Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az Emberi Testvériség Bizottsága és a Pápai Tanács kezdeményezésének megfelelően május 14-re imanapot hirdettek az emberiségért (http://www.dnyem.hu/index.php/item/2953-majus-14-en-imadkozzunk-az-emberisegert-imanapot-hirdet-az-emberi-testverisegert-fobizottsag ).

Krakomperger Zoltán, a debreceni Szent Anna-székesegyház plébánosa reggeli szentmisében elhangzott gondolatait közöljük:

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket” (Jn 15,9). Rácsodálkozhatunk ennek a mondatnak a jelentőségére. Csak egyetlen egy szeretet van, amelynek eredője, a mennyei Atya szeretetének teljességét átadta egyszülött Fiának, aki ezt a szeretetet visszasugározza az Atyára. Kettőjük közössége a szeretetben kilétükhöz méltóan személy, vagyis a Szentlélek.

Az egyszülött Fiú megtestesülésekor ezt a Szentháromságon belüli örökké áldó és mindent ajándékozó szeretetet beoltotta ebbe a világba küldetése által. Ugyanabban a szeretetben fogadta az üdvözítő Jézus a tanítványait, és minden megváltásra szoruló embert, amilyen szeretetben a mennyei Atya megfürdette egyszülött Fiát a Szentháromságon belül a megtestesülést megelőzően és utána.

Felfoghatatlan, hogy a a megtestesült Ige a mennyei Atya szeretetének nem csupán néhány százalékát közvetítette  az ember felé, hanem annak teljességét. Semmit nem tartott vissza belőle, mindent ránk áraszt. Egy egész örökkévalóságon át nem fogunk tudni ennek a végére jutni, ezért sem lesz unalmas az örökélet.

Ennek a szeretetnek a megtapasztalásához szükséges az evangéliumban elhangzó felszólítás: „Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9). Szent János evangéliumának ezen részében 11 versben 11 alkalommal fordul elő a „maradni” ige. Ezzel az evangélista kiemelte ennek az igének a jelentőségét. Szent János evangéliumi írásában összesen mintegy 60-szor hangsúlyozza a "maradni", "megmaradni" igét. Ha ilyen gyakran használja, akkor egészen nagy érdeke kapcsolódik ehhez az igéhez. Maradni azt jelenti: kitartani, helytállni.

„Maradjatok meg szeretetemben.” Ennek misztikus értelmezése azt jelenti, hogy maradjatok meg a lényemben, az életemben, a küldetésemben, hiszen Krisztus küldetéséből részt kaptunk azáltal, hogy a szent keresztség és bérmálás következtében az egyetemes papság részesei lettünk. Ma, ezen a könyörgő napon különösen is tettekre válthatjuk ezt az istengyermeki méltóságunkat, amely az egyetemes papság ajándékát is tartalmazza.

Megmaradni a Szentlélek burkában

Krisztus lényében megmaradni, Gyökössy Endre megfogalmazása szerint, megmaradni a „Szentlélek burkában”. Ami burokban van, annak a kifejlődése veszélytelen, gyarapodása semmiféle fenyegetettségnek nincs kitéve. Megmaradni annak a Szentléleknek a burkában, aki maga az Atya és a Fiú között áradó szeretet. Ezt a szeretetet az üdvözítő Jézus általunk akarja mindenkihez eljuttatni.

A Krisztusban maradás másik jelentését Szent Pál leveleiben találhatjuk meg: az Úrban tervezni, szólni, cselekedni, házasságot kötni, sőt családi életet élni. Az Úrban töltsük az életünket úgy, mint ahogyan a gyengébb az erősebbhez folyamodik, belekapaszkodik és oltalmat remél tőle. Úgy, mint ahogyan egy segítségre szoruló ember nem elszigeteli attól önmagát, akitől várja a segítséget, hanem kitárulkozik előtte, mert szüksége van rá. S mindez azért, hogy Krisztus öröme a miénk lehessen.

„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök” (Jn 15,11).
Krisztusnak mi az öröme? Hogy a mennyei Atyától kapott küldetést, a megváltás művének teljesítését maradéktalanul végbevitte. Hűségesnek bizonyult a mennyei Atyához mindenben, gondolatban, szóban, tettben. Ez adja örömének a teljességét, amit nem lehet tőle elvenni. Nem vették el sem szenvedésében, de a keresztre feszítésekor sem, mert az megzavarhatatlan öröm volt.

Ezt az örömet akarta belénk táplálni Jézus. Minden, a hitéletünkben megtalálható gyakorlat is ezt szolgálja, akkor is, ha az olykor a szükségesnél nagyobb önmegtagadást igényel. Váljunk tehát Krisztus örömének a részeseivé, hordozóivá és a továbbadóivá – fejezte be gondolatait Krakomperger Zoltán plébános.

Lejegyezte: Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye