátrabb, az útra kel. Nem lát mindent, de valamit mégis. Lehet, hogy lassan halad, de ahogy megy a látóhatár is együtt megy vele. Pár lépésig mindig tiszta a kép előtte. Ott a tapasztalat: működik, s egyszer csak célba ér…

Az elmúlt napokban az kristályosodott ki bennem: számomra a hit nem egy későbbi, nem egy tanult magatartásforma, hanem a létemmel, létezésemmel egybeforrt valóság. Amíg dobog a szívem, hiszek. Ez nagy kegyelem. Sokan mondják nekem magukról: „Annyi megpróbáltatás ért, már nincs erőm, nem tudok hinni.” Engem is sok minden ért, életem utolsó két évében különösen. Pár napja, december 8-án újra megműtöttek. Egy csont átfúrta a szájpadlásomat, ezt csiszolták le. Az újabb próbatételek után is azt mondom: még jobban hiszek! Egyre jobban! Fél szemmel a lelkem kezd el látni. Vágyom az Istenre, szeretek Vele lenni. Nem én irányítom a dolgokat, hanem Ő. Rábízom magam. Ott vagyok a tenyerén. Számomra mindennap csoda. Aki eljut oda, hogy bármikor elveszítheti az életét, az jobban tudja értékelni is azt. Megéli, hogy léte nap, mint nap Isten ajándéka. Hálát adok az Úrnak ezért a tapasztalatért. Ha újra kezdhetném, akkor sem választanék más utat.

                Karácsonyi böjt, advent, kegyelmi eljövetel. Ez az igazán miénk. A jelen. Lehetőség az igazi Istenre találásra. Angelus Silesiussal szólva: „Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogyha nem jön el a szívedben.” (Karácsonyi párversek) Tudatosan Isten teremtményének lenni boldogság. Ez az életem értelme. Ez az én hitem.

Áldott készületet és ünnepet kívánva kedves Mindnyájatoknak, családotoknak és híveiteknek,

imádságos szeretettel, szívemben hordozva Benneteket: Zsolt atya.

„Életünk értelmének a megtalálása a legfontosabb feladatunk.” (V. E. Frankl)

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye