Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

65 évvel ezelőtt, 1955. június 19-én, Jézus Szívének ünnepén dr. Endrei Mihály püspök szentelte pappá Egerben az akkor 24 éves Pásztor Károlyt. Ennek emlékére főtisztelendő Károly atya hálaadó vasmisét mutatott be Máriapócson a korábban szépen megújult római katolikus templomban. Jézus Szent Szíve napján, június 19-én a több településről érkezett hívek, vendégek betöltötték a templomot.

A Horváth János kállósemjéni plébános szervezésének köszönhető szerény jubileumi mise, tekintettel a még nem teljesen vírusmentes időszakra, kicsit meglepetés volt Károly atya számára is, aki meghatódottan állt a szószék előtt. A hálaadó szentmisén részt vett Varga Lóránt atya, a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyház káplánja is.

Károly atya beszédében felidézte szülőfaluját, Vállajt, ahonnan elindult, szüleit, korán meghalt édesapját, testvéreit, az akkori nehéz életkörülményeket, a munkatábort, amely családját is sújtotta. „Édesanyámmal hatévesen, gyalog indultunk el Vállajról a Máriapócsi Szűzanyához. Összekulcsolt kézzel imádkoztam, térdepeltem a Szűzanya előtt, hogy távollévő testvéreim hazajöjjenek, és én pedig pap lehessek. Meghallgatta imáinkat, testvéreim hazajöttek a „málenkij robotból”, én pedig pap lettem. A Szűzanyához mindig visszatérhetsz – mondta édesanyám. És milyen nagy az Úr hatalma! Megadta nekem, hogy életem alkonyán, korom és betegségeim ellenére, de Isten kegyelméből itt Máriapócson, az Ő közvetlen közelségében lehetek, szolgálhatom Istent és a híveket. Hálát adok, amiért megadta ezt a nagy kegyelmet, hálát adok a Mindenhatónak, e szép hosszú papi életút kegyelmeiért, hiszen az Úr kegyelméről énekelhetek még ilyen idősen is. Így valóban elmondhatom, ahogy a Zsoltár is mondja: „ Az Úr kegyelméről énekelek” (Zsolt 89,2) –ezért is választottam ezt a zsoltáros idézetet vasmisés papi jelmondatommá –mondta meghatódottan.

És mit mond nekünk, kedves testvérek, ez a mai szép ünnep, Jézus Szent Szívének ünnepe? Az Úr Jézus, a mi Megváltónk már gyermekkorában lejött hozzánk a földre, és tudjuk, hogy már gyermekkorában megmozgatta még a királyokat is, akik jöttek, és Betlehemben az ő jászolánál hódoltak neki. És mégis, a későbbi életében nem azt mondta: Nézzétek az én hatalmamat! – hanem: „Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű.” Mert jól tudja az Úr Jézus, az ember életét nem a külsőség, a csillogás, a ragyogás teszi boldoggá, hanem a szeretet.

És ő azért akarta ezt mondani, sokszor ismételve a tanítását, hogy járjunk az ő nyomában. Az Úr Jézus a keresztfán megnyitotta az ő szívét, és amikor ez a szív kinyílt, mindnyájunk számára otthont adott. Az emberek elfelejthetnek bennünket itt ezen a földön, a nagy, rohanó világban még a családtagok is sokszor elfelejtkeznek egymásról, nem tudnak egymásra figyelni. Sokan azt mondják, nem törődik velem senki, engem mindenki elhagyott.

Mit tudunk a mai napon? Azt, hogy van egy Szív, amely mindnyájunkat szeret, van egy Szív, amelyben mindnyájunknak helye van. Van egy Szív, amely mindig a mi otthonunk. És ez nem egy embernek a szíve, aki változó, hanem ez a szív Jézus Szentséges Szíve.

Kedves testvérek, ezt kell nekünk a mai napon megértenünk. A világot a szeretet irányítja. Ezért is imádkozzunk hozzá, és kérjük őt: Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint! Mi is érezzük meg, hogy Jézus szeret bennünket.

A szentmise végén Károly atya vasmisés áldásban részesítette a jelenlévő papokat és a híveket. Ezt szentségimádás követte, majd az ünnepi alkalom végén meleg kézfogással búcsúzott el mindenkitől.

Szöveg és fotók: Némethné Csubák Éva, sajtóapostol

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye