Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Advent első vasárnapján, november 29-én, Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Fekete Károly református püspök és Papp László Debrecen polgármestere videón keresztül fogalmazták meg a várakozás üzenetét, és gyújtották meg az adventi koszorú első gyertyáját a régi városháza udvarán.

Fekete Károly református püspök többek között arról beszélt, hogy az eddigi adventjeinken kívánságlistákat találtunk ki és teljesítettünk. Ebben a rendkívüli helyzetben nem lett rövidebb a kívánságlistánk, de tartalma megváltozott és szerényebb lett. A járványra vonatkoztatva most az egészségért, gyógyulásért fohászkodunk és fogalmazzuk meg kéréseinket.

Bár a kívánságaink egyszerűsödtek, de még nem eléggé egyszerűek, alapvetőek, mint ahogyan ezt Ézsaiás próféta is megfogalmazta: „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!” (Ézs 63,19) – idézte a püspök a Szentírást. Vagyis mi így fogalmazhatnánk: bárcsak közénk érkeznél, mert szükségünk van rád, hiszen úgy megbonyolítottuk az életünket, hogy egyedül nem találunk kiutat belőle.

Az advent az Isten közelébe kerülés állapotáért van. Fekete Károly saját kívánságlistájának élén ez áll: Inkább a Megváltó Krisztus érkezésébe rendüljek bele, és ne a halálhírek rázzanak meg. Inkább szakadjon meg, és nyíljon szét az ég, csak ne kínozzon bennünket a levegőtlenség. Inkább a hegyek inogjanak meg, csak ne törjön össze az életünk. A prófétai kiáltás az Isten népének lelki, szellemi, gazdasági, etikai, meggyengülésének idején hangzott el. Az általános erőtlenség szülte.

Advent annak megértése, hogy embertől nem vezet út Istenhez, de az Úristen utat talált az emberhez…

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita gondolataiban kifejtette, advent a várakozás ideje, várjuk, hogy eljöjjön karácsony és benne Isten. Ebben az évben különleges helyzetben megérezzük, mennyire szükségünk van egymásra, arra a kötelékre, amely összeköt bennünket. Távolságokat kell tartanunk, de szükségünk van a testvéri összetartozásra, hogy megfoghassuk egymás kezét. Ez az emberi vágy égető erővel tör fel belőlünk, ebből fakad, hogy az Isten akar magához ölelni.

A kitárt kézre csak kitárt kézzel lehet felelni. Isten, mint gyermek kitárt kézzel érkezik hozzánk, majd a kitárt kéz nagypénteken a keresztre szegeződik, hogy végérvényesen igazolja ezt számunkra. Most a születéskor meg kell ezt éreznünk. Bár a fizikai távolság egyre nagyobb, közeledve a karácsonyhoz arra késztessen bennünket, hogy egymáshoz és Istenhez is közeledjünk….

Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök arra hívta fel a figyelmet, hogy gondoljuk át, mire készülünk, mi az ünnep tartalma. Karácsonykor Jézus Krisztus eljövetelét ünnepeljük.

Három eljövetelről beszélhetünk. Isten kétezer évvel ezelőtt emberré lett. Eljött és eljön hozzánk minden nap az Ő gondviselő szeretetével, segítő kegyelmével, igéjével, amellyel megszólít. Eljön a világ végén is, személyes életünkben akkor, amikor átlépjük a halál kapuját.

Az első eljövetelről az evangélista így beszél: „meglátogat minket a napkelet a magasságból,  hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa” (Lk 1,78-79). Ez karácsony ünnepének a titka. Betlehemben emberképű lett az Isten, hogy megmentse az Ő képmását, és újjá teremtsen bennünket.

A második eljövetelt minden nap átélhetjük, segítő kegyelmével meglátogat, hogy életre váltsuk a tőle kapott tanítást, hogy igéje hatékonyan működjön bennünk és általunk a világban. Istennek is van egy álma minden emberről, hogy Fiának képmását öltsék magukra. Jézus példát adott földi életében a szeretetre, ez a másokért odaadott élet.

 A megyéspüspök ezután a 2018-as az ifjúságról szóló püspöki szinódus záródokumentumára utalt, amelyben megfogalmazták, hogy túl sok időt töltünk azzal a kérdéssel, hogy ki vagyok én, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, kiért vagyok én. Jézus értünk lett emberré, mi is másokért lehetünk jó emberekké.

A harmadik eljövetel a világ végén lesz. Nem tudjátok, mikor érkezik…. ne találjon alva benneteket (ld. Mk 13,35). Nem tudjuk, mikor szólít magához bennünket, életünk ajtaján kopogtatva. De bármelyik pillanatban is kopogtathat kérve bebocsájtást életünkbe…

A köszöntők sorát Papp László Debrecen polgármestere zárta. Kifejtette, évtizedek óta egyre hangsúlyosabbak a külsőségek, fények, vásárok jelenlétében együtt gyújtottuk meg az első gyertyát. Ez most nagyon hiányzik, mert szeretjük és várjuk az ünnepi hangulatot. Az esztendő sok feszültséget, szomorúságot hozott számunkra, semmi nem a korábbi megszokott formában zajlott.

 Majd a polgármester háláját fejezte ki azért, hogy Debrecenre hosszú ideje jellemző a szeretetteli szoros együttműködés a felekezetek között, amely hozzájárul a város teljes egységéhez. Minden évben együtt, egyetértésben gyújtják meg az adventi koszorú gyertyáit Jézus születésének csodáját hirdetve. Most annak reményét hirdetjük, hogy minden előttünk álló nehézséget le fogunk küzdeni. Nekünk valódi bizonyosságunk van, mert az advent nem bizonytalan várakozást, hanem a Megváltó eljövetelének bizonyosságát jelenti – fogalmazott Papp László polgármester, majd kérte, hogy ne a külsőségek, hanem a lelki ráhangolódás jellemezze az idei várakozásunkat. Szeretetünk nagyságát ne az ajándékaink nagysága, hanem az érzéseink tisztasága mutassa meg.

A beszédeket követően a főpásztorok és a polgármester közösen meggyújtották az adventi koszorú első gyertyáját majd felgyulladtak Debrecen karácsonyi fényei.

 Fotó: haon.hu

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye