A Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban november 13-án Jakus Ottó atya szentmisét mutatott be a betegekért és a covid-19 járványban elhunytak lelki üdvéért.
A magyar szentek és boldogok emléknapján Jakus Ottó atya kérte a névtelen magyar szentek közbenjárását magyar hazánkért. A szentmisében imádkoztunk dr. Adorján Gusztáv Tamás, az SZSZBMK elhunyt főigazgatójáért, a covid 19 járványban elhunytakért, a betegeinkért, és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat munkatársaiért.
A Krisztushoz tartozás, szentté teszi az embert – kezdte homíliáját Ottó atya. Hazánk földjén keresztények sokasága tett tanúbizonyságot Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról. Miután a magyarság itt talált földet, az Árpád-házi dinasztia szenteket, jó példát adott népünknek. Szent István királyunk keresztény hite termékennyé tette földünket: a Pilis, a Bakony és a Mecsek erdőrengetegeiben remeték, kolostorokban szent életű szerzetesek imádkoztak népünkért, akiknek a fiai közül többen vértanúk lettek, így joggal mondható, hogy országunk a szentek országa. Földünk szentektől megszentelt föld.
Ottó atya azt is elmondta, hogy a 2020-as év nehéz évnek mutatkozik. Sajátos és ismeretlen élethelyzetbe kerültünk, a járvány miatt sok a bizonytalanság. Az életet óvatosan kell élnünk. Gyakran tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Megindító volt tavasszal hallani Ferenc pápa szavait, amelyeket az üres Szent Péter téren nem csak a keresztény hívekhez, hanem minden emberhez intézett. A Szentatya figyelmeztetett, hogy a legnagyobb sebességgel robogunk előre, úgy éreztük erősek és mindenre képesek vagyunk. Epekedtünk a haszonért, engedtük, hogy felemésszenek minket a tárgyak, megrészegítsen a sietség. Folytattunk mindent rendíthetetlenül, és úgy gondoltuk, hogy örökre egészségesek maradunk egy beteg világban.
Most amikor Európát, és hazánkat is a pandémia második hulláma sújtja, azt érezhetjük, hogy a Szentatya tavasszal mondott figyelmeztető szavai semmit sem veszítettek aktualitásukból.
A 2020-as világjárvány mindannyiunk életére hatással van. Rokonaink és barátaink veszítik el egyik napról a másikra munkájukat, és kerül veszélybe a megélhetésük. Idősek és magányosak maradnak még inkább egyedül, mert senki sem meri felkeresni őket. Sokan félve és rettegve zárják magukra az ajtót. Ezért sokkal nagyobb feladat és felelősség hárul azokra, akik a gyógyítás és a felebaráti szeretet cselekedeteit gyakorolják: az orvosokra, az ápolókra, a szociális munkásokra, a beteglátogatókra és az önkéntesekre.
Ferenc pápa a járvány idején a felebaráti szeretet gyakorlásának fontosságára hívta fel a figyelmet: „A kéz kinyújtása egy jel. Olyan jel, amely közvetlenül a közelségre, szolidaritásra, a szeretetre utal. Hány és hány kinyújtott kezet láthattunk ezekben a hónapokban; az orvosét, amely minden betegségben keresi a megfelelő gyógymódot, a nővér, és az ápoló kinyújtott kezét, akik a munkaidőn túl is ápolják a betegeket, és az önkéntesek kinyújtott kezét, akik segítik az utcán élőket.”
A magyar szentek példája azt üzeni, hogy mi magunk is részesei lehetünk ennek a szolgálatnak. A szeretet cselekedetei nem csak a rászorulókon segítenek, hanem azokat is gazdagítják, akik szolgálnak. Ezáltal Krisztushoz válnak hasonlókká, azért, hogy nemzetünk továbbra is a szentek országa lehessen – zárta le gondolatait Ottó atya.
Geréné Sárga Monika sajtóapostol
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye