2020. augusztus 01., szombat 20:37

„Aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét”

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök által – 2019 advent I. vasárnapján – megalapított Szent László Imaszövetségben közel ezren imádkoznak nap mint nap az egyházmegyénk papjaiért, újabb papi hivatások születéséért.
Az imaszövetség tagjai ez év májusától hónapról-hónapra a világosság rózsafüzér titkait elmélkedik át. Augusztus hónapban a hívek a világosság rózsafüzér negyedik titkának: „Aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét” üzenetében mélyülnek el.
Szent II. János Pál pápa a megválasztásának évfordulóján, 2002. október 22-én írta alá a Rosarium Virginis kezdetű apostoli levelét, melyben újra felhívta a figyelmünket a rózsafüzér-imádságnak a fontosságára és azt újabb, a világosság rózsafüzér titkaival bővítette ki.

„Aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét”

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!”

(Mt 17, 1-9)

Találkozni az Istennel

Mindannyian szeretnénk találkozni az Istennel. Jó lenne, ha egyes döntésünk előtt nem kellene a sötétben tapogatódznunk, hogy vajon mit szeretne most tőlünk az Isten, hanem nyíltan megmondaná nekünk. Jó lenne az is, ha egyes megmagyarázhatatlan tragédia, nehézség után nem állnánk értetlenül a fejlemények előtt és nem kellene azt kérdeznünk: Uram, ezt miért engedted, hanem inkább találkozni és beszélni tudnánk az Istennel szemtől szemben.

A színeváltozás története megerősít bennünket, hogy ez lehetséges és bemutatja azt, hogy az ember képes találkozni az Istennel. Ahogy az apostolok képesek voltak felfedezni Jézusban az istenit, és meg tudták látni az ő dicsőségét és meghallani az Atya hangját: Ez az én szeretett Fiam – úgy mi is képesek lehetünk erre.

Mit tettek ezek az apostolok, hogy találkozni tudtak az Istennel? Jézus kiválasztotta őket és felmentek egy magas hegyre. Egyrészről szükség volt arra, hogy Jézus kiválassza őket – az Isten maga szeretett volna megmutatkozni nekik, az Isten döntött úgy, hogy megmutatja nekik magát. Másrészről pedig az apostolok maguk is tettek valamit: vették a fáradtságot és felmentek egy magas hegyre.

Mi is az imádságainkban, amikor egyes nehézség vagy döntés előtt állunk – talán ne is annyira azért imádkozzunk, hogy megoldódjon a probléma, hanem inkább azt kérjük az Istentől, hogy találkozzon velünk. Kérjük a kegyelmet, hogy mi is kiválasztottak legyünk és tudjunk találkozni az Istennel és emellett pedig kérjünk erőt is, hogy mi is venni tudjuk a fáradtságot ezért a találkozásért.

 

Németh István atya

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye