Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent László Domonkos Plébánián működik a Szent II. János Pál Intézet Egyesület, s mint ennek elnöke is szólt a hívekhez Tokodi László OP atya május 17-én, Húsvét 6. vasárnapján, az esti szentmisén, a nagy pápa születési évfordulójának előestéjén.

100 évvel ezelőtt született Karol Woytila, aki később Szent II. János Pál pápa lett– kezdte beszédét Tokodi László atya. Az ő személye alapvetően meghatározza azt a tartalmat, hogy mit kell végeznie egy ilyen intézetnek. Ha egy mondattal akarjuk jellemezni a nagy pápa személyiségét, ezt kell mondanunk: Egy ember, aki pápa lett, és pápa, aki ember maradt. Alapvetően ez a mondat határozza meg, hogy ki volt ez a Károly, ki volt Szent II. János Pál. Egy ember. Egy olyan ember, akire érvényesek az evangélium szavai: „Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat”(Jn 14,20-21).

Szent II. János Pálnak alapvetően arról szólt a pápasága, hogy megmutassa ki az ember. Ki az ember? Az ember út Istenhez, az emberség jut az Istenhez, maga az ember jut az Istenhez. Persze, ennek legtökéletesebb képviselője Jézus Krisztus, a megtestesült Isten, de ember is. Ő az Út, az Igazság és az Élet.

Amikor ez a pápa, mielőtt pápává lett volna, végigjárta az emberi nyomorúságnak az útját. Nagyon sok olyan dolgok történt életében, melyek megpecsételték, hogy hogyan is viszonyuljon ehhez a világhoz, mit is hirdessen. Nagyon fiatalon elveszítette édesanyját, a nővére még az ő születése előtt meghalt, majd később elveszíti bátyját, majd édesapját. 21 évesen ott maradt egyedül. Ez számomra nagyon fontos. tanulságos dolog – mondta László atya –, mert ő tudta, hogy még sincs egyedül. Mindenkit elvesztett, de tudta, hogy ő ott van Istenben, Krisztus pedig benne. Őket nem veszítheti el soha.

Miért? Azért, mert ő az Isten képmására teremtett ember, és ez az emberség az, ami ott van mindannyiunkban. Mi is emberek vagyunk, s meg kell látnunk magukban Isten képmását, azt a képmást, aki Krisztusban van jelen, aki a teremtő Isten, az Atya képmása, s aki meg tudja mutatni mindenkinek az Istent. Erre vagyunk hivatva, hogy az Istent felmutassuk, az Istent megmutassuk, az Istent vigyük az emberek elé. II. János Pál ezt tette, és nagyon szépen. Az volt az ő pápasága lényege, hogy olyan ember tudott mindig maradni, aki egyszerre pápa is volt – mindig tudta, hogy ő kicsoda –, de tudott emberien fordulni a másikhoz, tudott együttérzéssel fordulni a másikhoz, meg tudta érinteni az embereket akár fizikailag is, akár lelkileg is, szavakkal és tettekkel, egész lényével. És erről nagyon sokat beszélt.

Pápává választása után egy nagyon fontos sorozatot indított el. Katekéziseiben a test teológiájáról beszélt, az emberi testről, amely ki tudja fejezni, és ki is kell fejeznie Istent, hiszen ezért lett teremtve, hogy felmutassa az Istent. Az egyház nagyon jól tudja, hogy mi az a szexualitás: egy férfi és egy nő olyan kapcsolata, egyesülése, mely az Istent hivatott felmutatni, a mennyországot lehozni erre a földre, testben megtapasztalva. Ez a feltámadásnak a lényege. Nemcsak lelkiekkel, nemcsak szellemi javakkal foglalkozunk, hanem testben tapasztaljuk meg az Istent. Ez a lényege a húsvétnak. És a testünk, az emberségünk gyökeres voltának teológiája. Maga a teológia szó a Theosz, vagyis Isten és a Logosz, vagyis a szó, beszéd elemekből áll: a testünk, az emberségünk beszél Istenről – legalább is erre lennék teremtve. Ha testünk nem jól beszél, akkor nem tudjuk a hivatásunkat.

Szent II. János Pál pápa arra hívta fel a figyelmet, hogy beszéljünk. Védte az életet, a fogantatástól egészen a természetes halálig, Nagyon sokszor hangoztatta, hogy az élet szent. Az élet kultúrájáért szállt harcba. Ez volt az ő egyik legfontosabb programja. És beláthatta azt, hogy ki is Jézus Krisztus, az ember. Önmaga által, az ő hivatása és embersége által.

Ki volt ő? Ha követtük életútját, látni lehetett, hogy igencsak népszerű ember volt. Népszerű volt, mert ember maradt, akihez hozzá lehetett férni, aki természetesen tudta közvetíteni a szeretetet, felragyogtatni Istent. Nemcsak beszélt róla, hanem látszott rajta, ragyogott, Krisztus képmásává tudott változni. Ezért megtörténhetett volna – ezt sokan akarták –, hogy a halála pillanatában a nép szentté avassa, mert tudták, hogy szent. De nem azért, mert ő szent, hanem mert Isten szentsége ragyogott fel arcán. Úgy hogy nincs más feladatunk, mint ezt megélni. „…én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek” – mondja Jézus (Jn 14,20).

A mi feladatunk is megélni azt az egységet a Szentháromságos egy Istennel, melyre hivatva vagyunk. Isten képének és hasonlatosságának lenni ebben a világban, nemcsak a teremtés okán, hanem a kegyelemével is, hogy az egyre inkább látszódjon rajtunk, mert meg kell vallanunk, hogy bűnösök is vagyunk. A kegyelem túl tud vinni ezen az akadályon, át tudja törni a bűn korlátait és falait, és így látszódhat rajtunk az, akik valójában vagyunk. Le tudja bontani rólunk azt a falat, azt kerítést, azt a burkot, mely megakadályozza azt a ragyogást, amelyet az Isten tervezett el. Isten képe legyünk! – fejezte be gondolatait Tokodi László OP atya.

A szentmise végeztével a plébánia udvarán a nagy pápa domborműve előtt gyülekeztek a hívek, ahol imával és a pápai himnusz éneklésével tisztelegtek a Szentatya áldott emléke előtt.

Ima Szent II. János Pál pápa közbenjárásáért

Irgalomban gazdag Istenünk, aki szent II. János Pál pápát egész Egyházad vezetésére szólítottad, add meg nekünk, hogy tanításának erejéből merítve bizalommal nyissuk meg szívünket Krisztusnak, az ember egyetlen Megváltójának üdvözítő kegyelme előtt.
Mindenható, örök Isten, te úgy rendelted, hogy Szent II. János Pál pápa mint legfőbb pásztor vezesse híveidet, és mindnyájunk lelki javát szolgálja szavával és példájával. Közbenjárására oltalmazd Egyházadban a lelkipásztorokat és a gondjukra bízott nyájat, s vezesd őket az örök üdvösség útjára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.

Havas Lászlóné, Szent László Domonkos Plébánia

Fotó: Papp Eszter

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye