Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Hálaadó ünnepségre hívta össze Lázár István Baktalórántháza plébánosa az egyházközség egyik filiája, Ramocsaháza híveit, hogy megköszönjék a megújuló templomukat és jelen legyenek a közadakozásból elkészíttetett Magyarok Nagyasszonya-szobor megáldásán október 11-én, a templom búcsúi ünnepén. Az ünnepi szentmisét bemutatta és az áldás szertartását végezte dr. Krakomperger Zoltán, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatója, debreceni plébános.

A fehér kőből készült, 140 cm magas, aranyozott díszítésű Magyarok Nagyasszonya-szobor Köteles István képzőművész alkotása. A szobor talapzatát, emléktábláját Veres András helyi műköves mester készítette.

Azok, akik a felújításban részt vettek, elkezdtek belülről megújulni, hiszen az emberre visszahat a tevékenysége. Ki milyen munkát, feladatot végez, aszerint alakul benső világában. Éppen ezért a keresztény hívő nem átlagember, hanem átlagon felüli, mert igénye van a templom felékesítésére – fogalmazott Krakomperger Zoltán plébános a szentmise homíliájában.

Ha átlagon felüli, nem általános közfelfogású testvérekkel van dolga bárkinek, az megérinti az ő lelkét is. Zoltán atya Sík Sándor pap, költő szavaival erősítette ezt meg: „Hogyan tudunk mi önmagunk fölé növekedni? Csak azáltal, ha belekapaszkodunk abba az Istenbe, aki saját életét Szentlelke által árasztja felénk, hogy tudjunk önnön magunk fölé növekedni.” A benső növekedésnek fontos állomása egy templom és környezetének megújítása, szobor állíttatása, keresve az Isten tetszését.

Átlagon felüli az, aki keresi Isten tetszését

Az ember, aki Isten tetszését keresi, nem mondható átlagembernek, mert elkezdett önnön maga fölé növekedni, amihez a tetterőt Isten ajándékozza nekünk, és elhalmoz kiváló emberekkel, szentekkel, akiknek példaadása túllendít a nehézségeken – fogalmazott Zoltán atya. Isten különleges gondviselő jelenlétét mutatja az is, hogy Magyarok Nagyasszonya ünnepén adhatunk ezért hálát, példaként állítva elénk a Boldogságos Szűz Máriát, aki valóra váltotta mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy önmaga fölé növekedhessen. Ezt Gábor angyalon keresztül Isten tárta fel Máriának, Jézus édesanyjának: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!” (Lk 1,28).

Az Úr velünk van mindenkor és mindenben, ez nem hétköznapi látásmód

Aki megengedi, hogy életében jelen legyen ezen örömhír jelentősége, arról tanúskodik, hogy Istenben megtalálja azt, aki folyamatosan növeli őt önmaga fölé. Ennek köszönhetően legyőzheti mindazokat a romboló benső indulatokat, amelyek nemcsak a saját lelkében tesznek kárt, hanem a közéletben, az ember külső körülményeiben is.

Magyarok Nagyasszonya mindenben elfogadta az Üdvözítő Isten szándékát, aki folyamatosan jelen van az életében. Vonjunk párhuzamot! – kérte a jelenlévőket a plébános. Nekünk az Üdvözítő Jézus tárta fel, hogy Isten végigkísér bennünket életünk zarándokútján, akkor is, ha mi ezt nem vesszük tudomásul.

Az Úr velünk van mindenkor és mindenben. Ezt a látásmódot szemlélhetjük Mária hittörténetében gyönyörködve, a szeplőtelen fogantatásától kezdődően, dicsőséges mennybevételéig és megkoronázásáig, amelyben felismerhetővé válik, hogy ő sem volt átlagember, mert a Megváltónak szentelte az életét. Ezt követően Zoltán atya azon felismeréseket tárta a hívek elé, amelyek ebből adódnak.

1.: A Boldogságos Szűz Mária szíve egybeforrt Jézussal

A szív az ember legbensőbb szentélyét jelenti, ahol meghozza döntését, és tervez. A Magyarok Nagyasszonya terveivel együtt szentelte önmagát Jézus Krisztusnak. Miért ne tervezhetnénk mi is Jézussal akár hétköznapi, vagy rendkívüli jelentőségű dolgokban? Aki Jézussal tervez, kontrollál, az nem átlagember. Mária mindenben összekapcsolódott Jézussal. Ezen egybekapcsolódottság számunkra is mindenkor megvalósításra váró eszmény kell hogy legyen, amely megmenti a megszentelt emberségünket, a keresztségben kapott istengyermekségünket.

S ha az ember számára ez az egybekapcsolódottság élménnyé válik, akkor ereje lesz, és legyőzi a Jézustól eltérítő benső ellenállást, a külső körülmények csábítását. Nem sok kell ahhoz, hogy a hívő embert valami visszatartsa, eltérítse Jézus Krisztustól. Lehet ez egy rosszhangulati állapot, amiért felelősek vagyunk. Sok ember felmentést ad önmagának akármilyen kötelezettség alól, ha rossz hangulatban van. A felnőtt jellem egyik sajátossága, hogy nem hangulat irányította emberként viselkedik másokkal és önmagával szemben, hanem azokon az értékeken tájékozódik, amelyek igazán tartalmassá teszik földi életét. Így jutunk el a Jézusnak szenteltség második áldásához, amely Mária életéből kikövetkeztethető.

2.: Isten akaratát közvetítő Jézus szavai a Boldogságos Szűz Máriának lelki táplálékot nyújtottak

Isten abszolút szellemi, természeti gondolatainak, akaratának a közvetítője az emberek számára maga Jézus Krisztus. Ezért, amikor a Boldogságos Szűz Mária szívébe véste mindazt, amit hallott gyermeke felől – és gyakran el-elgondolkodott rajtuk –, akkor ezen keresztül Ő már ragaszkodott ahhoz, hogy Isten szava lelki tápláléka legyen.

Legalább annyira kellene törődnünk a minőségi lelki táplálékunkkal, mint amennyit foglalkozunk a testi táplálékkal. Ugyanabban a világban élünk. Vannak körök, melyek hangsúlyossá teszik, hogy egészségesen kell étkeznünk, ami helyes és fontos. De ha mi a biológiai táplálékra ekkora gondot fordítunk, akkor hívő emberek lévén még nagyobb gonddal kellene törődnünk azzal, hogy lelkünknek minőségi tápláléka legyen.

XVI. Benedek pápa így ír: „Amilyen mértékben Mária Isten szavaival beszélt és gondolkodott, olyan mértékben voltak a gondolatai Isten gondolatai, és szavai Isten szavai. Átjárta őt az isteni fény. Mária Isten szavából élt.” Élni az Isten szavából folyton tartó meghívást jelent arra, hogy részesedjünk az Ő menyegzői lakomájából. Ezt valóra kell váltanunk! A templom megújítása, külső-belső tisztasága ennek a tudatát tartja ébren. Isten szavából táplálkozó közösség él ebben a faluban, és ez meghívás a többi ember számára is.

3.: Szűz Mária mindent megtett, amit Jézus mondott

Ez a harmadik felismerés, amely Magyarok Nagyasszonya Jézusnak szenteltségéből következik: Mária mindent megtett, amit Jézus mondott. Ez mentette meg őt attól, hogy elméleti keresztény maradjon. Akinek a gondolkodása, világnézete keresztény, az nem feltétlenül keresztény életű ember. Szükség van eme világnézetre, gondolkodásmódra, de a hitünk több ennél: életforma. Az ment meg bennünket az elméleti keresztyénségtől, ha meg is tesszük azt, amit Jézus mond az evangéliuma által.

Értékgyarapító helytállással járuljak hozzá ahhoz, hogy Isten szándéka szerint az élet győzzön az üresség, a frusztrációs érzés, a halál fölött.

A templomfelújítás is azt igazolja, hogy ezen egyházközség az értékgyarapításra áll rá, tagjai értékesebb emberekké válnak, növekedhetnek, amelynek nincs felső határa. A léhaságot, ürességet számolja fel az értékhordozó emberek közössége a családban, egyházközségben, faluközösségben, beleértve az egész nemzetet.

Ne maradjunk átlagemberek, az értékgyarapító helytállásunkkal tudjunk felemelkedni egy olyan korszakban, amelyet számtalan paradoxon, ellentmondás jellemez: Míg építményei egyre magasabbak, addig az egymást elviselő képességünk egyre jobban zsugorodik, a családok összetartása alacsonyabb szintre süllyed. Vagyonunkat lehet, hogy megsokszorozzuk, de ezzel párhuzamosan csökkenthetjük a szellemi, lelki értékeinket. Fejtörést okoz a környezetszennyeződés, de alig bánkódunk a lélekmérgezés következményei miatt. Életünket néhány évvel megtoldhatjuk ugyan, de kevesebb életet adunk az éveinknek.

Töltsük meg életünket istenes élettel, növekedjünk Jézushoz való szenteltségünkben, és legyünk mi is átlagon felüli emberek! – fejezte be gondolatait Krakomperger Zoltán plébános.

A templombúcsúi szentmise végén Lázár István plébános megköszönte Krakomperger Zoltán plébános szolgálatát, a felújításban, a szobor elkészítésében, az adakozás megszervezésében és egyéb munkálatokban részt vevők segítségét, majd kérte életükre Isten áldását és bőséges kegyelmét. Végül Tóth Sándorné egyházközségi tag, költő, író, festőművész olvasta fel az alkalomra készült, templomot méltató írását.

­­­***

„A ramocsaházi Magyarok Nagyasszonya-templom alapkövét 1940. május 5-én rakták le Gáspár János tanító, későbbi címzetes iskolaigazgató szervezésével, majd Hevessy Sándor „Magyarok Nagyasszonya” típusterve alapján elindult az építkezés. A helyi postamester Oreskó Gizella föld adományozásával teremtette meg az új plébánia működtetésének gazdasági alapját.

Az egyházközség sokat köszönhet Szmrecsányi Lajos érseknek, aki 8000 pengőt adományozott a templom építésére. Az építkezéshez szükséges fennmaradó részt a hívek adakozták, és „dolgozták” össze. 1941 végére a templomépület elkészült, a berendezést, az oltárt, az oltárképet, a szószéket és a sekrestyét Subik Károly pápai prelátus, apát ajándékozta, a harmóniumot pedig dr. Komarnicki Román budapesti ügyvéd, hegymászó, nyíribronyi földbirtokos ajánlotta fel.

A templomot 1943. november 7-én szentelték fel. Az utolsó nagyobb külső felújítást 1999-ben, a templombelső megújulását pedig 2003-ban, a templom felszentelésének 60. évfordulóján ünnepelték. 2020 októberében a külső felújítás a tetőjavítást, a külső hőszigetelést, a templomkertben található II. világháborús emlékmű felújítását, valamint a közel 900 000 Ft-ba kerülő, közadakozásból elkészült Magyarok Nagyasszonya szobor állíttatását eredményezte.

A ramocsaházi egyházközség 1986-tól filiaként éli a mindennapi életét. Milyen az egyházi élet ma egy filiában? Milyen jövő vár ránk? Az egyház lassan beköltözik a városokba a fiataljainkkal együtt? Ezek a kérdések napjaink dilemmái Ramocsaházán is. Kicsit talán erre is válasz a Magyarok Nagyasszonya szobor állítása, mely azt hirdeti, hogy még vagyunk, és bizakodunk a jövőben. Nézegetve a régi fényképeket sokszor megállapítjuk, hogy kevesebben lettünk. Van még plébániánk, de nem él már plébános a faluban. Talán ezen hiány miatt is nagy szeretettel és tisztelettel fogadtuk 1986 óta az itt szolgáló atyákat: Pásztor Károly, Juhász Imre, Hasulyó János plébánosokat, Szkiba Tibor görög katolikus parókust, és hálásak vagyunk jelen szolgálattevőinkért is, Lázár István plébánosunk életéért, és Orosz Zoltán görög katolikus parókus szolgálatáért” – olvashatjuk Vári Zoltán egyházközségi tag feljegyzését.

A ramocsaházi Magyarok Nagyasszonya templombúcsúról készült videó itt megnézhető: https://youtu.be/NNcN9k8WmtA

Kovács Ágnes

sajtóreferens

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye