Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, templomunk védőszentjének főünnepén, október 8-án, egész napos szentségimádást tartottunk egyházközségünk közösségeinek vezetésével. Az ünnephez kötődő templombúcsú este szentmisével folytatódott, amit Kovács Levente, nyíregyházi kamilliánus házfőnök celebrált, akivel együtt miséztek egyházmegyénk Nyíregyházán, valamint a Magyarok Nagyasszonya-plébánián szolgáló papjai.

A kamilliánus házfőnök szentbeszédében Máriáról, életének főbb mozzanatairól, a Szűzanya mindnyájunk számára követendő alázatosságáról elmélkedett, ami, mint mondta, napjainkban kihalófélben levő erény: nem divat alázatosnak lenni, mert ha alázatos vagyok, akkor a mai világ szemével tekintve nem tudok egyről a kettőre jutni, ezért az alázatot nem az életem részeként képzelem el.

Az elmélkedés előtt, a Jézus születésének hírüladásáról olvasott evangéliumi rész (Lk 1, 26-28) szerint Mária zavarba jött Gábriel angyal köszöntésére, ám figyelme mégis az angyal üzenetére irányult, mintsem saját személyére – hallottuk a beszédben. Mária arra figyelt, amit abban a pillanatban az Úr kért tőle, majd elfogadta és kimondta azt az igent, amely megváltoztatta a világ és mindannyiunk személyes sorsát. Nem kiválasztott nőként gondolt magára, nem, mint a Magasságbeli anyjára, hanem az Úr szolgálóleányának nevezte magát. A mai világban, amikor szolgákról beszélünk, negatív dolgok jutnak eszünkbe, senki nem akar szolga lenni. A mai ünnepnapon mégis arra szólít fel az Úr, hogy merjük vállalni ezt a szolgalelkűséget, merjünk az ő szolgálói lenni, és mint Mária, mi is kimondjuk az igent az Úr hívására. Ha hagyom, hogy ki tudjon bontakozni bennem az a hivatás, amit az Úr a számomra megálmodott és nekem adott, akkor erre a lelkületre mondom ki az igent.

Mária lelkülete, élete, viselkedése alázatos volt. Alázatban élni azt jelenti, hogy az isteni igazság fényében élve az isteni nagysághoz, mindenhatósághoz és tökéletességhez mérve szemléljük önmagunkat. Többé már nem a világ szemében látom önmagam, hanem Isten szerető szemével vizsgálom az életemet, lelkemet és szívemet. Ugyanakkor vigyáznunk kell, mert sokszor a szeretetünket, szolgálatunkat, látásunkat az indulatok, a helytelen érzelmek, vagy épp az emberismeret hiánya korlátozzák. De Isten szeretetének a biztonságában élve, Máriát követve, életéből és példájából tanulva, nem kell mások jó vagy rossz véleményének a tükrében élnünk. Igyekeznünk kell, hogy Isten irgalmas és végtelenül szerető szemén keresztül lássuk meg önmagunkat, úgy ahogy teremtett bennünket, jónak, és így mi is ki tudjuk mondani életünkben, hogy: Íme, a te szolgálód, íme, a te szolgád és ki tudjuk mondani azt is, ami sokszor nehéz, mert súlya van mindannyiunk életében, hogy: Legyen meg a te igéd szerint.

A mai napon mi magunk is erre a lelkületre vagyunk hivatva, hogy Isten kezébe helyezve magunkat, Isten tökéletes tervére ugyanazzal a szabad akarattal, ami Máriának is megadatott, mi is igent tudjunk mondani, és így az alázat nem egy negatív felhangú erény lesz az életünkben, hanem a szeretetnek az a foka, mely az önzetlenséghez vezet el mindannyiunkat.

Forrás: www.magyaroknagyasszonya.dnyem.hu

Fotó: Kardos György

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye