Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a karácsony előtti hetekben Debrecen hat római katolikus templomában egy-egy alkalommal mutat be rorate szentmiséket. December 10-én, Szegedi Kálmán plébános és közössége fogadta a főpásztort a Jézus Szíve-templomban. Püspök atya ezen a napon a Keresztelő János küldöttségéről, küldetéséről szóló (Mt 11, 11-15) evangéliumról elmélkedett.

Püspök atya homíliájának bevezetőjében adventről, a várakozás idejéről szólt, amely arra szolgál, hogy felkészüljünk az Istennel való találkozásra. Vajon előkészítjük-e úgy a szívünket, hogy Isten meg is érkezzen hozzánk? – tette fel a kérdést, majd a Szentírás azon szakaszaira irányította a figyelmet, amely Istennek a nép és az egyes ember életében véghezvitt nagy tetteiről szól. Az embernek milyen tetteket kell végrehajtania, Isten mit vár el tőlünk?

Az Úr szól hozzánk és üzen a Szentíráson keresztül: „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” (Iz 40,1) kezdődik a Vigasztalások könyve, amelyet Ferenc püspök atya  elmélkedésre is ajánlott a híveknek. „Ne félj! Én megsegítelek. Ne félj hát…” (Iz 13-14a) olvassuk Isten bátorító szavait, erőt merítve a jelenlegi nehéz időszakra. Reménykedünk abban, hogy egészségesek maradunk és túléljük ezeket a hónapokat. Az életünket viszont nem lehet túlélni, a földi életnek egyszer vége lesz, akkor is, ha nehéz helyzetben élünk, vagy ha jól megy a sorunk. Isten már beteljesítette neféljetek üzenetét, ezzel meghív bennünket az Ő országba. Hogyan éljük az életünket, tudunk-e válaszolni erre a meghívó szeretetre? Reménységgel a szívünkben élünk, vagy rettegéssel a bennünket körülvevő veszély miatt?

Keresztelő János rövid életében a pusztában élt, sáskát, vadmézet evett, teveszőr ruhát viselt, és hirdette, hogy „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 3,2). Majd megfedte Heródes királyt erkölcstelen élete miatt, ezért bebörtönözték és lefejezték. Mennyi öröme lehetett földi életében? Tudta, hogy kiválasztott, mégis elbizonytalanodott élete vége felé, és a tanítványait elküldte Jézushoz, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy valóban Ő a Messiás: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3), mert ő nem ilyen messiást hirdetett meg, aki szeret és irgalommal fordul népéhez, hanem ítélőt és igazságot hirdetőt.

Keresztelő János életének igazán nagy tette az Isten tettei voltak – hangsúlyozta a főpásztor. Ő volt az ószövetségi értelemben vett utolsó próféta és az első, aki rámutatott Jézusra, mondván: „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem” (Jn 3,30). Keresztelő János példakép számunkra, igazi adventi ember, aki várja Isten eljövetelét, és amikor az Úr elérkezik Jézus Krisztusban, ő képes félreállni és azt mondani: Uram, én megtettem azt, amit tőlem elvártál, a Te nagy műveidnek szeretnék szolgálni, örvendeni.

„Akinek van füle, hallja meg” (Mt 11,15) Isten üzenetét, hogy mit is vár és kér tőle, hogy azt megtéve saját életében is megdicsőüljön az Isten. Keresztelő legnagyobb tette, hogy az életének középpontja nem saját maga volt, hanem Jézus Krisztus, az Isten Báránya.

A mi életünkben is az legyen a legnagyobb tett, hogy megtagadjuk önmagunkat, Jézust állítva a középpontba. Így lehet értelmezni azt, hogy a mennyek országa az erőszakosság országa, mert sokszor erőszakot kell alkalmaznunk magunkon, hogy egy-egy rossz tulajdonságot legyőzve félre tudjunk állni, hogy Isten legyen az életünk középpontjában – fejezte be gondolatait a püspök atya.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye