A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében megalapított Szent László Imaszövetségben több mint ezren imádkoznak nap mint nap az egyházmegyénk papjaiért, újabb papi hivatások születéséért.
Az imaszövetség tagjai ez év májusától hónapról-hónapra a világosság rózsafüzér titkait elmélkedik át. Októberben a hívek a fájdalmas rózsafüzér első titkát: „Aki érettünk vérrel verítékezett” elmélkedik át.
Az alábbiakban Németh István atya elmélkedését olvashatjuk:
„Aki érettünk vérrel verítékezett” (ld. Mt 26,36-46)
Ez a rózsafüzér titok a Getszemáni-kertbe visz el minket, ahol a szenvedő Jézussal találkozunk. Jézus egyik legnehezebb órája lehetett ez földi életében. Mennyi minden ott lehetett lelkében azon az estén!
Éppen az utolsó vacsoráról jön a tanítványaival, amely során nyilvánvalóvá vált, hogy az egyik barátja – iskarióti Júdás – el fogja árulni őt. De Jézus azt is tudja már, és előre meg is jövendölte, hogy egy másik barátja – Péter – meg fogja őt tagadni. Milyen fájdalmas lehetett az Jézusnak, hogy nem csupán az ellenségei fordulnak ellene, de a barátai is megtagadják, akikkel az egész életét megosztotta.
Ezenfelül Jézus készül a halálára, és kéri az Atyát: „... ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te” (Mt 26,39). Jézus imája olyan, mint egy gyermek imája, aki nagy bizalommal fordul Atyja felé életének egyik legnehezebb pillanatában, halálának a küszöbén. Jézus tele lehetett aggodalommal, kétellyel, még akár félelemmel is. Kérte az Atyát, hogy ha lehet, akkor ne történjen meg az, ami rá vár.
Mégis az Atya hallgat – nem válaszol. Ez a csend, ez a szótlanság az Atya részéről megdöbbentő. Ebben a csendben minden benne lehetett. Egyrészről ez az atyai döntés csöndje: Jézusnak végig kell mennie az útján, másrészről ebben a csendben van valamilyen megnyugtató is, ami békét ad Jézusnak, mert az Atya nem akarhat rosszat a Fiának.
Mire tanít minket ez a titok?
Feltehetjük magunknak mi is a kérdést, hogy mi mennyire követjük Jézust?! Lehet, hogy sokat hallgatjuk, és sok időt töltünk vele – de végső soron a nehéz pillanatokban esetleg olyanok vagyunk, mint Júdás vagy Péter, és megtagadjuk vagy eláruljuk őt?
De ezen felül valami másra is próbálja a figyelmünket felhívni. Mi hogyan tudjuk megérteni az Isten csöndjét, amikor nehézségeinkben a segítségét kérjük? Vajon el tudjuk-e fogadni az Isten döntését úgy, ahogyan Jézus el tudta fogadni? Jézus tudta, hogy az atyai csönd a döntés és a nyugalom csöndje: mert az Atya szeretete határtalan és minden egyes döntésével a mi javunkat akarja.
Németh István atya
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye