Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Pásztor Károly nyugalmazott plébános idén ünnepli pappá szentelésének 65. évfordulóját, Kiss István nyugalmazott plébános pedig gyémántmiséjét, 60 éves papi szolgálatát.

Pásztor Károly vasmisés plébános aktív szolgálattal tölti nyugdíjas éveit Pócspetri fíliájában, Máriapócson található római katolikus közösségi házban. Papszentelésének évfordulóján, június 19-én ¬– tekintettel a járványügyi helyzetre - bensőséges körülmények között mutatta be hálaadó szentmiséjét Máriapócson, a Szeplőtelen fogantatás-templomban.

„Az életem során a gyermekkoromtól kezdve megélt kemény munkás évek a papi szolgálatom alatt is folytatódtak. Plébánosi szolgálatom alatt több filia tartozott hozzánk. Szükség volt az erőre. Gyakran előfordult, hogy öt szentmisét kellett egy-egy vasárnap bemutatnom, és volt, hogy az utolsó szentmisén már alig tudtam prédikálni. Fohászkodtam az Úrhoz, hogy segítsen. Pócspetriben is előfordult, hogy négy szentmisén, gyóntatásokon, két temetésen kellett szolgálnom, és még zarándokoknak is kellett szentmisét tartanom Máriapócson. A Gondviselés csodálatos. Ha nem edződök meg fiatalkoromban Vállajon, nem bírtam volna ezt a kemény munkát. 89 éves vagyok, és mindig aktívan dolgozom. „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28). Ezt megtapasztaltam. A Jóisten gondviselése csodálatos, ha bízunk benne, nagy ajándékokban részesít. Meggyőződésből mondom ezt.
Ha nincs elég hite az embernek, akkor nehéz helyzetben nagyon kemény az élete. A hit ott kezdődik, amikor rábízzuk magunkat Istenre.
Annak örülök, hogy hűséges maradtam, úgy érzem, az életem szépen telt el, és nem éltem hiába” – vall életéről és hivatásáról a 89 éves Pásztor Károly atya a vele készült nagyinterjúban, amelyet az Öröm-hír újság július 12-én megjelenő nyári számában, majd az egyházmegye honlapján és a facebook oldalán is olvashatunk.

Pásztor Károly pápai prelátus, címzetes esperes, címzetes apát, plébános1931. szeptember 6-án született Vállajon. 1955. június 19-én szentelték pappá Egerben.
Ezt követően káplánként szolgált Abádszalókon (1955-1956), Edelényben (1956–1957), Jászszentandráson (1957-1958), Demecserben (1958-1960), Jászkiséren (1960-1962), Miskolc-Újdiósgyőrön (1962-1963), Nagykállóban (1963-1965), Egyeken (1965-1966), Egerben a Nagyboldogasszony Plébánián (1966-1970).
Plébánosi kinevezést kapott Baktalórántházára, ahol 1989-ig szolgált, majd Pócspetriben folytatta lelkipásztori munkáját 2010-ig, és jelenleg is a település filiájában, Máriapócson tölti nyugdíjas éveit.

Kiss István plébános atya a Seregély István Papi Szociális Otthonban él és ő is aktívan szolgál az otthon Szent Antal-kápolnájában. A jelen helyzetben kialakult látogatási tilalom miatt, később készítünk vele interjút, amit terveink szerint az Öröm-hír őszi számában olvashatjuk majd. István atya a hálaadó gyémántmiséjének időpontja még nincs kitűzve.

Kiss István pápai prelátus, címzetes esperes, címzetes kanonok, plébános 1936. január 19-én született Mezőkövesden, és 1960. január 16-án szentelték pappá Egerben.
Szentelését követően káplánként szolgált Fényeslitkén (1960-1961), Kállósemjénben (1961–1962), Nyíregyházán a Szent Antal-kápolnában (1962), Szendrődön (1962-1964), Besenyőtelken (1964-1965), Bélapátfalván (1965-1966), Jászberényben (1966-1968) és Polgáron (1968-1970).
Plébánosi kinevezését először Kálmánházára kapta, ahol 1990-ig szolgált, majd 2013-ig, nyugdíjazásáig Nyíregyházán, a Szent Antal-kápolnában (Seregély István Papi Szociális Otthon) szintén plébánosként volt jelen a közösség életében. Nyugállományba vonulása után pedig a papi szociális otthon kápolnájának lelkészeként irányítja az ottani liturgikus szolgálatot.

Kedves István Atya és Károly Atya!

„Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr és legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!” (Szám 6,24-26).

Az Öröm-hír olvasói nevében Sík Sándor, Te Deum című versével mondok köszönetet Istennek, hogy jelenlétükkel, szolgálatukkal gazdagították Egyházunkat:

Sík Sándor: Te Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!

A címoldal fotón Pásztor Károly atya látható a galériában található fotón pedig Kiss István atya.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye