Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Ki vagyok, mit akarok? – Isten szolgája vagyok. Isten népének szolgája. Isten magyar népének szolgája. A szolgálat által üdvözülni akarok” – vallotta Kuklay atya az Igen című újság 1998. októberi számában megjelent interjúban.

Kuklay Antal egri egyházmegyés pap, c. prépost, kanonok neve ismert az egész országban és határainkon túl is. Nagyon sokaknak személyes ismerőse egyházmegyéjén kívül is, Pásztor Károly egyházmegyénk vasmisés plébánosának osztálytársa, valamint a debreceni Szent László Domonkos plébánia hívei közül többen a 90-es évektől jártak hozzá lelkigyakorlatokra és bekapcsolódtak a Bölcsesség Hajléka-hétvégek összejöveteleibe is. Nem csoda, ha szép számban gyűltek össze június 20-án a mátraaljai kis faluban, Mátramindszenten – ahol ő 2011 óta él –, hogy vele együtt adjanak hálát élete 88 évéért, valamint szolgálatáért pappá szentelése 65. évfordulóján.

Az alábbiakban Havas Lászlóné írását tesszük közzé.

Élete gyermekkorától kezdve tele volt súlyos megpróbáltatásokkal, de bölcsessége, tudása, emberismerete és istenszeretete mindig átsegítették a nehézségeken, hatalmas tenni vágyása, cselekvőképessége ösztönözte, hogy „itt és most” tegyen valamit, mindig a jobbért.

1955-ben szentelték pappá Egerben, egyetlen, még élő évfolyamtársa, Pásztor Károly egyházmegyénk papja. Kuklay atya szentelése után Budapesten, a Központi Szemináriumban kezdte meg doktori tanulmányait, de közbejöttek az 1956-os események, melyek nagy fordulópontot jelentettek életében. Hatévi börtönben töltött idő után Sárospatakon civil munkásként kellett dolgoznia, majd 1966-tól plébániai könyvtárosként tevékenykedett. Közben elvégezte a könyvtáros-levéltáros szakot, majd később a művészettörténet szakot is. A könyvtárban olyan közösséget hozott létre, hogy a világi hatalom jobbnak látta őt egy kis eldugott helyre, Körömbe küldeni falusi plébánosnak. 1973-tól tevékenykedett a faluban és a filiákban. Ott, az egykori, leromlott állapotú pálos fogadót, mely akkor a plébánia épülete volt, helyrehozta, papi hagyatékokból kikerült patinás bútorokkal berendezve, s lassan szellemi és lelki központtá alakítva azt. A szomszédos falvakban, a filiákban kálváriát épített, templomokat renovált vagy éppen épített. Körömben létrehozta az egyedülálló Rákóczi Emlékparkot. Közben Sárospatakon kigondolója és egyik megvalósítója volt a Szent Erzsébet Háznak, majd a Szent Erzsébet-zarándokútnak, 2008-tól 2011-ig a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény vezetője is volt, és sorolhatnánk vég nélkül.

Plébániánk fiataljai a 90-es évektől jártak oda lelkigyakorlatokra, majd közösségünk tagjai is bekapcsolódtak a Bölcsesség Hajléka-hétvégek összejöveteleibe, mely eseményeken – Jacques Maritain francia filozófus nyomdokain – filozófiai, teológiai, szociológiai előadásokat hallhattak a résztvevők, jeles zenészek működtek közre, képzőművészek tárlatait lehetett megtekinteni, és hallgathattuk Tóni atya elmaradhatatlan verselemezéseit egy-egy Pilinszky versről. Ezeket a verselemzéseket „A kráter peremén” címmel megjelentette, többszörösen bővítve. Éppen vasmiséjére készült el az ötödik kiadás, mely kapható volt a helyszínen is egy másik könyvkuriózummal együtt: ez Szigeti József domonkos szerzetes „hármas könyve” Létdallamok címmel, mely a szerzetes életével kapcsolatos feljegyzéseket, visszaemlékezéseket, valamint tanításait, illetve a füzeteiben feljegyzett gondolatait tartalmazza. A kötetet Dabóci Mihók Mária gondozta a mátramindszenti baráti alkotó kör közreműködésével.

Kuklay atya gyakran kapott meghívást Debrecenbe. Egyetemistáknak Pilinszky esteket tartott, a KÉSZ debreceni csoportja meghívására a modern templomépítészet kívánalmairól beszélt. Lelkigyakorlatot és verselemző vagy filozófiai témájú előadásokat vállalt a Szent László Plébánián, ahol aranymiséjét is ünnepelte 2005-ben. 1994-től olvashatjuk a Folia Selecta időszaki kiadványt Tóni atya és Dabóci Mihók Mária szerkesztésében, melyben tanulmányokat, fordításokat, verselemzéseket találunk. Kuklay atya 2011-ben nyugállományba vonult, s ekkor költözött el Mátramindszentre, ahol a közösségi ház, a Boldogasszony hajléka fejlesztésén, szellemi, lelki bővítésén fáradozik ma is Dabóci Mihók Mária filozófusnővel és számtalan önkéntessel együtt, létrehozva többek közt a „Barakk kápolnát” a bebörtönzöttek emlékére, a telken lévő nádasból meditációs parkot alakítva ki, ezzel nyújtva lehetőséget baráti családoknak és kisközösségeknek a megpihenésre, lelki megújulásra, elmélyült munkára és képzésekre.

Hitéből fakadó, nagyon sokirányú tevékenységéért 2009-ben megkapta a Parma Fidei – a Hit Pajzsa-díjat, majd 2014-ben a Magyar Örökség Díjjal tüntették ki „gazdag életműve és a cigányság felemelkedéséért végzett példa értékű munkájáért”. Ugyanis Körömben és a környező szegény falvakban, kiválóan értve a cigányok nyelvezetét, gondolatvilágát, nagyon sokat tett értük. A Körömből való távozása után verbita szerzetesek vették át tőle ezt a munkát.

A vasmisén Tóni atya 11 pappal együtt mutatta be a szentmisét a barakk méretű kápolna falánál elhelyezett szabadtéri oltárnál. Az ünnepi szónok Polgári Ferenc boldogkőváraljai plébános volt. A kántor és az énekes Szerencsről érkezett. A zenei szolgálatban a bükkszentkereszti Szent Ferenc Kisnővérei Közösség tagjai is közreműködtek. A fanfár ünnepi hangjait budapesti, miskolci és jászberényi zenészek szólaltatták meg. A velük együtt imádkozó, éneklő barátok, ismerősök, az ünnepelt tisztelői szinte egész hazánk területét képviselték. A fent idézett vasmisés papi jelmondata így is értelmezhető: egyre kisebbedek, de ti egyre nagyobbak és egyre többen vagytok a jó irányú úton.

A köszöntések során hallhattuk, láthattuk – kissé megtört fizikuma ellenére – sugárzó egyéniségét, ahogy köszönetet mondva hozzáfűzte gondolatait egy-egy köszöntéshez, sőt egy-egy elhangzott Pilinszky verssor kapcsán verselemzésbe kezdett. Ragyogó tekintete, lelki békét adó gondolatai megnyugvást és hitet, bizalmat árasztanak ma is annak, akire rátekint, akit megszólít.

Hogyan lehet ezt a sok szellemi tevékenységet, a sok értékes szervezést, a lelkivezetést, a kisebbségek gondozását mind-mind egyforma lendülettel és páratlan szerénységgel végezni? Fülöp Zsuzsanna riporternek a következő kérdésére: „Tóni atya, mondja el, mi volt a titka a tevékenységének? Belekezdett valamibe, ami egyszerre lombosodni kezdett és terebélyes fa lett belőle.” – Tóni atya ezt válaszolta: „Életünk folyamán pillanatról pillanatra választanunk kell, és ha a jobbik utat választjuk, akkor mindig újabb és újabb ajtó nyílik ki előttünk, amely tovább visz a kiteljesedés felé. Egészen odáig, amikor már csupán a saját képességünk szab határt a továbblépésnek, vagyis elérjük a teljesítőképességünk fizikai vagy szellemi korlátait, illetve az idő lesz kevés mindarra, amit még meg lehetne tennünk. Ha körül akarom járni a Földet, s ha van hozzá erőm és kitartásom, mindegy, merre indulok el, csak egy a fontos, hogy tartsam az irányt.” (Mint szűkölködők, de sokakat gazdagítók. Kuklay Antal körömi plébánossal beszélget Fülöp Zsuzsanna. Kairosz Kiadó, 2009.)

Kedves Tóni Atya!

Kérjük mennyei Atyánkat, hogy nyisson még ki sok-sok ajtót atya előtt, hogy tudja nekünk is mutatni, bátorítva és lelkesítve, az irányt.
Tóni atya megtanította nekünk és ismételgetjük gyakran kedves Pilinszky-sorait. Legyen ez a gondolat irány számunkra is. Köszönjük, Tóni atya!

Itt és most
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

Havas Lászlóné
Szent László Domonkos Plébánia, Debrecen
Fotók: a résztvevők fotói

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye