Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Jézus Krisztus királyságának az ünnepe az egyházi év megkoronázása. Ne feledkezzünk el arról, hogy Ő a világ ura, nem pedig a gonosz. Jézus azt mondta az utolsó vacsorán a tanítványainak: „bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33). Ezekkel a szavakkal köszöntötte a híveket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Krisztus király ünnepén, november 22-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisén.

A főpásztor a szentmise homíliájának bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy az Egyház keveset beszél Jézus Krisztusról, mint a mindenség királyáról, és arra is ritkán gondolunk, hogy ez a király egyszer majd mérlegre teszi az életünket. Nem nagyon törődünk ezzel, pedig Jézus Krisztus egyértelművé teszi ezt.

Gyakran beszélünk zarándok, szolgáló Egyházról – amely szintén fontos –, de ne feledkezzünk el arról, hogy kihez tartozunk. A mi Királyunk legyőzte az ember legnagyobb ellenségét, a halált. Ő feltámadt és vele együtt majd mi is feltámadunk.

Melyik földi uralkodó vagy demokrácia tudja ezt megadni az ő népének? Egyedül a mi Királyunk, Jézus Krisztus törte meg a halál uralmát, és ezért nincs mitől félnünk. Nem mindegy tehát, hogyan élünk, mert egyszer meg kell állnunk előtte, számot kell adnunk életünkről.

Az egyházi év utolsó vasárnapján elhangzó evangéliumi szakasz (ld. Mt 25,31-46) kijelöli életünk irányát, az irgalmasság cselekedeteit, amelyeket minden nap meg kell tennünk, és azzal nem várhatunk a holnapra. Az evangélium nem riogat, hanem örömhírt hirdet. Nagyon egyszerű, mégsem könnyű megtenni a benne elhangzottakat.

Az evangélium életformáló erő, a másokhoz fordulás irányát mutatja meg, azt, hogy ne mindig „én” legyek a középpontban, ne csak a magam igazát érvényesítsem, és ne mindig az enyém legyen az utolsó szó.

Isten akkor is szeret, ha éppen nincs igazunk, nem vagyunk tökéletesek, se nem túl jók. Ő azt szeretné, ha másokra, a rászorulókra figyelnénk, akkor is, ha az kereszttel, kényelmetlenséggel jár.

Ha valaki elkezdi tenni a jót, megtapasztalja, hogy milyen sokan mellé állnak – fogalmazott egyik alkalommal Böjte Csaba atya. Ha megfeledkezünk önmagunkról, akkor megtapasztalhatjuk azt, hogy nem vagyunk egyedül, és felragyog az életünkben Isten országa, annak törvényei, amelyek nem a mi demokratikus szavazatunkon múlnak, és azokat nem a magunk módján kell betartani, hanem úgy, ahogyan azt Krisztus tanította.

Nem én mondom meg, hogy mi a jó, és mi nem az, mert a végén odáig fogok eljutni, hogy én állok az Isten helyén. Isten meghívott bennünket az Ő országába, uralkodása nem elnyomó, hanem felemelő uralom, nem fölöttünk akar uralkodni, hanem bennünk, a szívünkben lakni.

Jézus Krisztus, a mi Királyunk uralma nem olyan, mint a világé, ahol mindent megtehetnek az emberekkel, hanem Ő meghalt értünk, föltámadt, és ezzel fölragyogtatta az örök életet mindannyiunk számára. Megmutatta, hogyan kell élnünk, szeretnünk, hogy az utolsó napon, amikor megállunk Isten előtt mindannyiunknak mondhassa: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” (Mt 25,34) – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye