Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Megváltó Krisztustól megígért Szentlélek eljövetelének ünnepe pünkösd, amelyet — megfelelően Apostolok Cselekedetei 2,1 elbeszélésének — az értünk megfeszített Názáreti Jézus feltámadásának ünnepétől számított 50. napon ülünk meg. Annak tudatában ünnepeljük pünkösdöt, hogy ez az ünnep az üdvösségszerző húsvéti misztérium beteljesedése. A pünkösdvasárnapi szentmise prefációja ezt a szoros összetartozást így tárja elénk: „Te [a mennyei Atya] Húsvét szent titkát azzal tetted teljessé, hogy ezen a napon elküldted a Szentlelket azoknak, akiket az egyszülött Fiaddal való közösség révén gyermekeiddé fogadtál.”

A Szentlélek eljövetele ünnepéhez tartozott 1969-ig pünkösd nyolcada (oktávája) is. Ennek következtében a húsvéti idő lezárult a pünkösdvasárnapra következő szombaton zárult le.

A II. vatikáni zsinatot követő liturgikus naptárreform egyik áldásaként tarthatjuk számon, hogy helyreállította az 50 napos húsvéti idő egységét azon az elven, amelyről a liturgikus konstitúció (röv. SC) idevonatkozó (107.) pontjában így rendelkezik: „A liturgikus év átrendezésében — mindig szem előtt tartva mindig korunk viszonyait — úgy kell megtartani vagy visszaállítani a szent idők hagyományos szokásait, hogy ezek megőrizzék eredeti jellegüket. Így fogja táplálni a hívők vallásos életét a krisztusi megváltás misztériumainak, különösképpen is a húsvéti misztériumnak az ünneplése.”

1969-től a pünkösdvasárnapra következő hétfő már az évközi időhöz tartozik. Az új liturgikus rend értelmében tehát már nincs pünkösdhétfő, noha a fogalmát továbbra is gyakorta használják — helytelenül — a pünkösdre következő hétfő megnevezésére. Még a polgári naptárakban is olvasható pünkösdhétfő megnevezés.

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2018. március 3-án – Ferenc pápa rendelkezésére – a római liturgikus kalendáriumban a pünkösdvasárnapot követő hétfőre helyezte a Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja kötelező emléknapját. Ennek a liturgikus napnak a rangja tehát nem ünnep, hanem kötelező emléknap, azaz el nem hagyható, amennyiben az adott esztendőben magasabb rendű ünnep nem írja azt felül, vagyis pünkösd utáni hétfőn az Egyház Anyjának emléknapja az alapértelmezett. Erről a liturgikus emléknapról kell megtartani a szentmisét és imádkozni a zsolozsmát.

A Mária, az Egyház Anyja liturgikus emléknap mondanivalójának felfedezése érdekében Szűz Mária istenanyaságából kell kiindulni, amelynek főünnepe január 1. Mivel a Názáreti Mária Isten örök Igéjét foganta szűzi méhében a Szentlélektől, és világra hozta Jézus Krisztust, aki valóságos Isten és valóságos ember, ezért ő Isten Anyja (Theotokosz, melyet az Efezusi zsinat mondott ki 431-ben). Valóságos, test szerinti istenanyaságának misztériumát csak Fiával való kapcsolatában állíthatjuk, aki az örök Atya Fia. Szűz Mária istenanyaságából következik az ő anyasága a kegyelem rendjében, amelynek alapján valljuk, ő az Egyház Anyja. Szűz Mária Egyházra kiterjedő anyasága folytatása és visszfénye a Jézushoz, az Isten Fiához tartozó anyaságának.

Noha az Egyház Anyja titulus Máriára alkalmazásával a II. vatikáni zsinaton még nem találkozunk, de tartalma jól kiolvasható Egyházról szóló dogmatikai konstitúció 61. és 62. pontjából. A konstitúció Mária anyaságát velünk való kapcsolatában így határozza meg: „Krisztust méhébe fogadva, e világra szülve, gondozva, a templomban az Atyának bemutatva, és a kereszten haldokló Fiával együtt szenvedve – engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével – egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk.

Máriának ez az anyasága a kegyelem rendjében szüntelenül megmarad az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezéstől kezdve – melyben a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott – egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. Anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szorongatások érik őket, míg el nem érkeznek a boldog hazába.”

Nagy az üzenetértéke annak, hogy Egyházról szóló dogmatikai konstitúció elfogadásának napján és a III. zsinati ülésszak lezárásakor, 1964. november 21-én, Szent VI. Pál pápa homíliájában ünnepélyesen kijelentette, hogy „Mária az Egyház Anyja. Ez azt jelenti, hogy anyja az egész keresztény népnek, mind a híveknek, mind a pásztoroknak” (AAS 56 [1964], 1015).
Ezt a Mária-címet abban a tekintetben használta VI. Pál pápa, hogy Mária lelki anyasága vonatkozik az összes Krisztus-hívőre az előbbi zsinati megvilágítás értelmében.
1968-ban Szent VI. Pál pápa még hangsúlyosabban idézte Isten hívő népe emlékezetébe: „Hisszük, hogy a legszentebb Istenanya, az új Éva, az Egyház Anyja folytatja anyai feladatát Krisztus tagjaiért a mennyben, amely a megváltott lelkekben az isteni élet megszületésére és nevelésére irányul” (AAS 60:438. Sollemnis Professio Fidei 1968).
1975 óta végezhető votív mise Szűz Máriáról, az Egyház Anyjáról.
1980 óta a Loretói Litániában is megszólítjuk Szűz Máriát az Egyház Anyja címmel.

Milyen bibliai megalapozás szolgálja a „Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja” elnevezést?
– „Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.” (Jn 19,25-27) Ennek az evangéliumi részletnek Mária, az Egyház anyja tematikai szempontból történő értelmezését megtalálhatjuk Szent II. János Pál pápa 1987. március 25-én kiadott A Boldogságos Szűz Máriáról a zarándok Egyház életében (Redemptoris Mater) c. körlevele III. részében, amelyben elmélyítette az Egyház Anyja Mária-címet.

– Alaposan megfontolt döntésnek kell tartanunk, hogy a pünkösdre következő hétfőn tarthatjuk a Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja liturgikus emléknapját. A nyilvánosság elé lépő jeruzsálemi anyaegyház intenzív pünkösdi készületének Jézus Édesanyja közbenjáró részese: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és (unoka)testvéreivel együtt” (ApCsel 1,14). „Ott látjuk őt [Szűz Máriát] az apostolok között, az utolsó vacsora termében, „amint imádkozik és esdekel az ajándékért: a Szentlélekért” (Szent II. János Pál, Redemptoris Mater, 26).

Mária az Egyház Anyja. Ő egyben az Egyház elérni vágyott látható egységének is az Anyja. Anyaian segíti és növeli az Egyház, Krisztus titokzatos teste tagjainak egységét a Fővel, Krisztussal, és a tagoknak egymással. Az ökumenikus párbeszédben résztvevők által elfogadott istenanyaságából következő egyházanyasága nem akadályozhatja vagy fékezheti az egységtörekvést a Krisztus-hívők között. Ellenkezőleg! Még jobban ösztönöz arra, hogy „Legyenek mindnyájan egyek” (Jn 17,21).

Dr. Krakomperger Zoltán plébános, debreceni Szent Anna-székesegyház

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye