Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A csillogó fények hamarosan jelzik, itt az advent, eljött a várakozás ideje. A latin adventus Domini az Úr eljövetelét jelenti, a karácsonyt megelőző négy hetet öleli fel. Ha hagyjuk, akkor a lélek magától ráhangolódik az ünnepre, amelyet minden évben más és más egyéni érzések fonnak körül.

Az alábbiakban Nagy Csaba nyíregyházi plébános, iskolalelkész adventi gondolatait tesszük közzé, amely megjelent a szon.hu oldalon.

– A mostani adventünknek lehetne a konkrét üzenete: „A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak” (Róm 12,12) – mondta Nagy Csaba római katolikus pap, aki szerint nem rejthetjük véka alá, hogy a pandémia kellős közepén a „nyomorúság” idejét éljük.

– A világjárványban megbetegedetteknek és a halottaikat gyászolóknak érzelmi támogatásra van szükségük. Az adventi időszak sem tudja csökkenteni a szorongást, a kétségeket és esetenként a kétségbeesést sem, ami most a világ minden táján jellemző az emberekre. Úgy hiszem, hogy a nagy várakozás a sebek és a gyógyulások mély nyomát is magán hordozza, és ez egyben az imádság ideje is.

Óriási a bizonytalanság, kiszámíthatatlan a jövő, ugyanakkor ott van a fény az adventi koszorún. Megcsillan a reményt hordozó világosság, és rávetül azokra is, akik most elszigeteltséget élnek át, vagy a munkanélküliség, a szegénység miatt állnak ki kőkemény megpróbáltatásokat.

– A fogyatékkal élő és a hátrányos helyzetű fiatalok arcára is mosolyt varázsolhat a láng. A négy gyertya a békét, a hitet, a szeretetet és a reményt hordozza. Mostanság úgy is tekinthetünk az elsőre, mint az odafigyelés gyertyájára – a figyelem a szeretet első lépcsőfoka. A második gyertya lehetne a felelősségé, hiszen nemcsak magunkért, de másokért is felelősek vagyunk. A harmadik lehetne az alázaté, mert nem tehetünk mást, mint hogy elfogadjuk ezt a jelenlegi helyzetet, amiben vagyunk. Az utolsó szál gyertya pedig legyen a „sietésé”, siessünk a betlehemi jászolhoz – vette sorra a szimbólum fő üzenetét Nagy Csaba.

– Az ünnepi készülődés, a hajnali misék (rorate), az adventi naptár és minden apró rituálé a reményre hívja fel a figyelmünket; hogy Jézus most karácsonykor, ebben a koronavírusos világban fog megszületni, de meg fog születni! – emelte ki a római katolikus pap. Mi az ünnep lényege, mi a legfontosabb érzés az emberek szívében ilyenkor.

Az évnek ez az időszaka családi, társadalmi és kulturális szinten is összehangolja a közösségeket. Bár mindenki különböző módon készülődik, mégis megtapasztalja az egységélményt.

– Ahogyan egy gyermek a feje tetejére állítja a család életét, ugyanúgy a szeretet és a jóság is felforgathatja a világot. Advent idején szeretnénk, ha ez a jóság, ez a szeretet – amit lehet, hogy sajnos nem gyakoroltunk egész évben – megváltoztatná azokat a napokat, amikor gúnyolódtunk másokon, amikor netán megaláztunk másokat, vagy szó nélkül elmentünk a szenvedő embertársaink mellett. Hiszünk abban, hogy szeretettel meg tudjuk változtatni a világot, ezért is adakozunk.

– Mennyire jó, hogy ilyen Istenünk van, aki adakozásban az első és ránk szorultságában is az első. Ha én adok a rászoruló emberen keresztül, Istennek is adok – irányította rá a figyelmet az adakozás fontosságára a nyíregyházi Szent Imre Gimnázium iskolalelkésze. Gondolatait azzal zárta: a várakozás, az adakozás legyen öröm.

Adjunk másoknak valamit leleményességünkkel, jó szóval, akár egy ötlettel!

– Akit máskor nem szívesen hallgatunk meg, most hallgassuk végig! Lepjük meg házastársunkat, gyerekeinket, szüleinket valami kis aprósággal, egy jó cselekedettel, és akkor „örömmel a szívünkben fogunk letérdelni a világ megváltója elé, a kisded Jézus elé!”.

Dekorálás, imádság, mézeskalács

A meghittség, az elcsendesülés illik az előttünk álló négyhetes periódushoz, amit sokszor sajnos elnyom a kereskedelem zaja, az ünnepi készülődés lüktetése. Még az is lehet, hogy az idén lejjebb tekerünk a fokozaton, és éppen a korlátozások, a bezártság miatt jut idő a hagyományok ápolására, a pihenésre.

– Egy-egy ünnep megélésében számomra a mai napig meghatározóak a nagyszüleimtől, szüleimtől hozott emlékek, élmények. Továbbviszem és átadom gyerekeimnek, diákjaimnak a maguk egyszerűségével, meghittségével – mondta Lakatos Marianna, a nyírteleki Szent Anna Katolikus Általános Iskola pedagógusa, hitoktatója.

– Iskolánkban hagyománnyá vált, hogy az advent vasárnapjait megelőző négy pénteken közös gyertyagyújtásra gyűlnek össze az alsó és a felső tagozatos tanulóink. A gyerekek évfolyamonként hitoktatóik felkészítésével, imával, verssel és énekekkel teremtenek meghitt, csendes, a várakozás öröméhez illő hangulatot. Jézus Krisztus születésének ünnepe köré épülnek fel a hittanóráink. Az alsó tagozaton az adventi gyertyagyújtást a szentcsalád-járás népszokásával színesítjük, az osztálymiséken Kiss Tibor iskolalelkész, plébános adja át építő gondolatait a gyerekeknek.

– Mézeskalács házat sütünk, gyertyagyújtáskor együtt a család és imádkozunk, csupa jó dologgal telik a karácsonyi készülődés örömteli időszaka nálunk – osztotta meg családja szokásait Lengyel Szabolcs. Megtudtuk, az ötödikes fiú nagyszülei sütik meg a finom süteményeket az unokáknak, és ha tehetik, sokat vannak együtt ezeken a hétvégéken.

Hudák Leventéék az adventi vasárnapokon gyertyát gyújtanak, és elmondanak egy imát szűk családi körben. – Örömmel várjuk az ünnepet, az idei rendkívüli helyzet ellenére is meglátogatjuk a nagyszüleinket, ahogyan tesszük ezt a mindennapokban is – tette hozzá a Szent Anna Katolikus Általános Iskola ötödikes diákja.

– A hétvégén elkezdődik a dekorálás, feldíszítjük az egész lakást így advent kezdetén, elhelyezzük a koszorút a nappali valamelyik sarkában. Nagyon szeretek a szüleimmel süteményeket, mézeskalácsot készíteni, mert kedvelem a fűszeres illatát. Jó előre gondolunk egymás megajándékozására is, hiszen abban rejtőzik a szeretet – jegyezte meg Gdovin Boglárka.

Jelképek, amelyek közel visznek a karácsonyhoz

Először 1839-ben készített adventi koszorút egy német evangélikus teológus-pedagógus, Johann Hin­rich Wichern a németországi Hamburgban. Wichern utcagyerekeket gondozott, egy olyan jelképet akart létrehozni nekik, amellyel lerövidül számukra az izgalommal teli karácsonyi várakozás. Fából készített egy kocsikereket, amelyre húsz piros és négy fehér gyertyát rögzített. Koszorúja piros gyertyáit hétköznap, a fehér gyertyákat vasárnap gyújtották meg, a kész alkotást pedig az árvaház hálótermében függesztették fel, hogy a ­gyerekek mindennap láthassák azt.

Az eredeti, 24 gyertyás adventi koszorút ma már szinte csak néhány német városban és közintézményben használják, az egyszerűsített, négy gyertyával díszített változat alig száz év alatt meghódította az egész világot. Már 1860-ban fenyőágakból készített alapra helyezték, az 1920-as években pedig megjelent a templomokban is. A koszorú kör formája Isten végtelen szeretetét jelképezi, míg az örökzöldek használata az örök életbe vetett, katolikus reményt. A négy gyertya meggyújtási sorrendben a hitet, a reményt, az örömet és a szeretetet jelképezi. A katolikus egyházban a három lila és a rózsaszín az időszak színei, így a koszorún 3 lila és egy rózsaszín gyertya ég.

A protestánsoknál inkább a fehér, angolszász területen pedig a piros szín a domináns nemcsak a koszorún, hanem az összes karácsonyi szimbólumon. A görögkatolikusoknál a karácsony előtti bűnbánati időszak 40 napig tart, ezért van náluk 6 gyertya a várakozás koszorúján, és szigorú böjtöt is követnek.

A várakozás izgalmát növelve egyes családokban a gyermekeket advent kezdetekor adventi naptárral lepik meg. Az általában házikóra hasonlító ajándékon apró ablakocskák jelzik a karácsonyig hátralévő napokat, a gyermek naponta egy ablakot kinyithat, és kiveheti az ott elrejtett apró ajándékot, rendszerint édességet.

Forrás: szon.hu

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye