Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében ebben az évben ünnepeljük a cursillo mozgalom elindulásának a 25. évfordulóját. A közös ünneplésre sajnos a pandémia miatt nem került sor, éppen ezért az egyházközségekben működő cursillós közösségeket kértük meg, hogy 2020. október 17-re hívják össze a csoportok tagjait a saját településükön, és 15 órakor találkozzanak a helyi templomban, vagy közösségi házban, majd hálaadó imával kezdve töltsenek együtt egy délutánt. Ezen összejöveteleken a tagoknak lehetőségük volt megtekinteni az egyházmegyei cursillo 25. évfordulójára készült kisfilmet is.

A videofilmben papok, cursillós rektorok tanúságtételét hallhattuk, képekkel kiegészítve, amit megnézésre ajánlottunk minden ünneplő csoportnak és cursillistának. Gondolatébresztőnek két kérdéssel motiváltuk a további beszélgetést:

1. Veled milyen szép, maradandó élmények történtek, mióta cursillista lettél?

2. Mit lehetne tenni azon a plébánián, ahol a cursillós csoportod, közösséged van, hogy az örök 4. napot színesen-pompásan éljétek meg?

A jubileumi napon, szombaton és másnap, vasárnap, több helyen is éltek a lehetőséggel és találkoztak az egyházközségek cursillósai.

Az alábbi összeállításban a munkatársak arról számolnak be, hogyan sikerült megélni a jubileumi ünnepség örömeit.

Mátészalkán nagy előkészület előzte meg az ünneplést. 2020. október 17-én az együttlétünk nagyon jól sikerült. A kisfilm megtekintése után kiscsoportban beszéltük át a kérdéseket.

Három órát töltöttünk el családi légkörben, pedig csak tizenegyen voltunk. Lehettünk volna többen is, de így is hálás vagyok a Jóistennek, hogy ebben a válságos időben jelen lehettünk. Mindenki hálával gondolt vissza a három napra, ahol olyan útravalót kaptunk, amely meghatározta keresztényi életünket. A beszélgetésekben elhatározások születtek a jövőre nézve, hogy újabb lendületet vegyen a kis közösségünk. Jó volt együtt lenni!

De colores! Farkas István

A kisvárdai cursillósok is csatlakoztak természetesen az "együtt" ünnepléshez. Szerényen, családi hangulatban, Linzenbold József atya vezetésével zajlott a mi ultreyánk október 17-én. A meghívást tizenegyen fogadták el! Kezdésként elénekeltük a DE COLORES-t, és József atya felvezető gondolatai után megnéztük a kisfilmet, mely erre az alkalomra készült! Ezután beszélgetés következett, a cursillóban megélt élményekről, és a jövőbeni célokról, elképzelésekről!

Természetesen a járványügyi előírásokat betartva vettünk részt az ünneplésben!

Végezetül a közös esti imával adtunk hálát ezen a jubileumi napon, majd József atya áldásával ért véget a mi kis ultreyánk. Abban a tudatban, hogy Krisztus számít ránk, folytatjuk apostolkodásunkat a kisvárdai egyházközségben!

De colores! Polyákné Kiss Melinda

A napkori vasárnapi találkozó igen jól sikerült! A templomban tartottuk, kb 60-70 résztvevővel. A film megtekintése után hét tanúságtétel hangzott el: Pintérné Ildikó, Köbliné Nelli, Sebőkné Marika, Szilágyiné Ilonka, Tóthné Erzsó, Csiszárné Edit, Zubály Lajos atya. Ők osztották meg élményüket a jelenlévőkkel. Imával kezdtük, a romák szokás szerint szépen énekeltek, igen jó hangulatot teremtettek.

Köszönettel tartozunk Lajos atyának aki cursillós papként végig velünk volt, a végén áldásával engedett útra bennünket.

De colores! Liptákné Julika és Béla

A debreceni Szent Anna Plébánia cursillós csoportja még nagyon fiatal, januárban alakultunk, de a járványhelyzet megakadályozta a találkozásainkat. Az évforduló számunkra egybeesett a találkozások újraindításával.

Maroknyian gyűltünk össze október 17-én a templomunk hittantermében. Közös imádság után megnéztük a József atya által készített kisfilmet. A kapott kérdések megbeszélése jó hangulatban telt. Számunkra a második kérdés bizonyult hangsúlyosabbnak. Az egyéni ötletek mellett igyekeztünk közösen keresni a lehetőségeket, hogy csoportunk színesen, pompásan élhesse az örök negyedik napot, apostolkodva kapcsolódhassunk be plébániánk életébe. Záróimádság után, közös teázással és egyéni beszélgetésekkel fejeztük be a találkozót.

Csoportunk számára ez a délután egyszerre jelentette a visszaemlékezést, a 25 év megünneplését és a jövő tervezését.

De colores! Feketéné Magdika és Fekete Ferenc

Nyíregyházán, a Kertvárosban, a Fatimai Szűz tiszteletére szentelt templomban ünnepeltünk október 17-én, szombaton.

Az esti szentmisén együtt vettünk részt a kertvárosi hívek közösségével. Nagy öröm volt tudni, hogy előttem, mögöttem, mellettem cursillós testvérek ülnek, akikkel egy hullámhosszon vagyunk. Már a szentmisében köszöntött minket Pankotai József atya, az ünneplésünk a szentmise után kezdődött.

Minden szempontból rendkívüli volt most ez az ultreya. Nem volt nagy erejű de colores éneklés, „csak” 14-en énekeltük el kezdéskor lelkesen a szokásos 1-es éneket. Nem voltak személyes tanúság tevők az ambónál, helyette a kisfilmben hallgathattuk-nézhettük a tanúságtevőket. A mi közösségünkből többen írásban, korábban tettek tanúságot, amit nyáron a felkészülés idején olvashattunk a levelező listákon. A film végén egy kicsit visszafogottan ugyan, de újra elénekeltük a De colorest. Jó volt közben nézegetni a képeket, a jól ismert, és a már majdnem elfeledett arcokat.

A film megnézése után az oltár előtt térdelve mindannyian felajánlást tettünk Jézus Krisztusnak, a kék könyvből közösen imádkozva.

Ezután az ünneplést „melegebb körülmények” között, a plébánián folytattuk. Itt beszéltük meg a feltett kérdéseket is. Meghitt, családias légkörben ünnepeltünk. Nem nosztalgiáztunk, keveset beszéltünk a múltról, annál többet a jelenről és a jövőről.

Akik eljöttünk, színes közösséget alkottunk: itt voltak a hűségesek, akik (majdnem) mindig jönnek, és voltak köztünk, akik most ünnepeltek először velünk ezen a helyszínen. Színesek voltunk iskolázottságban, foglalkozásban, hivatásban, abban, hogy ki mikor vett részt a 3 napos kurzuson: voltak köztünk, akik az első cursillón vettek részt, és olyanok is, akik az utolsó megtartott, 2019-es őszi cursillo viszonylag friss élményével érkeztek.

Bőséges áldással tértünk haza (Józsi atya 3-szor áldott meg minket ezen az estén, és az Áldásoddal megyünk énekkel fejeztük be a találkozót). Még hazatérve is éjszakába nyúlóan a találkozó öröméről beszélgettünk.

De colores! Dvorszky Tamásné Éva

Újfehértón 2020. október 18-án délután ünnepelt a maréknyi cursillós tag. A közösségből csak kilencen jutottunk el a cursillóért felajánlott hálaadó szentmisére, amelyre Juhász Imre atya várta ennek a közösségnek a tagjait. Sajnos a járvány terjedése itt is visszatartó erő volt. Imre atya prédikációjában a múltat összekapcsolta a jelennel és utat mutatott a jövőbe. Álljon itt az elmélkedéséből néhány gondolat:

„Kedves Cursillós Testvérek!

Ma, az évközi idő 29. vasárnapja a missziós vasárnappal esik egybe, ugyanakkor számunkra a hálaadás napja is egyben. Hálánk oka nem más, mint amit meghirdettünk a Katolikus Híradónkban is: hálaadás egyházmegyénk cursillós mozgalmának 25 évéért.

Ebből a negyedszázadból itt Újfehértón van, aki rövidebb ideje, de a többség már több mint bő 10 éve bekapcsolódott a cursillóba.

A hálaadás visszatekintésre hív. Mi minden történt az egyre gyarapodó közösségünkben, amelyet elődöm, Linzenbold József atya indított el? Hosszan lehetne sorolni mindazokat a lelket gazdagító és örömteli közösségi programokat, amelyeket akár itt a templomban, a közösségi házban, vagy felkerekedve egy táborozás, kirándulás alkalmával átélhettetek gyermekeitekkel együtt, akik azóta már felnőttek és többen már kirepültek a fészekből, önálló családot alapítottak, s egyeseket már unokával is megajándékozták. Hálaadásunkból nem hiányozhat a bűnbánat sem, amely viszont azért szükséges, hogy mindaz, amit elrontottunk: kijavítsuk; aki megbántott annak megbocsássak; avagy én kérjek bocsánatot attól, akit szeretetlenül megbántottam. S amit elmulasztottam, azt pedig igyekezzek a jövőben buzgón bepótolni.

Mindannyian jól látjuk, hogy a múlt szép emlékei és fájdalmaink, lelki sebeink mellett napjainkra a lelkesedés lángja is sokakban elhalványult vagy teljesen kialudt. Ebben a helyzetben megkísérthet bennünket a retro, a nosztalgikus érzés, amely napjainkban egyébként is reneszánszát éli. Azonban sem az egyes ember, sem a családok, az egyház és benne a cursillós közösségek sem menekülhetnek vissza a múltba, és nem is révedezhetnek a messzi távoli jövő felé, hanem itt és most, a jelenben kell felismernünk azt, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy Krisztus számíthasson ránk.

Éppen ezért kérjük Szent Pál apostolt, aki a mozgalmunk védőszentje és égi pártfogója, járjon közben értünk és az egyházmegye minden cursillót végzett tagjáért, hogy hozzá hasonlóan az idők jeleit felismerve, a világ változandóságai közepette megtegyük mindazt, amely által egyre több emberhez elvihetjük Krisztus evangéliumának örömhírét.”

Mi újfehértói cursillósok is követtük az ajánlott forgatókönyv programját, a szentmise után a plébániára vonultunk át, ahol átbeszéltük a kisfilmben elhangzott kérdéseket.

A találkozót közös imával és Imre atya áldásával zártuk.

Egyházmegyei szinten hálával tartozunk azoknak, akik az egyházközségekben megszervezték az összejöveteleket, és azoknak a cursillós plébános atyáknak, akik részvételükkel a cursillós csoportokat támogatták és együtt ünnepeltek velük.

A cursillós közösségük tagjaival ünnepelt: Heidelsperger István, mátészalkai plébános, Pankotai József, Nyíregyháza-Kertváros plébánosa, Linzenbold József, kisvárdai plébános, Zubály Lajos, napkori plébános, Juhász Imre, újfehértói plébános és dr. Krakomperger Zoltán, a debreceni Szent Anna-székesegyház plébánosa, aki támogatja a most alakult cursillós kiscsoportot.

Hálát adunk neked, Urunk, hogy az egyházmegyei cursillo 25. évfordulóját, ha szerényen is, de jó szívvel megünnepelhettük!

Az Úr áldása kísérjen bennünket továbbra is közös utunkon!

Összeállította: Zsirosné Seres Judit

világi vezető

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye