Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Húsvéti örömmel köszöntötte immár személyesen is a híveket, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök május 10-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisén. Május 4-től korlátozottan, de ismét látogathatóak a szentmisék a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében, az eddig megkezdett szentmise közvetítések pedig továbbra is lehetőséget biztosítanak azoknak, akik még nem tudnak fizikailag jelen lenni a liturgiákon.

Szokatlan kép fogadta a híveket a templomba érkezésükkor. Csak arcmaszkban kézfertőtlenítő használata után léphettek be és a kijelölt ülőhelyeket foglalhatták el, egymástól távol. A létszámkorlátozást (a székesegyház légterének megfelelően egy-egy alkalommal maximum 130 fő) is betartották, de ez nem okozott fennakadást, hiszen vasárnaponként hat szentmisét mutatnak be a templomban.

Mindannyian érezzük, hogy szabadságunk korlátozva van, a főpásztor talán éppen ezért is bátorította a híveket a bevezető gondolataiban arra, hogy a fizikai korlátok mellett éljük meg az igazi szabadságot, a lélek szabadságát, amelyet csak Isten adhat meg nekünk, megszabadít a rossztól, bűntől, a halál hatalmától.

A szentmisén elhangzott evangéliumi szakaszban Jézus búcsúbeszédének egy részletét hallhattuk (ld. Jn 14,1-12), aki az utolsó vacsorán elköszön tanítványaitól, hogy beteljesítse a megváltás nagy művét. Kereszthalálára készül, mégis az életről beszél:

„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. 3Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” (Jn 14, 1-3).

Vajon mi meghalljuk Jézus üzenetét? Olyan sokszor aggodalmaskodunk, ebben a helyzetben még inkább, mert nem tudjuk, hogyan alakul az életünk, milyen veszélyekkel kell még szembenéznünk a járvány miatt.
A főpásztor elmondta, ezt az evangéliumi részletet temetéseken szokták felolvasni, arra utalva, hogy Jézus elkészítette az elhunytnak a helyét a mennyországban. Jézus ezeket a szavakat a búcsúbeszédében mondja, amikor a kereszthalálára készül, ezzel megnyitva számunkra a mennyország kapuit, hogy beteljesedjen a megváltás nagy műve. Feltámadásakor pedig az apostolok mellé áll, hogy a benne hívők élete, mindannyiunk élete mennybemenetel lehessen. Így mi, benne hívők azzal a tudatossággal és mély hittel járjuk életünk útját, hogy már megérkeztünk. Mert Ő eljött, eljön értünk, és elvisz magával. Ha Jézus útját járjuk, akkor már most célba érkezőnek tekinthetjük magunkat.

Az a kérdés, hogyan járjuk ezt az életutat.

A mennyország nem valamikor a jövőben fog elérkezni. Jézus már múlt időben beszél róla: elérkezett a mennyek országa (ld. Mt 12,28) vagyis Ő eljött. Ferenc püspök a jelen megélésének kiemelt jelentőségére figyelmeztette a híveket: mennyire vagyunk jelen az életünkben, abban a helyzetben, ahol éppen vagyunk? Mennyire vagyunk ott, ahol Isten van, vagyis a jelenben?
Ezekben a nehéz napokban talán azt érezzük, hogy Isten eltávolodott tőlünk, elhagyott bennünket. Nem hagyott el, és mi se hagyjuk el Őt! Eszünkbe jut-e a bátorítás: Ne nyugtalankodjék a szívetek?

"Én vagyok az út…" (Jn 14,6).

A jelenben élve azt is jelenti, hogy a már megkezdett örök életünkben élünk. Ezért tanít így bennünket Jézus: „Én vagyok az út az igazság és az élet (Jn 14,6). A mennyország nem egy hely, hanem állapot, amely össze van kötve a jelen pillanattal, a jelen élettel. A mostani életünk már része az örök életnek.

Amikor a földi életünk végén átlépünk a kapun, nem jelent majd óriási törést, hanem a földön megélt szeretet kiteljesedését éljük át, de ehhez nekünk azon az úton kell járnunk, amely maga Jézus Krisztus. Nem azt mondja, hogy az utatok célja vagyok, hanem, hogy Ő maga az út.

Az ember sikereket hajszol, egy-egy kitűzött célért mindent megtesz, küzd, dolgozik, és amikor valamit elér, hányszor megtapasztalja a fájdalmas ürességet. Nagyon szép az életünk, gazdag élményeink vannak, nagyszerű megvalósulásokat élünk meg, majd jönnek a hétköznapok és elhomályosulnak az ünnepi alkalmak. Elérünk valamit, és azt gondoljuk, most már boldogok leszünk, de csalódunk, mert itt a földön ez soha nem lesz tökéletes. Azzal a tudattal viszont, hogy Jézussal járjuk életünk útját, már most minden nehézség ellenére is boldogok lehetünk, mert Ő az út, az igazság és az élet.

Mi az igazság, ki az igazság?

Az igazság Jézus Krisztus tanítása, kinyilatkoztatása, Isten végtelen szeretetének a kereszthalálával való bizonyítása, amellyel minden embert üdvözíteni akar. Ha ezt az igazságot felfogjuk, akkor megkezdett örök életünk van. Az út, az igazság és az élet nagyon is összefügg.
Járjuk Jézussal életünk útját, távlatokban gondolkodjunk, és tekintsünk a jelen nehézségeire úgy, mint ami segít egyre inkább rábízni magunkat Istenre. Senki és semmi nem veheti el tőlünk az örök életet.

A szeretet azt jelenti, hogy nem tudom elképzelni a világot úgy, hogy te nem vagy benne.

A jelen helyzetben sok mindent átértékelünk. Rádöbbenünk arra, hogy nem szabad kicsinyesnek, szűkkeblűnek lenni egymáshoz. Isten mindent nekünk akar adni, mi pedig felrójuk a másik hibáit, veszekszünk azzal, aki mellettünk él. Milyen ez a szeretet?

A szeretet az, hogy nem tudom elképzelni a világot úgy, hogy te nem vagy benne. Isten így szeret bennünket. Ő megteremtette ezt a világot, és létre hívott bennünket, mert nem akarja, hogy mi ne legyünk benne. Nem akarja az örökkévalóságot sem anélkül, hogy mi ne legyünk benne.
Ilyen az Isten szeretete. És milyen a mi szeretetünk?

Ebben a világban semminek nincs létjogosultsága, amely nem méltó arra, hogy örökké jelen legyen. Ezért nagyon fontos, hogy ebben a nehéz időszakban se felejtsük el, hogy Isten végtelenül szeret minket, és erre a szeretetre az életünkkel kell válaszolni. Tanuljunk meg örök távlatokban gondolkodni, legyen a legfontosabb kötelességünk, legboldogítóbb magatartásunk az, hogy egymást szeretjük.
Mert nem akkor leszünk boldogok, ha valamit elérünk, sikereink lesznek, túléljük a járványt – mert ezután is meg fogunk halni mindannyian –, hanem ha azzal a hittel élünk, hogy már megkezdett örök életünk van. Ezt a boldogságot, a mennyországot senki nem veheti el tőlünk. Átélhetjük ezt a szentmisében is, akár fizikai, vagy lelki jelenléttel, mert ott találkozunk Istennel, aki majd elkísér bennünket életutunkon, hogy egyre jobban megismerjük és megszeressük Őt – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye